“A Holle anyó egyfajta beavató opera, amiben egy ismertebb mese segít megérteni az operai nyelv létjogosultságát” - mondta Csengery Dániel a darabról, amit azután kezdett írni, hogy Kiss Viktória megkereste a librettóval. A koncepciójuk az volt, hogy a klasszikus és népszerű Grimm mesét hagyományosabb operai eszközökkel párosítják, így írás közben Csengery elsősorban arra koncentrált, hogy a mesei történethez keresse meg az alkalmas zenei eszközöket. Hagyományosabb hangzásvilágot akart írni szimfonikus zenekarral, ami
a romantikus operák, az ottani áriák és együttesek parafrázisaként emelte színpadra a mesék szituációit.
A lusta és a szorgos lány kalandját Holle anyónál szinte mindenki ismeri, a gyerekek is láthatták rajzfilmen, bábjátékként, ezért már Csengery is törekedett arra, hogy a sztereotip karakterábrázolás helyett empatikusan közelítse meg a szereplőket. Az ő zenéjében az Alíznak elnevezett szorgos lány inkább félénk, aki Holle anyónál bátrabb emberré válik, míg a lusta lány, Lujza inkább szétszórt, önzőbb. A személyiségüket a zene a Holle anyótól kapott feladatokon keresztül is tükrözi: Alíz először bátortalanul kezd söpörni, aztán ahogy belejön a munkába, egyre jobban élvezi és a dunyharázásra teljesen kiteljesedik, majd honvágy fogja el és haza akar menni; Lujza pedig kicsit hebehurgyán, túl nagy lendülettel kezd el sepregetni, amiben el is fárad, így a dunyharázást inkább meg szeretné úszni, nála ott ezért egy lassabb áriát hallhatunk. “Az anya sem gonosz mostoha, hanem egy megkeseredett nő, Lujza esendőségeit pedig átérezzük, és szurkolunk neki, hogy ne maradjon szurtos” - meséli Csengery.
Az alkotói folyamatba rendezőként belépő Szemenyei János aztán rájött, hogy a színpadra állítás során lehet még modernizálni a darabot - ami így Csengery szerint frissebb, és még valóságosabbá teszi a szereplőket is. Mindezt ráadásul olyan izgalmas, dinamikus színpadképpel, amiben láthatunk vetítést, forgószínpadot, táncosokat és Kovács Yvette Alida látványos jelmezeit és díszleteit is.
A cselekmény most egy kortalan, de inkább kortárs szövőgyárban indul: Alíz kicsit szétszórt és szeret rajzolni, Lujza pedig szívesen vesz részt az üzletben. A darab kapott egy olyan kerettörténetet, ami egy fokozatosan feltárt múltbéli tragédiával a mai néző számára érthetőbbé teszi azt is, hogy az anya miért szereti jobban az egyik lányt a másiknál. Holle anyó meséje már ebben a kerettörténetben is megjelenik, hiszen kiderül, hogy nagy kedvence volt a családnak, és emlékeztetik is egymást, hogy Holle anyó segít rendbe tenni a dolgokat. A szövőgyár pedig önmagában is a Holle anyó ősi szimbolikáját gazdagítja, hiszen az eredetileg germán istenség a szövőnők védelmezője is volt - erről ebben a cikkben írtuk:
A Holle anyó a Grimm-mesét modern környezetben továbbgondolva szól felnőtté válásról, egymás és önmagunk megismeréséről.
Tovább olvasokKérdés persze, hogy vajon egy mai gyerek érdeklődését mennyire lehet felkelteni az operák iránt. Csengery szerint gyakran a felnőtteknek is nehéz belehelyezkedniük egy opera világába, amin viszont segít, ha jobban figyelik a történet, az előadás finomságait. Például azt, hogy mennyire szellemesen vagy jól fejezi ki a zene a cselekmény nüanszait, vagy hogy mennyi árnyalatot hozzá tud adni a zene a látottakhoz.
Csengery Dániel
“Az szoktam mondani, hogy
amit az opera tud, de a színdarab nem, az az, hogy akár egyszerre többen is beszélhetnek benne.
A darabban így van olyan jelenet, amiben mindenki a saját nézőpontjából énekel: Alíz elmeséli, hogy milyen volt Holle anyónál, Lujza irigykedik rá, az anyja pedig kezd megbocsátani Alíznak. Azért beavató opera ez, mert a gyerekek itt egyszerre tapasztalhatják meg az ismerős történet, a szöveg, a színpadkép és a zene egységét. Míg ha egy koncerten vagy az iskolában hallgatnak operarészleteket, azokból nem derül ki, hogy miért akkor hangzottak el, mit fejez ki a zene, esetleg mennyiben mond ellent a zene a szövegnek. A Holle anyóval olyan komplex élményt akartunk adni a gyerekeknek, ami nekik is befogadható.”
