A romaellenesség az egyik legsúlyosabb etnikai előítélet ma Európában, ennek ellenére a szociálpszichológia egyelőre nem azonosított olyan módszereket, amelyek valóban hatékonyan csökkentenék a romákkal szembeni előítéletességet a társadalom egészében.
Az előítéletcsökkentő módszerek jelentős része csak korlátozottan alkalmas a romaellenesség csökkentésére, derült ki 18 európai ország kutatási eredményeit elemezve Kende Anna és munkatársainak kutatásaiból az ELTE-n. A European Review of Social Psychology folyóiratban publikált tanulmány szerint ennek az etnikai csoportnak az esetében számos olyan társadalmi, történelmi és politikai körülmény áll fenn, amelyek nehezítik a pszichológiai intervenciók alkalmazását: a romák helyzete több szempontból eltér azoknak a kisebbségeknek a helyzetétől, amelyekre az előítéletcsökkentő módszereket kifejlesztették.
A romák többsége Európa szegényebb országaiban él, ezért (sok más etnikai konfliktustól eltérően)
a romák és nem romák viszonyára hangsúlyozottan jellemző a versengés.
Mivel ezekben az országokban aránylag kevesebb erőforrással lehet gazdálkodni, ez okozhatja az elutasító hozzáállást és a támogatás hiányát.
Hiányzik az akarat
Fontos továbbá, hogy az előítéletcsökkentő módszerek hatékonyságának alapját nagyrészt az adja, hogy az emberek nem szeretnének előítéletesnek tűnni mások szemében, a romákkal szembeni előítéletek esetén azonban az emberek egy jelentős részéből hiányzik ez az igyekezet. Mivel a közbeszéd is jellemzően romaellenes, sokan érezhetik úgy, hogy
nyugodtan tehetnek derogáló megjegyzéseket, hiszen a többség egyet fog velük érteni, tehát nem kell tartaniuk a negatív visszajelzésektől.
És a történelmi ismeretek is
A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a romaellenesség megértéséhez szükség lenne a történelmi áldozatiság elismerésére és azzal kapcsolatban egy jóvátételi szándékra is a társadalom részéről. Ettől nem teljesen független, hogy
a romák kulturális autonómiájának elismerése is hiányos.
A romákra elsősorban mint társadalmi osztályra tekint a többség, és elvárja, hogy a többségi társadalom kulturális szokásai, normái szerint éljen. Erős tehát az az elvárás, hogy a romák asszimilálódjanak a többségi társadalomba azért cserébe, hogy egyenlő bánásmódban részesülhessenek.
Félremennek a törekvéseink
A sztereotípiáknak két fő dimenziója van: a szerethetőség dimenziója azt mutatja, hogy a csoport tagjaira mennyire tekintünk pozitív vagy negatív érzelmekkel, a kompetencia dimenziója pedig azt, hogy jó vagy rossz képességekkel ruházzuk fel őket. A romák elutasítása mindkét dimenziót érinti, az előítéletcsökkentő módszerek azonban elsősorban a szerethetőséget tudják hatékonyan megváltoztatni. Az intervenciók hatására tehát legtöbbször azt érhetjük el, hogy a kisebbség tagjait a többségi társadalom kedvelhetőbbnek tartja.
A szimpátia növelésére összpontosító beavatkozások sokszor inkább megszilárdítják a státuszkülönbségeket azzal, hogy
gyámolításra szoruló csoportnak tüntetik fel a romákat.
Sok találkozás és kapcsolódás lenne a kulcs
Kende Anna, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet egyetemi tanára és munkatársainak kutatása azt tárta fel, hogy a csoportközi érintkezés – a leggyakrabban alkalmazott előítéletcsökkentő módszer – milyen összefüggést mutat a romaellenesség mértékével. A kutatók 18 olyan, zömében kelet-közép- és dél-európai ország 169 vizsgálati eredményét elemezték, ahol a romák nagy számban élnek.
Az eredmények szerint a romák és nem romák közti kapcsolódás gyakorisága a kedveléssel, azaz a szerethetőség dimenziójával mutatott összefüggést:
a roma barátok megléte alacsonyabb előítéletességgel járt együtt.
A 2019-es Eurobarometer-adatok másodelemzéséből pedig az derült ki, hogy a roma barátok száma ott mutat szorosabb összefüggést az előítéletmentességgel, ahol relatív magas a roma népesség aránya, és az előítéletek erősek és általánosan elfogadottak, mint más, egalitariánusabb kontextusban.
Ugyan a szociálpszichológiai módszerek jelentős része csak korlátozottan alkalmas a romaellenesség csökkentésére, érdemes a társadalmi normákkal szembe helyezkedve előítéletmentesen viselkednünk: ha így teszünk, akár maguk a normák is megváltozhatnak, mutatnak rá a tanulmány szerzői.
