Tényleg lektűr Vida Gábor új regénye?

Tényleg lektűr Vida Gábor új regénye?

Vida Gábor legújabb regénye nemrégiben a hét könyve volt nálunk, és a recenzióban is felmerült a kérdés, hogy a szerző saját műfajmeghatározása mennyiben vehető komolyan. Az erdélyi lektűr szószerkezet első tagja nyilvánvalóan helytálló, hiszen a Senkiháza ízig-vérig erdélyi regény, de mi a helyzet a lektűrrel? A kötetet elolvasva ugyanis egyáltalán nincs olyan benyomásunk, mintha a magas irodalmi regisztertől távoli szöveggel találkoztunk volna. Sőt.

ko | 2023. június 21. |
vida gábor
Senkiháza - Erdélyi lektűr
Magvető, 2023, 416 oldal
Vida Gábor: Senkiháza könyv

Persze az első kérdés máris adja magát: mi az a lektűr? Mint az irodalmi műfajok esetében általában, úgy egzakt definícióra itt sem számíthatunk. A lektűrt közkeletűen kevésbé igényes irodalomnak tekintjük, olyan írásokra aggatjuk a kifejezést, melyek egyszerűek, szórakoztatóak, felszínesek és akár giccsesek is lehetnek. Az is lehet, hogy egyszerűen szembeállítjuk az ún. szépirodalommal, de akkor jönnek az újabb problémák: hol van a kettő közötti választóvonal? És egyáltalán, biztos az, hogy hierarchikus viszony van közöttük? Van jó ponyva és rossz szépirodalom?

Mi a helyzet Rejtő Jenővel vagy Jo Nesbø-vel?

Ezek a kérdések persze túl messzire vezetnek, de Vidához visszatérve is felmerül még egy fontos kérdés: miért tartotta fontosnak a szerző (vagy a kiadó), hogy a borítóra tegye ezt a saját művére vonatkozó, kissé degradálónak ható kifejezést? Mit szeretett volna sugallni ezzel a gesztussal? A kérdés annyira adja magát, hogy a tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál könyvbemutatóján a kötetet szerkesztő Szegő János azonnal ezzel a kérdéssel indított, Vida Gábor pedig elmondta, hogy nem igazán járatos a műfajelméletben, az erdélyi lektűr kifejezést ironikus címadásnak és műfajmegjelölésnek szánta, és Milbacher Róbert két éve az ÉS-ben megjelent cikkéhez (A magas irodalom lektűrösödéséről) utalta a kérdezőt és a hallgatóságot is.

Az irodalomtörténészként és íróként is jól ismert Milbacher esszéje arra a folyamatra reflektál, melynek során az irodalom már nem képes újat mondani a világról, egyre inkább csak szócsövévé válik a meglévő tudásnak, azt fordítja le egy történetté például egy regény keretei közé. Ebben a folyamatban az irodalom heurisztikus funkciója megszűnik, és csupán médiumként működik tovább. Nem újat mond, hanem valami olyat közvetít, amit már tudunk. A cikk szerint a lektűrösödés lényege, hogy az olvasói igények kezdik alakítani az irodalmat, és nem az irodalom alakítja az olvasót. Aki lektűrt ír, nem vállalja a kockázatot, hogy ezzel szembemegy ‒ Milbacher szerint legalábbis. 

Vajon erre próbált ezzel az ironikus gesztussal utalni Vida? Hogy regénye nem tesz mást, mint felmondja az 1936 és 1946 közötti Erdély történelmét? Ez persze egyáltalán nem igaz, hiszen a szerző, bár kétségkívül sokat kutat, és fikciója valós alapokon nyugszik, mégis rengeteget hozzáad a puszta tényekhez, ha mást nem, a szereplőket, a kitalált helyszínt és egy egészen speciális perspektívát, így regénye nem egyszerű történelemkönyv. 

Az is lehet, hogy a szórakoztató irodalom történetközpontúsága miatt választotta a provokatív alcímet, hiszen a Senkiháza tényleg nagyon cselekményes, fordulatos, a figyelmet egy pillanatra lankadni nem engedő szöveg. Ha a szórakoztató irodalom lényege a pergő cselekmény, akkor az itt egészen biztosan megvan – de megvan még annyi minden más is, a cselekményesség nem öncélú, nagy mélységek is nyílnak ebben a szövegben. Vonatkozhat a címadás iróniája arra is, hogy

ami olvasmányos és izgalmas, az csak lektűr lehet, és eleve kizáratik a magas irodalomból?

