Tényleg lektűr Vida Gábor új regénye?

Tényleg lektűr Vida Gábor új regénye?

Vida Gábor legújabb regénye nemrégiben a hét könyve volt nálunk, és a recenzióban is felmerült a kérdés, hogy a szerző saját műfajmeghatározása mennyiben vehető komolyan. Az erdélyi lektűr szószerkezet első tagja nyilvánvalóan helytálló, hiszen a Senkiháza ízig-vérig erdélyi regény, de mi a helyzet a lektűrrel? A kötetet elolvasva ugyanis egyáltalán nincs olyan benyomásunk, mintha a magas irodalmi regisztertől távoli szöveggel találkoztunk volna. Sőt.

ko | 2023. június 21. |
vida gábor
Senkiháza - Erdélyi lektűr
Magvető, 2023, 416 oldal
Vida Gábor: Senkiháza könyv

Persze az első kérdés máris adja magát: mi az a lektűr? Mint az irodalmi műfajok esetében általában, úgy egzakt definícióra itt sem számíthatunk. A lektűrt közkeletűen kevésbé igényes irodalomnak tekintjük, olyan írásokra aggatjuk a kifejezést, melyek egyszerűek, szórakoztatóak, felszínesek és akár giccsesek is lehetnek. Az is lehet, hogy egyszerűen szembeállítjuk az ún. szépirodalommal, de akkor jönnek az újabb problémák: hol van a kettő közötti választóvonal? És egyáltalán, biztos az, hogy hierarchikus viszony van közöttük? Van jó ponyva és rossz szépirodalom?

Mi a helyzet Rejtő Jenővel vagy Jo Nesbø-vel?

Ezek a kérdések persze túl messzire vezetnek, de Vidához visszatérve is felmerül még egy fontos kérdés: miért tartotta fontosnak a szerző (vagy a kiadó), hogy a borítóra tegye ezt a saját művére vonatkozó, kissé degradálónak ható kifejezést? Mit szeretett volna sugallni ezzel a gesztussal? A kérdés annyira adja magát, hogy a tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál könyvbemutatóján a kötetet szerkesztő Szegő János azonnal ezzel a kérdéssel indított, Vida Gábor pedig elmondta, hogy nem igazán járatos a műfajelméletben, az erdélyi lektűr kifejezést ironikus címadásnak és műfajmegjelölésnek szánta, és Milbacher Róbert két éve az ÉS-ben megjelent cikkéhez (A magas irodalom lektűrösödéséről) utalta a kérdezőt és a hallgatóságot is.

Az irodalomtörténészként és íróként is jól ismert Milbacher esszéje arra a folyamatra reflektál, melynek során az irodalom már nem képes újat mondani a világról, egyre inkább csak szócsövévé válik a meglévő tudásnak, azt fordítja le egy történetté például egy regény keretei közé. Ebben a folyamatban az irodalom heurisztikus funkciója megszűnik, és csupán médiumként működik tovább. Nem újat mond, hanem valami olyat közvetít, amit már tudunk. A cikk szerint a lektűrösödés lényege, hogy az olvasói igények kezdik alakítani az irodalmat, és nem az irodalom alakítja az olvasót. Aki lektűrt ír, nem vállalja a kockázatot, hogy ezzel szembemegy ‒ Milbacher szerint legalábbis. 

Vajon erre próbált ezzel az ironikus gesztussal utalni Vida? Hogy regénye nem tesz mást, mint felmondja az 1936 és 1946 közötti Erdély történelmét? Ez persze egyáltalán nem igaz, hiszen a szerző, bár kétségkívül sokat kutat, és fikciója valós alapokon nyugszik, mégis rengeteget hozzáad a puszta tényekhez, ha mást nem, a szereplőket, a kitalált helyszínt és egy egészen speciális perspektívát, így regénye nem egyszerű történelemkönyv. 

Az is lehet, hogy a szórakoztató irodalom történetközpontúsága miatt választotta a provokatív alcímet, hiszen a Senkiháza tényleg nagyon cselekményes, fordulatos, a figyelmet egy pillanatra lankadni nem engedő szöveg. Ha a szórakoztató irodalom lényege a pergő cselekmény, akkor az itt egészen biztosan megvan – de megvan még annyi minden más is, a cselekményesség nem öncélú, nagy mélységek is nyílnak ebben a szövegben. Vonatkozhat a címadás iróniája arra is, hogy

ami olvasmányos és izgalmas, az csak lektűr lehet, és eleve kizáratik a magas irodalomból?

