- A bemutatóval egy időben zajlott az SZFE-diákok Vas utcai tüntetése, Závada Pál pedig rögtön a beszélgetés elején szolidaritását fejezte ki, és példamutatónak nevezte a fellépésüket.
- Az új könyv címadó hősének, Wanderernek a megalkotásakor fontos szempont volt, hogy szabadon mozoghasson, nemcsak térben, hanem időben is – így akár több száz évet is ugorhat, miközben Budaörsön (sváb nevén Wuderschban) kóborol.
- A régi budaörsi németek miatt jött az ötlet, hogy németes hangzású nevet kapjon a vándor is, ami irodalmilag Goethe Vándor éji dala (Wanderers Nachtlied) című művéhez kapcsolható.
- A kötete alapötlete Szüts Miklós festőművésztől származik, aki lassan tizenöt éve fényképezi Budaörsöt. A fotói 2006-ban könyvben is megjelentek, a képekhez pedig Závada Pál írt akkor szöveget. Az új könyv ennek az eredeti kötetnek már a harmadik, átdolgozott kiadása.
- Závadát izgatta Budaörs, nem tartja tipikus településnek. Ha valaki végigsétál a városon, érzi, hogy hiányoznak azok, akik építették – ebben az esetben a németek.
- Az itt élő németek erős tradíciókkal és munkakultúrával bírtak. A sziklás, művelhetetlen területekre például puttonyokban hordták fel a földet, hogy ott növényeket termeszthessenek.
- Závada már nem ír tényirodalmat, mint a Kulákprés idején, de – ahogy fogalmazott – eljátszik valamikori kérdezősködős mivoltával. Sokat sétált a településen, szóba elegyedett a helyiekkel is, de ez esetben főleg a fotókkal folytatott párbeszédet. A kötetben Szüts Miklós képei mellett a Fortepan és a budaörsi Heimatmuseum fényképei találhatók.
- A fotók nagyon megihlették, és például a családi képeknél feltűnt neki, hogy míg az asszony általában a legkisebb gyerekét öleli, addig a férfi mindig szivart tart az ujjai között. Ennek az okát nem tudta kideríteni, talán valamiféle családfői szimbólum lehet.
- Budaörsön nem éltek sem zsidók, sem cigányok. Závada elmesélt egy történetet, amikor egy zsidó származású ember vásárolt nyaralónak egy budaörsi házat, de a kocsmában nem álltak vele szóba az emberek, és később bedobták kővel az ablakát. Az esetnek gyilkosság lett a vége – ez a budaörsi történet atipikus, ezért is hangsúlyos a könyvben.
- Veiszer Alinda a kötet egyik csúcspontjának azt a monológot tartja, amely a budaörsi németek kitelepítésével kapcsolatban a felelősséget firtatja. Závada elmondta, ez a gondolatmenet Bibó Istváné, aki 1945-ben a Belügyminisztériumban dolgozott és feladatai közé tartozott a kitelepítés előkészítése. Bibó ugyanakkor szembefordult saját miniszterével, cikkben fogalmazta meg gondolatait, de mindez falra hányt borsó maradt. A svábokat kitelepítették, mindössze ötszáz német nemzetiségi lakosa maradt akkor Budaörsnek, üresen maradt házaikra, pincéikre mások tették a kezüket. Amiről a regénybeli Wanderer tudósít, az egy olyan fejlődéstörténet, amely 1946 januárjában véget ért.
A régi Budaörsöt fedezi fel magának Závada Pál Wandererje - Könyves magazin
Wanderer, a mindenkori Vándor a régi Budaörsön, a valaha itt élt németek közt jár e könyv lapjain. Talán hogy súghasson az elbeszélőnek, a hajdani fotográfusoknak pedig megmutathassa, mit is kell itt szemügyre venni és megörökíteni - hogy egyszer majd ő is ennek nyomán, behunyt szemmel sétálhasson e házak, szőlők és borpincék közt, és a talpával legyen képes fölismerni még kedves sírkertjének hepehupáit is.
- A békeidőkről szólva elhangzott, hogy Budaörs híres őszibarack-termelő település volt és állítólag az őszibarackosok vívták ki azt is, hogy legyen repterük, de Závada szerint ez csak legenda. A 19. századi filoxérajárvány után is innovatívan álltak a szőlőtermesztéshez, így jött létre a híres budaörsi csemegeszőlő, amit megtanultak egész télen tartósítani.
- Ugyancsak híres a budaörsi piktortégla, amit csak itt gyártanak, és az alapanyagát a budaörsi sziklák közül nyerték ki. A piktortéglát a falak alapozásához használták, főleg a budapesti építkezéseknél, így megjelent a városi építészetkultúrában is.
- A kötetben szerepelnek dokumentumalapú és abszolút dokumentarista történetek is. Závada példaként említette IV. Károly visszatérési kísérletét és a budaörsi csatát, és elmesélte, mekkora meglepetésként érte, amikor a Fortepan képei között kutatva megtalálta az ebben az időben készített fotót, amely azt mutatja, hogy Biatorbágyon tábori misét tartanak a királyi párért.
- Szó esett még Wendler Ferencről, akinek az élettörténete fikcióba illő, holott nem az. Ő építette a kápolnát a budaörsi Kő-hegyre, és 19 éven át remeteként a hegyen. Később a kápolna szinte teljesen megsemmisült, majd a budaörsiek összefogásával építették újra.