Ha nem feledkezünk meg a szószerkezet jelzőjéről sem, akkor megint egy új réteggel gazdagodik a probléma. Vida már az előző könyvét (Egy dadogás története) is úgy írta Erdély-regénnyé, hogy az Erdélyhez kötődő szokásos sztereotípiákat, a nemzeti giccset „kifelejtette” belőle. Akkor ezt írta: „A Nagy Erdély-regényt most sem tudom megírni, mert valami egészen más jár az eszemben, egy vagy több lépcsőfokkal mélyebben. Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart.” A nagy Erdély-regény persze valóban nem készült el a hagyományos, sokak által elvárt idealizált, tündérországot vizionáló értelemben. A szokásos klisék, közhelyek (melyekre ironikusan maga is utal: „őstermészet, borvíz, medveszar”) helyett

megmutatta e homogénnek tűnő világ sokféleségét,

azt például, hogy egy partiumi magyar és egy székely milyen messze is lehet egymástól.

Az Egy dadogás történetében a kötelezőnek tekintett pátosz és emelkedettség nélkül mesélt róla, családja történetén keresztül, rendkívül hitelesen. Úgy írt, és most, a Senkiháza lapjain is úgy ír az erdélyiségről, hogy minden ízében erdélyi, de elhagyja azokat a kliséket, melyek szerint Erdélyt kizárólag Tamási Áron regényeinek figurái népesítik be, akik puliszkát esznek, pálinkát isznak, nem félnek a medvétől és székelykapuk, valamint végeláthatatlan fenyvesek tövében hajtják álomra a fejüket. Erdély ugyanis nemcsak kiterjedésre hatalmas terület, de nagyon színes, összetett etnikumú vidék, mindenféle emberek lakják, és magyarjai sem feltétlenül tökéletesek, mint ahogy árnyaltan mutatja be a románokat, a zsidókat, az örményeket is. Vida jól ismeri Erdélyt, állandó témája, szülőhelye, hazája. Kinek hinnénk, ha nem neki? Viszont, hogy a Senkiháza lapjain egyszerű lektűrt írt, azt még véletlenül se higgyük el. 

Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet
Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet

A Senkiháza történetében egy Namajd nevű unalmas városkába különös alak érkezik. A messziről jött idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző regényben, mely ezúttal a hét könyve.

Tovább olvasok

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet

A Senkiháza történetében egy Namajd nevű unalmas városkába különös alak érkezik. A messziről jött idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző regényben, mely ezúttal a hét könyve.

...

Vida Gábor: Szerelmi bánat nélkül nem lehet regényt írni

Vida Gáborral legújabb regényéről, a Senkiházáról a szerzővel Szegő János beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztivál első napján.

...

Vida Gábor: A félelemkeltés a legsúlyosabb bántalmazás

Könyvhét
...

Mi változott a könyvhéten a kötött árak bevezetésével?

Maximum 10%-os akció lehet az új kiadású könyvekre. De ezzel ki jár jól és ki fizet rá? Kiadókat és vásárlókat kérdeztünk.

...

8 kortárs magyar könyv, amit a Könyvhéten szerintünk be kell szerezni

Összeszedtük azokat a friss megjelenéseket, amiket már olvastunk és nagyon szerettünk.

...

6 világirodalmi regény, amit semmiképp ne hagyj ki az idei Könyvhéten

Nem tudod, hogy mire csapj le idén? Segítünk!

Hírek
...

Piroska románca a vérfarkassal: a könyvhéten is tarol a romantikus fantasy

...

Náray Tamás, Borbás Marcsi, Tolnai Ottó és G. Fodor Gábor is Libri irodalmi díjat kapott

...

Lackfi János a Könyvhéten: Csodás gyermekkorunk volt, matyóhímzés módjára kidekorálva traumákkal

...

Ezért kérik a gyerekek mindig ugyanazt a mesét

A hét könyve
Kritika
Ezt a családot még a történelem se teheti tönkre, ameddig van, aki emlékezik
Bűnös az anyám is, de nem ő erőszakolt meg

Bűnös az anyám is, de nem ő erőszakolt meg

Neige Sinno francia írónőt gyerekkorában a nevelőapja éveken át szexuálisan bántalmazta, újra és újra megerőszakolta. Megpróbálta könyvben leírni a leírhatatlant – díjnyertes irodalmi szenzáció lett belőle.

Kiemeltek
...

Bódis Kriszta: Tüdős Klára a két világháború közötti elit egyfajta sztárja volt

A trilógia befejező része a II. világháborúval és az azt követő évekkel foglalkozik.

...

Szécsi Noémi: Jókai Mór nevelte ki az irodalomrajongó olvasókat

Már a saját korában is ő volt a legnagyobb, legnépszerűbb író, mamutként telepedett az irodalmi szcénára. Hogyan gondolkodott a nőkről? Interjú. 

...

Egyre közelebb a cél: kívül-belül megnéztük Esterházy Péter egykori otthonát

Megdöbbentő élmény Esterházy egykori otthonában állni, főleg egy olyan átfogó kiállítás részeként, mint a Nyitott ház. Hogyan lakott itt Esterházy és a családja? Milyen jövő vár a házra? Mutatjuk.