A regény főhőse, Noa a harmincas évei derekán járó sikeres, gyönyörű festőnő elakadt az életével. Rendre kilép a kapcsolataiból néhány hét vagy néhány hónap után, pedig semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy az igaz szerelmen keresztül megtalálja a boldogságot. Amikor már festeni is képtelen, pszichológushoz fordul, ahol kiderül: Noa gyermekkorát súlyos trauma terheli, és amíg ezzel nem néz szembe, amíg ezt nem dolgozza fel, addig esélye sem lehet a továbblépésre.

Miközben az apjával kapcsolatos emlékein dolgozik, barátnője, Judit tanácsára beiratkozik egy önismereti tréningre, ahol találkozik egy fiúval. Noa az első perctől kezdve úgy érzi, régóta ismerik egymást. A fiú nemcsak a szerelem addig soha át nem élt élményével ajándékozza meg, hanem Noa múltjának feltárásában is különös szerepet kap.

A beszélgetésen szóba került, hogy bár Vadadi Adrienn az egyik legsikeresebb gyerekkönyvszerző ma Magyarországon, most mégis úgy döntött, hogy a felnőtt olvasókat célozza meg. Arról is szó esett, hogy a regény a Covid alatti lezárások idején született, és az akkor érzett düh és szomorúság sokat segített abban, hogy a hős elakadását meg tudja jeleníteni a szerző. Elmondta azt is, hogy főhőse, Noa eleinte egyáltalán nem volt szimpatikus neki, egy olyan, kizárólag a materiális világban élő szereplőnek látta (és láttatta), aki

megy át mindenkin, mint az úthenger.

Az író saját személyes élményeiről is többször szót ejtett a beszélgetés alatt: a tánc szerepéről az életében, a könyv megírásának körülményeiről, valamint arról, milyen az, ha írás közben saját kislánya, esetleg egy kutya vagy macska figyeli az embert.