A fekete, ami aranyat ér?
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a sokat emlegetett kortyolni való a kávé. A kávé, ami bár hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben, de már nagyon régóta tart lázban milliókat. Napjainkban a darálós kávéfőző az, ami a legnagyobb élményt kínálja, már ami az ízlelés pillanatait illeti. Milyen más ez a technológia ahhoz képest, amit egykor a kávéfőzés jelentett. Évszázadokkal ezelőtt a forró vízbe beáztatott babszemek jelentették azt az ízharmóniát, amire sokan, sőt még annál is többen vágytak, viszont amit csak nagyon kevesek engedhettek meg maguknak. A nemesek, a vagyonos réteg tagjai nap, mint nap fogyasztották. Azokon a területeken, ahova hajóval juthattak csupán el a kávészemek az ellátást nem lehetett kiszámíthatónak mondani. Sőt, ha háborúk égették fel a kontinenseket, akkor akadtak olyan periódusok, amikor hónapokon át szünetelt a kereskedelem. Ekkor még azok sem fogyaszthatták kedvenc napindítójukat, akik amúgy anyagilag megtehették volna.
Ahogy telt-múlt az idő, úgy változott mindez, s jópár évtizeddel később már a kávéházak világát éltük. Elég csak belegondolni abba, hogy a magyar költészet nagyjai is kávézókban gyűltek össze, hogy hol feketét, hol valami erősebbet kortyolgatva váltsák meg a nagyvilágot. Ekkor már a társadalom széles rétege hozzájuthatott a kávészemek nyújtotta élvezethez, igaz ekkoriban a főzési technológia továbbra sem teljesített a csúcson.
Kis érdekesség, hogy az idejét múltnak számító kotyogós ma újra divatját éli! Egyre többen kapnak rá és próbálgatják, hogy mire képes ez, a sokat látott megoldás.
Friss darálás után élénkebbek az ízek?
Igen, a darálós eljárásnak vitathatatlanul ez az egyik legnagyobb előnye. Olyan ízjegyek préselhetőek ki a kávészemekből, olyan illóanyagok érzékelhetőek, amik kizárólag közvetlenül a ledarálást követően csíphetőek el.
