A Párizsban élő, magyar származású Pierre Földes Vak fűzfa, alvó nő című filmje hat Murakami-novellán alapul. A 2022-ben elkészült animációt júliusban mutatják be a japán mozik, de szombaton az egykor Murakami által látogatott Vaszeda Egyetemen tartottak egy díszbemutatót, amin részt vett az író és a rendező is.
Élő animáció
A Vak fűzfa, alvó nő szinopszisa szerint egy elveszett macska, egy hatalmas, beszélő béka és egy cunami segítenek egy banki ügyintézőnek, csalódott nejének és egy skizofrén könyvelőnek megmenteni a földrengéstől Tokiót. Ez a mondat elsőre talán nehezen követhető, viszont aki olvasott már valaha Murakamit,
egyből felfedezi benne az író világának jellemző motívumait.
A magyar apától és brit anyától az Egyesült Államokban született Pierre Földes fiatalon színházi színészként dolgozott, később pedig reklámfilmekhez komponált zenét. A Vak fűzfa, alvó nő az első nagyjátékfilmje. Egy speciális technika felhasználásával forgatta el, amelyet „élő animációnak” nevez. Ez azt jelenti, hogy először színészekkel vették fel a jeleneteket, aztán az ő mozdulataikat, mimikájukat használták inspirációként az animátorok.
Pierre Földes régóta kedveli Murakami írásait, és mint elmondta, a tudatosság helyett inkább ösztönszerűen válogatta ki azt a hat novellát, ami a filmje alapanyaga lett. A forgatókönyv alakulását úgy írta le, hogy apránként lettek világosak számára a történetek közötti kapcsolatok, és úgy készült el a Vak fűzfa, alvó nő sztorija,
mintha „különböző növények nőttek volna össze”.
Adaptált Murakamik
Pierre Földes filmje ugyan az első animációs feldolgozása Murakami műveinek, viszont korábban több írásából készült adaptációt láthattunk már a moziban. Állítólag Sofia Coppola Elveszett jelentése is részben az ő írásain alapul, ahogy az ő novellája ihlette a dél-koreai Chang-dong Lee Gyújtogatók című misztikus thrillerét is. Illetve az Oscar-díjas Vezess helyettem is Murakami-adaptáció.
Ez utóbbi, a Férfiak nők nélkül című szövegen alapuló filmről ezt írtuk kritikánkban: „Murakami szövegeinek működését nem elemezzük most ki, de általánosságban az írói márka erősen épít a képiségre és a főszereplő világát meghatározó melankolikus hangulatra, valamint arra a közöttiségre, aminek ez a film is jó példája: folyamatosan úton vagyunk fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is. Nincsenek végleges pontok az életben, csak megállók. A Vezess helyettem férfi főszereplője a szerelemből a gyászon át az elengedésbe tart, világát egyszerre határozza meg a japán nagyváros és kultúra, valamint az európai színjátszás, mivel alszövegként a Ványa bácsi játszik fontos szerepet.”
A trailere alapján mintha épp ezt a bizonytalanságot és közöttiséget ragadná meg Pierre Földes filmje is.
Forrás: NFI, The Seattle Times
Nyitókép: NFI
