Robert Capa a 20. század egyik legjelentősebb fotósa volt. Bár barátairól és a mindennapi életről is készített fényképeket, a frontvonalból tudósító fotóival lett világhírű. Életének alig 40 éve alatt öt csatatéren fotózott: ott volt a spanyol polgárháborúban, majd az első kínai–japán háborúban. A II. világháború folyamán Londonból, Észak-Afrikából, Olaszországból tudósított, a D-dayen az első csapatokkal érkezett az Omaha Beachre és az egyetlen fotósként partot érve dokumentálta a normandiai partraszállást, majd Párizs, Lipcse, Nürnberg és Berlin felszabadítását. Jelen volt az első arab–izraeli háborúban és tudósított az indokínai háborúról. Szenvedélyes fotós volt, aki a katonákkal együtt, bajtársként vett részt pokolibbnál pokolibb szituációkban. Mára védjegyévé vált a mondat: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. E határokat nem ismerő merészsége okozta sikerét és tragikusan korai halálát is 1954. május 25-én Indokínában, amikor egy taposóaknára lépett. Addig azonban úgy élt, mint egy igazi kalandor. 

Idén a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ nyílt meg a világ első állandó kiállítás életművéből, Robert Capa, a tudósító címmel – Szeder Kata és Valuska László már járt ott és egy podcastban mesélnek élményeikről, Robert Capáról, a jelenségről és jelentőségről.