A környezetükből kiszakított tárgyak múzeumi térbe kerülve korábban a nem létező összefüggések rendszerében új jelentéstartalmakkal gazdagodnak. Megőrződnek. Túlélnek minket. Mindezek után feltehető a kérdés, vajon túlmutathat-e a tárgy önmagán? Tud-e új kontextusban új minőséget alkotni?
A tárgyak életrajzokat hívnak elő, kérdéseket vetnek fel, szövegeket mozgatnak, megidézik hajdani tulajdonosukat. A használat nyomai emlékeket ébresztenek, történeteket rajzolnak maguk köré. A tárgy tovább él, és velük együtt a tintafoltban, repedésben, kopásban, süppedésben ott vannak egykori használóik, maguk az írók is. A használati tárgy idővel kultusztárggyá válhat. A folyamat természetesen szorosan összefügg a tárgy tulajdonosának személyével, irodalmi munkásságának jelentőségével, az irodalmi kánonban betöltött helyével.
Háy János tálkája
A november 7-i Tárgyeset meghívott vendége Háy János, akinek tálkája 2016-ban az Írói fogások – Terítéken az irodalom című kiállítás keretében került a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
Háy János számos alkalommal megfordult a múzeumban, ahogy ő maga is fogalmaz: „Írtam ide felkérésre és felolvastam a hangtárnak és kiállítást nyitottam meg
és még énekeltem is az udvarban botcsinálta popzenészként,
s azt éreztem, hogy szívesen jövök ide. Ismerem az itt dolgozókat, tudom, mivel foglalkoznak, mi ez az egész, ami itt van körülöttem.”
Az est során a vendégek megismerhetik e tárgy történetét, az író által betekintést kapnak az őt körülvevő világba.
A novemberi Tárgyeset időpontja: november 7. 18:00
Facebook esemény ITT. Jegyvásárlás ITT.
Kollár-Klemencz László műanyag kerti széke
A bútorok között a szék az az ikonikus, viszonylag kis méretű bútordarab, amely leggyakrabban kerül be a relikviatárba, és talán ez az egyik olyan dolog, amely legjobban reprezentálja egy adott tárgykultúra sokszínűségét.
Kollár-Klemencz László 2020-ban ajándékozta a múzeumnak a képen látható ülőalkalmatosságot. A műanyag kerti szék sokaknak ismerős lehet, hiszen számos ember otthonában megtalálható egy hasonló példány. A széket társai közül kiemeli az író, amikor egyik novellájának szereplőjévé teszi. Kollár-Klemencz László A műanyag kerti székek élete című, 2015-ben megjelent kötetében, az Apák lesben című novellájában így ír erről a székről:
„A férfi tett három lépést az éjjellátóval, a második lépés még bátor volt, de a harmadiknál már lelassított, és nem lépett tovább. Kicsit lefelé nézett a távcsővel, le a fűre. Állj, öreg!
Hagyjuk, az nem egy vaddisznó, hanem a sötét műanyag kerti szék, amin a lovasoktatónő tanítja a gyerekeket nappal.”
Kollár-Klemecz Lászlóval és az ő székével foglalkozó esemény időpontja: december 12. 18:00. Részletek hamarosan.
A cikk szerzője: Zeke Zsuzsanna, a PIM muzeológusa
(X)
