- Kánai azzal a kérdéssel indította a beszélgetést, hogy a szerző a történelmi krimi világa után miért fordult a science fiction műfajához. Baráth azt mondta, régóta érezte, hogy váltani szeretne, és hozzátette, a döntésben kiadója (Agave Kiadó) is biztatta.
- Kánai felhozta, hogy a közvélemény általában nem fogadja jól, ha egy író váltogat a műfajok között és arra volt kíváncsi, hogy ez milyen hatással volt Baráthra. A szerző nevetve azt válaszolta, hogy ezzel nem foglalkozott, mert őt boldoggá tette az írás, főleg mivel régóta várt egy olyan témára, ami mellett hosszan képes kitartani.
- Kánai hangsúlyozta, hogy a szerző olyan szavakkal teremt varázslatos hangulatot, amelyektől az olvasó elhiszi, hogy a történet a jövőben játszódik, és arra is kíváncsi volt, hogy honnan jöttek ezek a szavak. A szerző azt mondta: “A történelmi regények írása során már megtanultam, hogy az évszámokkal óvatosan kell bánni. Sokat gondolkoztam, hogy mennyi neologizmust tegyek bele, mert aki nem olvas science fictiont, annak idegennek hathatnak ezek a szavak.”
- Kánai ezután arról kérdezte a szerzőt, hogy kinek szánta a regényt. Baráth azt mondta, magából indult ki, és olyan könyvet akart írni, amit ő is szívesen olvasna. A szerző úgy fogalmazott, “Belépő szinten is működik a kötet, és ha valaki látott science fiction filmet, akkor nem lesz probléma a könyv megértésével sem”.
Baráth Katalin a Dávid Veron-krimik és a kortárs thriller után nyelvészeti sci-fit írt Afázia címmel. A kezdődő totális űrháborúban a megőrzött nyelv fegyver és drog is, mellyel vissza is élnek. Az íróval beszélgettünk új kötetéről.
Baráth Katalin: Ijesztőnek találom az olvasási és szövegértési készségek foszladozását
- Kánai később visszatért a neologizmusokhoz, és arra volt kíváncsi, hogy ez kihívást jelentett-e az írónak. Baráth azt mondta, élvezte, és mivel már négy történelmi krimi van mögötte, úgy gondolta nem lesz problémája egy specifikus világ megteremtésével. Írás közben azonban rájött, hogy a science fiction világát sokkal nehezebb megalkotni, mivel a saját nyelvteremtő képességre és fantáziájára kellett hagyatkoznia, és minden apró részletet észben kellett tartani.
- Kánai végül hangsúlyozta, hogy tetszett neki, hogy a kötet elhatárolódik a politikától és az olyan utópikus elemektől, amelyek arra utalnak, hogy mi lesz a magyarokkal négyszáz év múlva. A szerző erre azt mondta, az aktualitás mindig nagyon mulandó, illetve a könyv műfaját nem arra kell használni, hogy egy problémát járjon körül, hanem szórakoztatnia kell.
