Elena Ferrante megmutatja a pszichodrámát az anyaságban

Elena Ferrante megmutatja a pszichodrámát az anyaságban

Maggie Gyllenhaal nagy álma valósult meg azzal, hogy filmet rendezhetett az általa feminista hősnek tartott Elena Ferrante Nő a sötétben című regényéből. A film december végén debütált a Netflixen Az elveszett lány címmel, a rajongásból pedig a nézők egyértelműen jól jönnek ki: Gyllenhaal rendezői debütálása ugyanis egy lassan csordogáló, de feszült pillanatokat sem nélkülöző pszicho-dráma, amiben van érzelmi alámerülés és szembenézés, meg egy csomó kényelmetlen kérdés, amelyekkel egyszer minden nőnek szembe kell néznie.

Ruff Orsolya |
Elena ferrante
Nő a sötétben
Ford.: Balkó Ágnes, Park, 2021, 192 oldal
-

Ferrantéra jellemzően egy egészen banális eseménnyel indítunk: valaki nyaralni megy. A negyvenes évei végén járó irodalomprofesszor, Leda (Olivia Colman) kibérel egy házat valamelyik görög szigeten, ahol csendes olvasásra rendezkedik be. Hogy zökkenőmentes legyen a pihenése, arról a mindenes Lyle (Ed Harris) gondoskodik, és a kívánságát lesi a strand büféjében dolgozó Will (Paul Mescal) is. A csendes napozós-olvasós óráknak egy hangos queensi család felbukkanása vet véget, akik azonnal belakják az egész strandot, és amelynek matriarchája, Callie (Dagmara Domińczyk) rögtön az elején összetűzésbe kerül Ledával. Ez azonban csak mellékszál, nála ugyanis sokkal fontosabb szereplő a családhoz tartozó fiatal anya, Nina (Dakota Johnson), akire a strandon matricaként tapad a kislánya, Elena.

-

Nina látványa nosztalgikus és traumatikus emlékek egész sorát villantja fel Ledában, amelyek flashbackek formájában bomlanak ki a néző előtt (ezekben a jelenetekben a fiatal Ledát a szuggesztív Jessie Buckley alakítja). Míg a filmbeli jelenben egy beérkezett, magányos asszonyt látunk, a múltbeli képkockákon egy feltörekvő értelmiségit, aki a két lánya és férje mellett keresi a teret és az időt a kibontakozásra. Egy rendkívül sűrű korszak ez, amikor a fiatal Ledának egyszerre kell helytállnia anyaként és feleségként, és még szakmailag is bizonyítani szeretne. Nina elveszettségében utóbb saját magára ismer, ahogy abban az intenzív figyelemben is, amelyet Elena a nap minden percében kikövetel az anyjától. Ninának látszólag mindene megvan, a belőle sütő boldogtalanság mégis mágnesként vonzza az asszony tekintetét. Együttérzését pedig csak fokozza, amikor a kislánynak egy nap – még ha csak rövid időre is – nyoma vész a strandon. A sokk ideiglenes, a hullámok és az érzelmek hamar elcsitulnak, éppen ezért érthetetlen, amikor Leda pillanatnyi szeszélyének engedve úgy dönt, hogy ellopja Elena játékbabáját.

-

Leda kompenzál, minden nagylelkű gesztusával és hibás döntésével egy múltbeli sebet gyógyítana, amelynek nem elszenvedője, hanem sokkal inkább okozója volt. De ez is csak a látszat. Gyllenhaal – és rajta keresztül Ferrante – ugyanis épp arra próbál rávilágítani, hogy a hagyományos szerepek olyan elváráscunamit zúdítanak a nőkre, amivel sokszor nem tudnak, vagy nem is akarnak megbirkózni, eközben pedig ők is sérülnek. A fiatal Leda így aztán a menekülést választja, és hátat fordít addigi jól megszokott életének. Saját magát választja a gyerekei helyett, és az anyaszerep betöltése helyett első, másod- és harmadsorban és mindentől függetlenül nő akar lenni. A döntése nem végleges, traumáját pedig még évtizedekkel később is magában hordozza. Míg azonban a fiatal Leda nagyjából artikulálni tudta, hogy mit akar, addig a jelenben Nina csak a fojtogató közeget érzi maga körül. Látszatmegoldásokba menekül ő is, miközben egyre frusztráltabb és kimerültebb. A közöttük szövődő szimpátia viszont hamar szertefoszlik: nincs igazi sisterhood, az életutak nem azonosak, legfeljebb elemeikben mutathatnak hasonlóságot.

