- Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője azzal a kérdéssel nyitotta a bemutatót, hogy a közhiedelemmel ellentétben Bodor szeret-e beszélgetni. A szerző azt válaszolta, hogy ez nagyban függ a beszélgetőpartner személyétől és a témától. Szegő itt hozzátette, hogy szerinte a beszélgetés akkor igazán jó, ha az emberek nem egyoldalúan kérdeznek és válaszolnak, az interjúhelyzetekről pedig úgy vélekedett, előfordul, hogy a beszélgetés szinte egy kulturált vallatásnak felel meg. Bodor egyetértett Szegő gondolataival, de hozzátette, hogy az interjú műfaja is lehet árnyalt, amennyiben a kérdező nem előre megírt kérdések mentén vezeti a beszélgetést, és lehetőséget ad a spontaneitásra.
- Szegő ezután a címmel folytatta, szerinte Az értelmezés útvesztői akár egy epikus mű címe is lehetne, majd kiemelte, hogy az útvesztő szó metaforikusan jellemző Bodor munkásságára. Bodor elárulta, hogy a kötet címe valóban nem véletlen, ugyanis a könyvben szereplő tizenöt interjú közül többnek is számos értelmezése lehetséges. A szerző azt mondta, ez élénken érintette, mert a Sinistra körzet című regényének német megjelenése után sok helyre hívták felolvasásra, ahol több alkalommal is szembetalálta magát az értelmezés problémáival. A szerző egy hamburgi felolvasáson történt példát hozott, amikor a közönség soraiból egy nő felpattant a helyéről, és azt mondta, a Sinistra körzet a legkegyetlenebb történet, amit valaha olvasott. Erre a közönség egy másik tagja úgy reagált, hogy számára azonban a legszebb és legérzelmesebb könyv Bodor regénye. A szerző végül hozzáfűzte, hogy “a könyv szövege példa, amit mindenki úgy értelmez, ahogyan a saját adottságai erre alkalmassá teszik”.
- Szegő ekkor arra mutatott rá, hogy az újságírók sok esetben azt várják el a szerzőtől, hogy megmagyarázza a kötetét, amit ő azonban az írás befejeztével elengedne. Bodor erre azt mondta, hogy az írónak nincs felelőssége, a könyvnek önmagáért kell beszélnie és mindenkinek saját véleménye van a könyveiről, amiket azonban - ahogyan az embereket sem - nem lehet egymáshoz hasonlítani.
- Szegő az újságíróknál maradva arra tért ki, hogy az interjúkészítők sokszor önéletrajzi, személyes témákról kérdezik a szerzőt, ám Bodor kitér az ilyen jellegű kérdések elől, nem úgy, mint az irodalom-esztétikai felvetések vagy műhelytitkok elől. Bodor azt mondta, ezekre sem válaszol örömmel, mert úgy érzi, nem illetékes az ilyen kérdésekben, a műhelytitkokról pedig úgy vélekedik, hogy nem illik róluk beszélni. A szerző ugyanakkor hozzátette, hogy óvatlan volt, hiszen Selyem Zsuzsa irodalomtörténésznek mégis sikerült szóra bírnia, illetve Karácsonyi Zsolttal is sikerült elmerülnie olyan témákban, amikben azonban tapasztalatlannak tartja magát.
- Szegő ezután a kötet interjúira terelte a szót. A legkorábbi beszélgetést 2003-ban Báthori Csaba készítette Bodorral a Kossuth-díja kapcsán. Rádai Eszter pedig arról faggatta az írót, hogy miként lépett ki a Magyar Írószövetségből, az akkori Döbrentei-ügy kapcsán. Szegő kérdése az volt, hogy milyen beszédhelyzetekben készülnek interjúk Bodorral, illetve arra is kíváncsi volt, hogy mennyire tudja nyomon követni a külföldön megjelent kötetei életét. Bodor azt mondta, eleinte kíváncsi volt a fordításokra, nemcsak szakmai szempontból, de a hiúsága miatt is. A szerző azt mondta, a nemzedékváltás miatt mára lazábbak a kiadók, régebben azonban előfordult, hogy a külföldön megjelent köteteiről több recenziót is küldött neki az akkori kiadója.
