Rövid, mégis megrázóan erős Dsida Jenő Fáradt harcosok éneke című verse. A feladni készülő elfáradt, megtört emberről szól ez a szöveg, aki nem látja már, hogyan és merre lehetne tovább menni.
A reménytelenség verse ez, Dsida csak egy-egy szóval, félmondattal érzékelteti a veszteségeket: a test sérüléseit, a bizonytalanságot, a sáros és véres utat, amely sehova sem vezet. A jövőkép teljes hiányának tragikumát az utolsó két sor érzékelteti a legdrasztikusabban: a köd motívuma mellett megjelenik a hurok képe is, mint a halálra ítéltség szimbóluma.
Dsida Jenő: Fáradt harcosok éneke
Horpadt a fej, korhadt a láb.
Minek eddig? Minek tovább?
A sáros, véres, szennyes út
ezer irányba szertefut.
De jobbra hát? Vagy balra át?
Az ember nem leli magát.
Minden sejtje külön sikoly,
a tüdejéből vér sipol,
fölötte fák, nyakán hurok
és ködburok és ködburok...