Stephen Kingről sokszor és sokat írtunk, (legutóbb egy portrécikket közöltünk) különleges alakja ő a popkultúrának, szerepe nem csupán a könyvek világában pótolhatatlan, hanem a filmekében is. Regényeiből nagy kedvvel készítettek elég jó filmeket, a Ragyogás vagy A remény rabjai nélkül nem lennénk ugyanazok a kultúrafogyasztók. A Könyves Magazin őszi számában összegyűjtöttük a legjobb Stephen King-adaptációkat. Lehet kommentelni, őrjöngeni, illetve pótolni a nem látott filmeket.
MEGJELENT AZ ÚJ Könyves magazin 2014/3.
Libri-Shopline, 2014, 104 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF
Mit találsz a magazinban? 5 exkluzív Gyarmati Fanni-fotó
Tévésorozatok és irodalom, Putyin és a legfontosabb orosz írók
Interjú Vámos Miklóssal, Háy Jánossal, Irvine Welsh-sel, Vlagyimir Szorokinnal
Ragyogás (The Shining, 1980)
Egyetemesen Stanley Kubrick filmjét tartják minden idők legjobb King-adaptációjának (sőt, a valaha készült egyik legjobb horrornak is), így aztán ironikus, hogy maga King sosem szerette: szép képekkel teli, de elhibázott feldolgozásnak tartja, amiből hiányzik az emberi tragédia és az érzelmi töltés (legutóbb a Ragyogás tavaly megjelent folytatásának, az Álom doktornak az utószavában is megerősítette ezt a véleményét). Annak ellenére, hogy King szempontja abszolút jogos, a Ragyogás kitörölhetetlen, masszív része az amerikai filmtörténetnek.
Állj mellém! (Stand by Me, 1986)
Rob Reiner drámája King 1982-es A test című novelláján alapul. A sztori négy fiúról szól, akik az 1950-es évek végén elindulnak, hogy megkeressék egy eltűnt gyerek holttestét, és hősökké váljanak. A Wil Wheaton, River Phoenix, Corey Feldman és Jerry O’Connell főszereplésével készült film, akárcsak a novella, egy keserédes mese felnőtté válásról, diszfunkcionális családokról és a vidéki kisvárosok nyomasztó, gyerekálmokat összezúzó kilátástalanságáról. Ez az első, King valamely művéből készült film, amit a szerző sikeres adaptációnak tart.
Kedvencek temetője (Pet Sematary, 1989)
King egyik legelemibb horrorjának adaptációja szép sikert aratott a kasszáknál, de a kritikusokat erősen megosztotta, pedig Mary Lambert filmje, ha az eredeti színvonalát nem is éri el, az egyik legjobb horror, ami a szerző művei alapján készült (amihez persze hozzátartozik, hogy a gyatra feldolgozások száma igen magas). A forgatókönyvet maga King írta, és megkövetelte a stúdiótól, hogy pontosan kövessék azt.
Tortúra (Misery, 1990)
Rob Reiner második King-adaptációjának forgatókönyvét a kétszeres Oscar-díjas William Goldman írta (aki később az Atlantisz gyermekeit és az Álomcsapdát is filmre viszi), és bár az eredeti regény sokkolóbb, brutálisabb részeit (például a láblevágást) kényszerűen tompították a hollywoodi szabályoknak megfelelően, a Tortúra így is a korszak egyik legizgalmasabb és legfelkavaróbb thrillere. James Caan a balesetet szenvedett író, Kathy Bates az őrült rajongó és ápoló szerepében brillírozik.
A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994)
King barátja, Frank Darabont modern klasszikusa a szerző 1982-es kisregényéből készült, és egy ártatlanul bebörtönzött férfi (Tim Robbins) csaknem két évtizedes rabságáról és egy sorstársával (Morgan Freeman) kötött barátságáról szól. Darabont első King-adaptációja (amit majd a Halálsoron és A köd követ) pénzügyileg nem bizonyult túl sikeresnek a kasszáknál, viszont a videós megjelenéssel már aratott, a kritikai reakció pedig eleve lehengerlően pozitív volt.
(A cikk egy része a Könyves Magazin őszi számában jelent meg.)
