A 2020 márciusában kirobbant járványra sokféle művészi válasz érkezett. Senkinek nem volt könnyű, a színházaknak sem, hiszen a színház élő műfaj, ott kell lenni. Az egyik fontos válasz például az eSzínház elindulása volt, ami hozzáférhetővé tett régi előadásokat, illetve támogatott olyan elképzeléseket, amelyek keresik erre az új helyzetre a választ. A Katona József Színház nem azon gondolkodott, hogyan tudja rögzíteni a már futó előadásait, hanem az online platformra tervezett egy projektet, amelyek közül az egyik Háy János szövegein alapszik.
A Szavalóverseny nem színházi szövegre épült, pedig Háy rendszeresen ír drámákat, amelyek nehéz, de mégis nagyon emberi helyzeteket, sorsokat ábrázolnak. A két és fél órás műsor monológokból áll össze, és miközben látszólag egy alkotó-értelmező belső kérdéseit mutatja be, irodalmi hagyománnyal, berögződött értelmezési keretekkel foglalkozik.
Garaczi László és Szécsi Noémi után most Háy János szövegeivel találkozhatunk a Katona Streamen, ráadásul egy három részes sorozatként, amelyek külön-külön is megnézhetők. A három részből egy elképzelt kortárs magyar költő teljes életművét ismerhetjük meg. A költőt Kocsis Gergely alakítja, aki körül testet öltenek és megszólalnak maguk a versek is. A készülő előadásról a rendezőt, Tárnoki Márkot kérdeztük. 
“Ahogy az ember képzelete csapong, cikázik, úgy kanyarog, ömlik ez a szertelen szövegfolyam, melynek központjában az irodalom, a versek és maga az alkotás áll. Rámutat a magyar költészetben lévő konvenciókra, sablonokra, sztereotípiákra, miközben magát sem kíméli.
Leleplező, önironikus írás, paródia ez. És mint minden jó paródia, a tárgyát nemcsak pellengérre állítja, kigúnyolja, hanem újra is teremti”
- foglalta össze Tárnoki Márk a koncepciót, amikor erről kérdeztük. A Szavalóverseny ettől az újrateremtéstől működik.
A főszereplő, Kocsis Gergely egy sztereotipikus bölcsészlakásban cigarettázik szemüvegben, kordzakóban, szürke garbóban és magyaráz. Egy költő alkotói folyamatának kiemelt pillanatát látjuk, amikor megszületik a vers. Vívódva, filozofálgatva, önmagát is megkérdőjelezve beszéli szét a verseket, nagy gondolati íveket húzva. A koncepció egyszerű: Kocsis színházi játékára bízni Háy szövegét, az egy térből a lehető legtöbbet kihozni, mert végeredményben ez már elég lehet egy jó előadáshoz.
Robogunk végig a szerelmes, a hazafias, öregkori vagy az őszi verseken Kocsissal, vagyis csupa olyan költészeti műfajjal, amelyeket az iskolában jól a fejünkbe vertek. Mert a verseket az iskolában ismertük meg, sokszor a tanárok mondták el az értelmezéseket, ők fejtették fel a költői képeket, miközben a tankönyvekben elsősorban az életrajzokkal foglalkoztak.
Nem tanultunk meg verseket olvasni, nem ismerjük a líra működését, csak azt ismételgetjük, hogy mire gondolt a költő.
A tankönyvek és tanárok a legjobb szándékuk ellenére is autoritásként jelentek meg a versolvasás során, vagyis jórészt nem az számított, hogyan értelmezünk egyes költői képeket, hanem az, hogy a bemagolt tényeket vagy memoritereket fel tudjuk-e mondani. Sokakat biztosan elriasztott a költészettől ez, ezért nem csoda, ha
Háy János ezt a hagyományt rúgja fel a Szavalóversenyben, ami a költészetet övező mítoszokat hozza játékba, hogy saját eszközeivel rombolja le azokat.
Közben a Katona színészei is beszállnak a versmondásokba.
A Szavalóverseny hosszú előadás, de ez tényleg senkit ne riasszon el, adja meg mindenki a lehetőséget Háynak és Kocsisnak, fogyassza rövidebb szegmensekben, mert működik. Az eSzínház Fesztivál abban segít, hogy ezt meg is tehessük, leállíthassuk, visszatekerhessünk, elindíthassuk.
