Az óra mutatója nem feltétlenül azt jelzi, hogyan telik az idő – erre világít rá Kányádi Sándor 1964-es verse, amely egyfajta ironikus reflexió Einstein realitivitáselméletére.
Einstein megmutatta, hogy a világ természete szerint mozgás közben az idő mérhetően lassabban telik: vagyis, ha veszünk két teljesen egyformán járó órát, de az egyiket folyamatosan mozgásban tartjuk, a másikat viszont nyugalomban hagyjuk, akkor a két óra nem ugyanazt az időt fogja mutatni. Kányádi verse szerint viszont szubjektív, ki hogyan érzékeli az időt: aki rohan, annak rohan az idő, aki megáll, annak megáll az idő. A lényeg az érzelmi hozzáállás: az idő lehet boldog, boldogtalan, kevés, sok, mozdulatlan és kilátástalan is. „Einstein fölfedezése nem sokat/ változtatott a közfelfogáson” – vonja le végül a következtetést. A relativitás persze attól még relativitás marad.
Kányádi Sándor: Relativitás
- Megállt az idő - mondják,
akik megálltak.
- Rohan az idő - mondják,
akik rohannak.
A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;
emennek: boldog;
amannak: boldogtalan;
kecsegtető és kilátástalan,
satöbbi, satöbbi ... csupa
érzelmi hozzáállás.
Einstein fölfedezése nem sokat
változtatott a közfelfogáson.
1964
