Szabó Magda történelmi drámájától nem idegen a humor sem

Szabó Magda a 70-es évek közepén írt egy elég nagyszabású történelmi játékot, amely 994-ben, Vajk Istvánná keresztelését megelőző napon játszódik az esztergomi várban. A darab először 1975-ben jelent meg az Órák és farkasok című kötetben, az ősbemutatója egy évvel később a Nemzeti Színházban volt, Marton Endre rendezte, a főbb szerepeket pedig Sinkovits Imre, Kálmán György és Kállai Ferenc alakította. Drámaíróként ez volt Szabó Magda első nagyobb sikere, most pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában látható.

Az Az a szép, fényes nap az államalapítás korát mutatja be és azt, hogy az új keresztény és a régi pogány szokások és az erkölcs hogyan ütközött ebben az időszakban. A dráma cselekménye egyetlen napot ölel fel, méghozzá a Vajk megkeresztelése előtti napot, amelyen akár egy királydrámában, sorra meg kell birkózni a konfliktusokkal, akadályokkal és ellenségekkel. A keresztelés ugyanis szimbolikus jelentőségű, ez az a pillanat, amikor István (és vele a magyarok) elköteleződnek a nyugati kereszténység mellett, ez pedig korántsem mindenkinek tetszik az országban. Szabó Magda drámája ugyan dramaturgiáját tekintve nem annyira progresszív, tartalmában szépen feldolgozza a korszakot és azokat a dilemmákat, amelyekkel a magyaroknak a 900-as évek végén, az augsburgi nagy vereség után néhány évtizeddel meg kellett küzdeniük.

A drámának három főszereplője van. Géza fejedelem még a hatalom birtokosa, ő próbálja elrendezni, hogy minden rendben legyen a keresztelésen, a fő célja, hogy jó diplomáciai kapcsolatok köttessenek és biztos kézben tudja az országot, ennek érdekében azonban kíméletlenül le kell számolnia mindenkivel, aki akadályt jelenthet. Fia, Vajk áhitatosan készül a szertartásra és grandiózus terveket sző, elsősorban azt szeretné, hogy a magyarok a keresztény, fejlődő Nyugathoz tartozhassanak, ennek érdekében bármit megtenne. De ott van még Vajk nagyapja, Gyula is, aki még azt a generációt képviseli, aki átélte Augsburgot. A félreállított, egykor Bizáncot is megjárt diplomata a múlt értékeihez kötődik, nem akar változást, maximum akkor támogatja a keresztelőt és a vele járó felhajtást, ha személyes érdeke fűződik hozzá. 

A Vörösmarty Színház úgy állította színpadra a drámát, hogy megőrizte annak eszenciáját, ugyanakkor nem mentek el a történet aktualitásai mellett sem. Bagó Bertalan rendező egyszerű díszletekkel képzelte el a történelmi játékot és elsősorban a szereplők közti konfliktusokra koncentrált. A régi és az új ütköztetése az, ami újra és újra megtörténik a színpadon. A pogány magyarok világát mongol-tibeti torokének, ütőhangszerek és táncosok teremtik meg, míg a fejlett Nyugatot modern jelmezek, keresztény szimbólumok és a sajtó folyamatos jelenléte képviseli. A Kalra Ilmanien nevű tudósító (Pálya Pompópnia/ Kiss Diána Magdolna) révén a darabba óhatatlanul beszűrődnek azok a kérdések, amelyek ma is áthatják a politikát. Ilyen például az idegen befolyás témája, a magyarok Európához való viszonya vagy az ország Nyugathoz való felzárkózásának vágya. (A sajtó képviselőjének egyébként a 10. századi Magyarországon is erősen korlátozott lehetőségei vannak, a fontos eseményekkor csak a számára kijelölt kis területről tudósíthat, a fejedelem pedig nem válaszol a kérdéseire.)

A Vörösmarty Színház előadásában a három generáció ellentéte nagyon szépen kirajzolódik. Géza fejedelem (Gáspár Sándor), Vajk (Kovács Tamás) és Gyula (Kuna Károly) mind máshogy látják az ország helyzetét és ezért máshogyan képzelik el a jövőjét is. Mindhárom színész erős alakítást nyújt, de Kuna Károly végig kiemelkedik végletes játékával, amelyből nem marad ki a humor és az őrület sem. Utóbbinak azért is van jelentősége, mert a darabtól egyébként sem idegen az irónia és az abszurditás, azAz a szép, fényes napnak már a címében is van némi szarkazmus, a hatalmi játszmák és a mögöttük rejlő képmutatás pedig olyan dolog, amit Szabó Magda nem félt megmutatni.

Fotók: Kiss László/ Vörösmarty Színház