-

Tavaly év végén jelent meg Ferrante Véletlen találatok című esszékötete, amelyben úgy fogalmaz, hogy íróként azok a helyzetek izgatják, amikor hétköznapi, már-már banális történések és érzések mélyéről kell a felszínre hoznia mindazt, „amiről megszokásból, kényelemből mind ez idáig hallgattunk”. Az elveszett lányban a szokványos, a mindennapi fátylán hamar átsejlenek azok az érzések, félelmek, múltbeli emlékek, amelyek fojtogatóan telepednek a szereplőkre és a nézőre is.

Gyllenhaal magabiztosan és kellő érzékenységgel navigál ebben a világban, elkerüli a fekete-fehér női figurák sablonjait: Olivia Colman Ledája egyszerre kiszámíthatatlan és sebezhető, Dagmara Domińczyk emlékezetes a nagyszájú badass Callie szerepében, és Dakota Johnson remek ellenpárjuk a saját érzelmi útvesztőjében tévelygő Nina szerepében. Mellettük igazán csak villanás jut a férfiaknak, és akármilyen fontos a jelenlétük, ebben a sztoriban nekik valójában meg kell elégedniük az untermann szerepkörével, még akkor is, ha Ed Harrist még egy ilyen rövidke szerepben is jó látni, és igazán nem lehet panasz Peter Sarsgaard professzorára sem. Az elveszett lány velük együtt is igazából egy olyan erős női film (anyaságról, önfeláldozásról, annak hiányáról, érzelmi kompenzációról és élve boncolásról), amit a férfiaknak is látniuk kell.

Kapcsolódó cikkek
...
Szórakozás

Négy Gotham-díjat is nyert a legújabb Ferrante-feldolgozás a független filmes gálán

A pszichodrámát a legjobb filmnek választotta a New York-i Filmkritikusok Köre.

...
Szórakozás

Az új Ferrante-adaptáció előzetese sok feszültséget ígér

A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon nagy sikere volt Maggie Gyllenhaal új Elena Ferrante-adaptációjának, a film el is nyerte a legjobb forgatókönyv díját. Most megérkezett az új előzetese, amely alapján úgy tűnik, egy feszültségteli pszichológiai dráma született.

...
Nagy

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

A teljes anonimitásban alkotó Elena Ferrante és a világ előtt minden fájdalmát vállaló Marina Abramović a kortárs művészet két elképesztően fontos, meghatározó alakja. A nápolyi sikerregények írónőjének és a világ első számú performanszművészének emailváltásába most mi is bepillanthatunk. A levelezés összefoglalóját közöljük. 

Hírek
...
Podcast

Minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását

...
Beleolvasó

A München a világháború előtti utolsó pillanatba vezet, amikor még hittek a békében

...
Hírek

Betiltották a Maust egy amerikai iskolában a meztelenségre hivatkozva

...
Hírek

Frida Kahlo naplója végre magyarul is megjelenik

...
Hírek

100 éves lenne Göncz Árpád, egykori otthonából emlékhely lesz

...
Hírek

Ferenc pápa Bruck Edithet fogadta a Vatikánban

...
Szórakozás

Anne Frankra és a holokauszt gyerekáldozataira emlékezik a Párhuzamos történetek

...
Szórakozás

Queen-koncertfilm, Kertész, hősnők [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Nézz bele a Briliáns barátnőm harmadik évadába!

...

Tarantino jobban tette volna, ha novellafüzért ír “regény” helyett?

...

Minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását

...

Boldizsár Ildikó: Hétmilliárd individuum csap össze ahelyett, hogy közösséget alkotna

...

Alex Schulman: Minden írásomban megbocsátok az anyámnak

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

A Tudor-trilógia harmadik részében Hilary Mantel egészen mélyre visz a kicsinyes intrikák és nagyhatalmi alkuk világába, így aztán testközelből szemlélhetjük végig egy komplett történelmi korszakot meghatározó férfi felemelkedését és bukását.

...
Nagy

10 érdekesség, amit talán nem tudtál Virginia Woolf életéről

140 éve született Virginia Woolf, a 20. századi modern irodalom egyik legfontosabb írója, a Mrs. Dalloway, az OrlandoA világítótorony és a Felvonások között szerzője. Születésének évfordulója alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről.

...
Nagy

Ezek a non-fiction könyvek érkeznek 2022 első felében! (II. rész)

2022 első félévének kínálatából válogattunk - és mivel annyi izgalmas téma és cím érkezik, tényirodalmi ajánlónkat két részre bontottuk. Íme, a második adag!