Az Apple TV+-on látható Utolsó befutók (Slow Horses) az egyik legjobb néznivaló mostanában. Ám a sorozat alapjául szolgáló regények szerzője, Mick Herron hosszú évekig maga is olyan sikertelen lúzernek érezte magát, mint a könyveiben szereplő levitézlett kémek. A kellemetlen munkahelyi tapasztalatait azonban mind felhasználta a mára rendkívül népszerű thrillereiben.
Kudarc kudarc után
A Wall Street Journal hosszú portrécikket közölt Herronról, aminek már a címe is árulkodó: „Senki sem olvasta. Most ő a világ legjobb kémregény-írója”.
Ma már egyenesen John le Carré utódjaként emlegetik.
Az író most 61 éves, az Utolsó befutók-sorozata nyolc regényből és öt kisregényből áll, melyekből eddig mintegy négymillió példányt adtak el világszerte (az első két thrillert magyarul is kiadta a General Press), a körülrajongott Apple-sorozat negyedik évada pedig szeptember 4-én kezdődött el. A siker azonban sokára köszöntött be, Herron évekig egy unalmas irodai munka mellett írt, sőt első kiadója is dobta, annyira kevés kelt el a könyveiből.
„Valójában mindig csak egy hajszálnyira voltam attól, hogy ugyanakkora csődtömeg legyek, mint az emberek, akikről írok – mondta a WSJ-nek. – Szeretném azt hinni, hogy a könyveim előbb-utóbb megtalálták volna az olvasóikat, de néha arra gondolok,
nem sokon múlt, hogy nem egy hajléktalanszállón végeztem egy halom kiadatlan kézirattal”.
Amikor az első krimije megjelent 2003-ban, nem sokan olvasták – körülbelül annyian, mint a brit foglalkoztatási törvényekről szóló szaklapba írt cikkeit. „A lapba olyan emberekről írtam, akiknek rosszul ment a munkahelyükön. Levonhatjuk a következtetést, hogy ez elég nagy hatással volt a könyveim témájára” – mondta. Naponta ingázott, és este, hazaérve még egy órát írt. Öt krimi született így 2009-ig, de Herron úgy fogalmaz, nem váltották meg a világot.
Az érdeklődése a 2005 júliusában, Londonban elkövetett öngyilkos bombatámadás után fordult a titkosszolgálatok felé. Csakhogy nem tudott róluk semmit. Azt viszont a jogi lapnál eltöltött 15 év alatt megfigyelte, hogy
minél nagyobbra nő egy szervezet, annál kevésbé érdeklik a vezetőit az ott dolgozó emberek,
és annál diszfunkcionálisabban működik. Biztos volt benne, hogy ez az MI5-ra is igaz, és ekkor jutott eszébe, hogy „másodosztályú”, bukott kémekről írjon. Úgy érezte, rátapintott valamire. Az Utolsó befutók névadó kötete 2010-ben jelent meg, de a kiadója nem osztozott a lelkesedésében, és szerződést bontott vele.
Amerikai kitérő
Miután más sem akarta kiadni Nagy-Britanniában, az ügynöke megkereste a New York-i Soho Presst, akik ráharaptak a sorozat második kötetére, a Fogatlan oroszlánokra 2013-ban. Szerkesztője, Juliet Grames úgy jellemezte Herron thrillereit, hogy „statisztikailag abnormálisan letehetetlenek”.
Rögtön benevezték a Brit Krimiírók Szövetségénél a legjobb regények közé az Arany Tőr-díjért, amit meg is nyert,
könyvei iránt pedig megnőtt az érdeklődés. Ekkor vette meg a televíziós megfilmesítés jogait a See-Saw Films is, amely most az Apple-sorozatot készíti. Ám az írónak még ekkor sem volt annyi bevétele a könyvekből, hogy ott hagyja a nyolcórás állását – arra csak 2017-ben kerülhetett sor.
Az igazi áttörést azt hozta meg Mick Herron számára, amikor a felmondása után nem sokkal egy Seattle-i könyvtáros ódákat zengett az Utolsó befutókról az amerikai NPR rádión. Egy hónap alatt többet adtak el a regényből az Egyesült Államokban, mint a megelőző hét évben. Azóta Herron a Soho legnagyobb számban eladott szerzője. Annyira valószínűtlen és kiszámíthatatlan volt a sikere, hogy
az író más tanácsot nemigen tud adni kezdőknek, mint hogy „legyen szerencséd”.
Új angol kiadója 2014-ben lett, a Hachette, ahol azóta más marketinggel mintegy hárommillió példányt adtak el Herron könyveiből. És hogyan történhetett, hogy a Gary Oldman főszereplésével 2022-ben debütáló tévésorozat főcímdalát Mick Jagger énekli? Úgy, hogy a rocksztár is nagy rajongója az Utolsó befutóknak.
„A legfőbb tanulság, amit ebből levontam, az az, hogy ha csak a karriered egyik felében leszel sikeres, akkor legyen az a második fele. Mert ha az első fele sikeres, az tragédia. De a második félidő happy enddel zárul” – mondta Herron.
(WSJ)
Fotó: Apple, Mick Herron Facebook-oldala