Ha nem feledkezünk meg a szószerkezet jelzőjéről sem, akkor megint egy új réteggel gazdagodik a probléma. Vida már az előző könyvét (Egy dadogás története) is úgy írta Erdély-regénnyé, hogy az Erdélyhez kötődő szokásos sztereotípiákat, a nemzeti giccset „kifelejtette” belőle. Akkor ezt írta: „A Nagy Erdély-regényt most sem tudom megírni, mert valami egészen más jár az eszemben, egy vagy több lépcsőfokkal mélyebben. Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart.” A nagy Erdély-regény persze valóban nem készült el a hagyományos, sokak által elvárt idealizált, tündérországot vizionáló értelemben. A szokásos klisék, közhelyek (melyekre ironikusan maga is utal: „őstermészet, borvíz, medveszar”) helyett

megmutatta e homogénnek tűnő világ sokféleségét,

azt például, hogy egy partiumi magyar és egy székely milyen messze is lehet egymástól.

Az Egy dadogás történetében a kötelezőnek tekintett pátosz és emelkedettség nélkül mesélt róla, családja történetén keresztül, rendkívül hitelesen. Úgy írt, és most, a Senkiháza lapjain is úgy ír az erdélyiségről, hogy minden ízében erdélyi, de elhagyja azokat a kliséket, melyek szerint Erdélyt kizárólag Tamási Áron regényeinek figurái népesítik be, akik puliszkát esznek, pálinkát isznak, nem félnek a medvétől és székelykapuk, valamint végeláthatatlan fenyvesek tövében hajtják álomra a fejüket. Erdély ugyanis nemcsak kiterjedésre hatalmas terület, de nagyon színes, összetett etnikumú vidék, mindenféle emberek lakják, és magyarjai sem feltétlenül tökéletesek, mint ahogy árnyaltan mutatja be a románokat, a zsidókat, az örményeket is. Vida jól ismeri Erdélyt, állandó témája, szülőhelye, hazája. Kinek hinnénk, ha nem neki? Viszont, hogy a Senkiháza lapjain egyszerű lektűrt írt, azt még véletlenül se higgyük el. 

Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet
Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet

A Senkiháza történetében egy Namajd nevű unalmas városkába különös alak érkezik. A messziről jött idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző regényben, mely ezúttal a hét könyve.

Tovább olvasok

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Vida Gábor állektűrje átértelmezi a puliszkás Erdély-képet

A Senkiháza történetében egy Namajd nevű unalmas városkába különös alak érkezik. A messziről jött idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző regényben, mely ezúttal a hét könyve.

...

Vida Gábor: Szerelmi bánat nélkül nem lehet regényt írni

Vida Gáborral legújabb regényéről, a Senkiházáról a szerzővel Szegő János beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztivál első napján.

...

Vida Gábor: A félelemkeltés a legsúlyosabb bántalmazás

Hírek
...

A Normális emberek sztárjával készül új Jane Austen-feldolgozás

...

Esküvő lesz A csütörtöki nyomozóklub folytatásában

...

Ilyen ruhában feszít Anne Hathaway Az ördög Pradát visel folytatásában

...

Megvannak a felvételi ponthatárok! 3 könyv az egyetemi évekről és a felnőtté válásról

A hét könyve
Kritika
"Istenről és Édesanyáról vagy jót vagy semmit" – Ongjerth Hanna: Fecskefészek
200 éve sokkal több női író volt, aztán jöttek a férfiak

200 éve sokkal több női író volt, aztán jöttek a férfiak

Igen nagy változások történtek az angolszász irodalomban, és talán sose lesz ugyanolyan, mint az 1800-as években.

Kiemeltek
...

Botrány a könyvpiacon: Átverte-e az olvasókat A tenger útja szerzője?

Tovább gyűrűzik a hazugsággal vádolt életrajzító ügye.

...

10 író, akikkel a salföldi Nyári Margón találkozhatsz

Az idei és tavalyi év nagy durranásai várnak rád a Balatonnál. 

...

Meghalt Ozzy Osbourne, a Black Sabbath alapító-énekese, aki könyvekben is feltárta zűrös életét

Ozzy Osbourne a metál- és rockzene meghatározó alakja volt, több könyve is megjelent az önéletrajztól a túlélési útmutatóig. Ezekkel emlékezünk a zenészre.