Bodor Ádám Az értelmezés útvesztői című kötetében 15 vele készült interjút olvashatunk. Az íróval az őszi Margón Szegő János beszélgetett.
Bodor Ádám: A szöveg szabad préda
- Szegő rávilágított, hogy a kötetben több ismétlődéssel is találkozhatunk, hiszen számos interjúban ugyanazok a kérdések hangzanak el, amelyeket Bodor tudatosan benne hagyott a könyvben. A szerző utólag néhány válaszát is átfogalmazta és kibővítette (az interjúkészítők beleegyezésével), Szegő pedig arra volt kíváncsi, hogy erre az élőbeszéd másfajta struktúrája miatt volt-e szükség, vagy a szerkesztés során úgy érezte, hogy vannak olyan dolgok, amiket jobban körül szeretne járni. Bodor elmesélte, hogy visszaolvasva a beszélgetéseket megdöbbent azon, hogy olykor milyen röviden válaszolt, de azt hangsúlyozta, hogy a válaszokat nem írta át, hiszen számára is érdekes volt felfedezni, hogyan gondolkodott tíz évvel ezelőtt.
- Szegő megjegyezte, hogy az interjú visszatérő elemei mentén izgalmas hőtérkép rajzolódik ki, a pályakezdés, az első megjelent írás története vagy a kolozsvári múlt emlékei hangsúlyos csomópontok. A kötetben három életútinterjú kapott helyet, amelyeket Selyem Zsuzsa, Erős Kinga, illetve Jánossy Lajos készítettek a szerzővel. Szegő ezután kiemelt egy különleges, atipikus interjút, amelyet Szablyár Eszter készített Bodorral, és arra volt kíváncsi, hogy mitől lett különleges ez a beszélgetés. A szerző elmesélte, hogy nemcsak az interjú, hanem a kötetben elfoglalt helye is érdekes, hiszen Szablyár Eszter anno hatvanhárom bemelegítő villámkérdést küldött neki előre, ő azonban úgy értelmezte, hogy ezek a rövid válaszos kérdések már az éles interjú kérdései. Bodor gyorsan visszaküldte a megválaszolt kérdéseket, ezután pedig újabb tizenegy kérdést kapott az újságírótól, amelyek tartalmilag szinte megegyeztek a korábbi villámkérdésekkel, Bodor azonban ezeket két különböző interjú kérdéseinek tekintette. A szerző a spontán kérdéseket és válaszokat akarta beemelni a kötetbe, az újságíró azonban eleinte nem akarta, hogy ezek a kérdések jelenjenek meg a könyvben, végül azonban mégis beleegyezett. A szerző tehát korábban már a valódi interjúkérdéseknek hitte a hatvanhárom bemelegítő kérdést, de Bodor úgy gondolta, fontos helye van a kötetben. Az interjú a könyv közepén kapott helyet, és rövidsége miatt stilisztikailag érdekesen elkülönül a többi interjútól.
- Szegő elgondolkozott, hogy Bodor vajon hogyan írná meg az éppen zajló beszélgetést, hiszen az élő, illetve írott szó struktúrája teljesen más, majd azt is hozzátette, hogy a kötetben szereplő interjúkban ízig-vérig Bodor-mondatokkal találkozhatnak az olvasók, hiszen a szerző észjárása és poétikája erőteljesen megjelenik a kötetben. Szegő kérdése az volt, hogy az interjúkötetről tervez-e majd interjút adni. Bodor azt mondta, ettől mereven elzárkózik. Szerinte a kötetben minden benne van, ami a többi könyvéből kimaradt, és hozzátette, hogy az alkotó akkor válik igazán izgalmassá, ha a szövegei mögött felsejlik egy alak, akiről az olvasónak már van valamiféle információja. Ha azonban kiderül valami meghökkentő egy íróról, az utólag visszamenőleg is roncsolhatja az olvasmányélményt. Bodor szerint ha egy író túl sokat árul el önmagáról, az átminősítheti a műveit, de azt is elmondta, hogy az újságírói kíváncsiság miatt ez sokszor nehéz feladat.
- Szegő azzal zárta a beszélgetést, hogy ennek a kötetnek a tükrében Bodor többi műve még érthetőbbé válik.
