A baden-württembergi Calw városában született 1877. július 2-án. Sváb protestáns lelkész szülei misszionáriusként Indiában töltöttek hosszabb időt, nagyapja neves orientalista volt, így a vallásosság és az indiai kultúra iránti rajongás is mély nyomot hagyott benne. Szülei egy evangélikus teológiai szemináriumba íratták be, de innen az intézmény szigora miatt megszökött, nem sokkal később ki is csapták. Hesse idegösszeroppanást kapott, öngyilkosságot is megkísérelt, egy ideig kezelés alatt állt. A gimnáziumot 1893-ban végezte el, ezután toronyóragyárban, majd egy tübingeni könyvkereskedésben dolgozott segédként. A munka mellett az önművelés töltötte ki minden idejét, nagyapja igen gazdag könyvtára vetette meg műveltsége alapjait.

Költőként 1896-ban debütált, Madonna című versét egy bécsi folyóirat közölte, első versesköteteiről később Rilke nyilatkozott elismerően. 1904-ben jelent meg a Peter Camenzind című fejlődésregénye, amelynek főhőse az önmagára találás, az egyéni lét értelmének felkutatását tekinti céljául. Hesse nem sokkal később megnősült és Gaienhofenben telepedett le. Több újságnak is cikkeket írt, részt vállalt a haladó szellemű März folyóirat megalapításában. 1911-ben indiai utazást tett, majd Svájcba költözött.

Az első világháború ellen több cikkben is tiltakozott, részt vett egy hadifogoly-segélyező szervezet munkájában. 1916-ban magánéleti traumák miatt mély válságot élt át, felépülését a pszichoanalízisnek köszönhette. Műveire is hatottak Jung és Freud tanai, a mélylélektan elmélete és módszerei. A pszichoterápia részeként festeni kezdett, ezután több művéhez is maga készítette az illusztrációkat. 1919-ben Emil Sinclair álnéven jelentette meg újabb fejlődésregényét, a Demiant.

A húszas évek elejétől érdeklődése fokozottabban a keleti filozófiák és vallások, a pszichoanalízis felé fordult, nagy hatással volt rá Nietzsche és Dosztojevszkij is. A keleti miszticizmus ihlette 1922-es Sziddhárta című művét, amelyben Buddha ifjúkorát dolgozta fel. 1927-ben jelent meg az önmegismerés útját járó ember regénye, a Pusztai farkas, amely később a hippimozgalom egyik meghatározó műve, a Steppenwolf együttes névadója is lett. A középkorban játszódik Narziss és Goldmund című 1930-as regénye, amelyet meg is filmesítenek, a mozgókép valószínűleg két év múlva kerül a mozikba.

1931-ben Hesse harmadik feleségével Montagnola mellé költözött, írt, kertészkedett és meditált, majd 1933-tól, Hitler uralomra jutásától a német emigránsok érdekében tevékenykedett. A náci Németországban később nem is nagyon publikálták műveit, mivel károsnak ítélték őket. 1943-ban jelent meg a máig életműve csúcspontjának tartott regénye, a szimbólumokkal telített Az üveggyöngyjáték, amelyet Thomas Mann (akiről Hesse műve egyik hősét mintázta) "inkommenzurábilisnak", összemérhetetlennek nevezett.

Hesse 1946-ban megkapta a Goethe-, majd nem sokkal később a Nobel-díjat is. A szenvedélyes levelező író 1951-ben mintegy kétszáz levelét tartalmazó kötetet jelentetett meg, amelyben többek között olvashatók a Mannhoz, Romain Rollandhoz, Kerényi Károlyhoz írott levelei is. Hetvenötödik születésnapjára költeményeiből jelent meg gyűjteményes könyv, majd hét kötetben összegyűjtött írásait publikálta, 1955-ben a német könyvkereskedelem Békedíját vehette át. Nem sokkal nyolcvanötödik születésnapja után agyvérzést kapott, s 1962. augusztus 9-én meghalt. Emlékére két irodalmi díjat is alapítottak, szülővárosában 1990-től Hermann Hesse Múzeum működik.

(MTI)