A beszélgetésből kiderül, hogy a kötetben olvasható írások pillanatképek, melyek jelenkori társadalmunk legkiszolgáltatottabb rétegére irányítják a figyelmet. Az eredetileg újságíró Dobray riportokat készített az ország minden szegletében, piacokon, tanyán, óvodákban, védett házakban, anyaotthonokban, és ezek alapján írta meg a történeteket.
Itt bele is olvashatsz:
Mint ahogy korábbi köteteiben, most sem igazán szépített, hanem teljes valójában mutatta meg a nyomort, a szenvedést és a fájdalmat, azokat a traumákat, melyeket az erőszakos szülők, az erőszakos házasságok, az alkohol vagy a munkanélküliség okozhat. A beszélgetésben munkamódszerét is bemutatja, melynek lényege az odafordulás, a figyelem, a kíváncsiság és a riportalanyok tisztelete. Az írónő elmondása szerint nemcsak mai világunk sötét oldalát akarta megmutatni, hanem azt is, hogy ezekben a nyomasztó történetekben kivétel nélkül ott a remény, a vágy, a méltóság, ott van az, ami alapvetően minden embert összekapcsol, még ha nagyon messze is van egymástól a történetük, társadalmi státuszuk vagy a környezet, amiben élnek.
