Ott Anna podcastjának szeptember 10-én kezdődött el a második évada. Az első epizód vendége Nyáry Krisztián volt, aki egyrészt a Líra kiadócsoport kreatívigazgatója, másrészt az Így szerettek ők-sorozat és számos más kötet szerzője.
Nyáry beszélt arról, hogy hogyan tanult meg dolgozószoba nélkül otthon dolgozni, arról, hogy hogyan érkezett meg az apaságba és volt-e bűntudata. Természetesen szóba került a felesége halála is, és hogy utána egyedül kellett felnevelnie két kamaszlányukat.
(A podcast első évadának adásait itt hallgathatod meg egyben.)
Bárhol képes dolgozni
Nyáry Krisztián elmesélte, hogy mivel a kollégiumban megszokta, hogy nincs privát szférája, később az sem zavarta, hogy miközben a nappaliban dolgozott, a gyerekei hangoskodtak körülötte.
„Nekem az volt az alapélményem, hogy nem vagyok egyedül soha, és például az első három könyvemet úgy írtam, hogy nem volt külön helyiség elvonulni, hanem a fejemen ugráltak a gyerekek. Úgyhogy elég
jól tudok bármit csinálni úgy, hogy gyerekzaj van, sőt, ki is tudom szűrni.
Most éppen van a tág családban kisgyerek, és ki tudom kapcsolni a fülemet, hogyha éppen arra van szükségem” – mondta.
Eltartani a családot
Arra, hogy apaként érzett-e valamiféle nyomást a hagyományosan az apaszerephez társított anyagi felelősségvállalás miatt, így gondolt vissza:
„Úgy emlékszem, hogy ez tényleg nagy nyomás volt, és azért is váltottam akkor munkahelyet, mert úgy gondoltam, hogy olyan állásra lesz szükségem, amivel keresek annyi pénzt, hogy föl tudok venni hitelt. Mindig az volt a fejemben, hogy
tök jó, hogyha a feleségem is keres pénzt, de az én felelősségem az, hogy legyen annyi, hogy akkor is meg tudjunk élni, hogyha csak én vagyok a kereső.
És nem azért, merthogy ez valamilyen feudális macsóizmus, hanem ez reális helyzet volt, mert (a feleségemnek) inkább projektszerű munkái voltak. Úgyhogy örültünk, ha van, és nem estünk kétségbe, hogyha nincs, vagy ha igen, akkor nem azért, mert nincs pénz, hanem mert szeretett volna értelmes elfoglaltságot. Ilyen értelemben, amikor a gyerekek születtek, az már nem volt külön egy nyomás, de ennek a felelősségét mindig éreztem” – mondta el.
Arra, hogy közben a feleségére mennyi másfajta felelősség hárult, egy olyan napon jött rá, amikor a munkából hazaérve még pizsamában találta őt. „Akkor állt össze, hogy valójában ő ott egyedül kétszer annyi dolgozik, mint én” – fogalmazott.
Pont amiatt, mert a felesége többet volt a lányaikkal, egy idő után igyekeztek ellensúlyozni, hogy ne rögzüljön a jó fej apa, szigorú anya felállás, mert „az rém igazságtalan”.
Hogy hagyhatták ezt?
Az, hogy apává vált és ez már örökre így lesz, lépésről lépésre tudatosult benne, de kisebb sokk volt, amikor hazavitték az első lányukat. „Luca december 18-án született (...).
Emlékszem erre az érzésre, hogy hazamegyünk a kórházból, ott vagyunk egy tök tehetetlen újszülöttel, és ránk van bízva.
Ezen gondolkodtunk, hogy ezt miért nem mondták el, hogy hagyhatták, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Egy hét alatt nagyjából megszoktuk, és a karácsonyra egyáltalán nem maradt időnk. De azért vettünk egy karácsonyfát, félig-meddig feldíszítettük, és a végén egy díszzacskóba beletettük Lucát, letettük a fa alá, és úgy éreztük, hogy jó, akkor van karácsony” – mesélte Nyáry Krisztián.
Egyedülálló apa
Az író beszélt a felesége haláláról is, amit körülbelül fél éves, súlyos betegség előzött meg, a lányaik pedig már a kamaszkor küszöbén álltak. Ez az időszak mindhármukat felkészítette kicsit az anya nélkül való életre, a felesége pedig el tudta varrni azokat a szálakat, amiket még szeretett volna.
„Amikor meghalt, az csak ennek a folyamatnak a része volt. Persze az elején a következő napot kellett mindig túlélni. (...) Utána pedig, bár nagyon sok segítségem volt, meg kell tanulnom kérni segítséget, amit azért korábban nem nagyon tudtam. (...) El kellett telnie legalább fél évnek, hogy felismerjem, nem tudom pótolni az anyjukat, és ez nem is elvárható, hanem próbáljak meg nagyjából jó apa lenni.
És amikor ezt a terhet levettem magamról, akkor szerintem mindenkinek jobb lett ettől.
(...) El kell engedni hozzá dolgokat, nem tudod azt az érzelmi támogatást megadni, amit csak egy anya tud.”
Egyébként nagyon banális problémákkal is találkoznak az egyedülálló apák. „Mivel arra van berendezkedve a társadalom, hogy a gyerekeit egyedül nevelő szülő az anya, ezért egy csomó minden nincs kitalálva. Például apuka kisebb kisebb lányokkal, hova viszi őket pisilni?” – vetette fel Nyáry.
A gyerekei kirepülése szintén sokkoló élmény volt: „Egyedül ott kergetőztem egy nagy lakásban önmagammal, és arra senki se készített fel” – mondta. Majdnem egy évig tartott, mire megszokta, és
már tud örülni annak, hogy visszakapott valamennyit a szabadságából.
A beszélgetést – és a korábbi epizódokat – megtalálod a Könyves Magazin Spotify csatornáján és Youtube-on.
Ha megosztanád a gondolataid, kérdéseid, tapasztalataid, történeted a podcastban felmerülő témákkal kapcsolatban, írj nekünk az eztsenkinemmondta@konyvesmagazin.hue-mail címre!
Támogatott tartalom.