Az alábbiakban olyan könyveket ajánlunk, amelyek segítségével jobban megismerheted a romák jelenét és történelmi hátterét.
Ame Panzh: Az ébresztőkönyv
Az Ame Panzh öt harmincas roma fiatalból álló kollektíva, akiknek mondanivalójára érdemes odafigyelni mindannyiunknak. Fedorkó Boglárka, Farkas László, Ignácz Judit, Márton Joci és Suha Nikolett úgy érezték, véleményük nem kap figyelmet a magyar médiában és értelmiségi közbeszédben, ezért maguk szerveztek formabontó és tabudöntögető beszélgetéseket barátaikat is bevonva. Radikalizmusuk a beszélgetések személyességében és intellektualitásában rejlik.
Saját életélményeiket globális társadalmi és erkölcsi összefüggésekbe helyezve, szokatlan éleslátással elemzik a velünk élő rendszerszintű anticiganizmus, rasszizmus, szexizmus, LMBTQ+-ellenesség és megannyi más előítéletesség mindennapi hazai és nemzetközi jelenségeit. Teszik ezt azért, hogy a többség szemét felnyissák és a sztereotípiák helyett egy pozitív önreprezentációt alakítsanak ki. Az Ame Panzh könyve önkritikára és cselekvésre inspirál. Hidegzuhany. Gondolatébresztő.
Roma nők egymás közt - Beszélgetés tizenkét roma nővel
„Ebben a kötetben olyan roma nők életútjával ismerkedhetünk meg, akikben volt bátorság választani. Büszkék lehetnek rájuk az utánuk jövők, akik majd joggal bíznak benne: ha nekik sikerült, akkor nekünk miért ne sikerülhetne? A roma középosztály és értelmiség létrejötte, a roma közösség és a többségi társadalom létérdeke is. Ez együttműködéssel érhető el, ami pedig felelősséget jelent. Mindkét oldalon.” (Balog Zoltán)
Kóczé Angéla (szerk.), Neményi Mária (szerk.), Szalai Júlia (szerk.): Egymás szemébe nézve - Az elmúlt fél évszázad roma politikai törekvései
A roma politika intézményesülésének sikerekkel, megtorpanásokkal és nemegyszer kudarcokkal kísért története fontos, ám kevéssé ismert időszaka az elmúlt fél évszázad hazai politikatörténetének. Meggyőződésünk, hogy ez a történet nem írható meg szereplőinek közelebbi megismerése nélkül.
A romákat érintő társadalmi kérdések alakulását felidéző bevezető tanulmányt a roma politika egymásra következő generációinak képviselőivel készült személyes interjúk elemzése követi, majd az interjúk alapján kirajzolódó legfontosabb témaköröket megvitató roma és nem roma szakemberek és politikusok részvételével lezajlott kerekasztal-beszélgetések szerkesztett leirata olvasható. A kötet a felvázolt történet reprezentatív dokumentumainak gyűjteménye és a szereplők rövid életrajza egészíti ki.
Kele Fodor Ákos: Honti hantok
1782-ben Kemencén, Hont vármegye székhelyén 84 ártatlan embert ítéltek el emberevés igaztalan vádjával egy óriási bűnper során. Sokakat páratlan kegyetlenséggel kivégeztek, másokat börtönbüntetéssel és száműzetéssel sújtottak. 64 gyermek maradt árván.
A kemencei juszticmord – vagyis a magyar történelem egyik legsúlyosabb bírói tévedésből végrehajtott törvényes tömeges gyilkosságának – áldozatai és gyermekeik személyes történetét eddig homály fedte. A Honti hantok regény és a téma kutatásáról szóló személyes esszé egyben, amibe itt beleolvashatsz.
A kemencei törvényes tömeges gyilkosságot bírói tévedés miatt hajtották végre. Olvass bele a róla szóló könyvbe!
Nagy Olga (szerk.): Zöldmezőszárnya (marosszentkirályi cigány népmesék)
A legendás Népek meséi-sorozatban megjelent kötetben három mesemondótól, Puci Jóskától, Ádám Ferenctől és Puji Jánostól gyűjtött meséket olvashatsz.
Daróczi Ágnes: Hosszú az út előttem
A kötet az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi roma emancipációs törekvéseinek egyik legjelentősebb személyiségét, Daróczi Ágnest mutatja be Kóczé Angéla interjúsorozatára támaszkodva, fényképekkel és a korszak néhány markáns, ritkán látott szöveges dokumentumával illusztrálva.
Milyen volt elsőnek lenni? Ki és hogyan képviseli a romákat? Mi történik a romani nyelvvel? Életút-kötete kapcsán többek között ezekről is beszélgettünk interjúnkban Daróczi Ágnessel, a roma mozgalmak egyik úttörő alakjával.
Milyen volt elsőnek lenni? Ki és hogyan képviseli a romákat? Mi történik a romani nyelvvel? Életút-kötete kapcsán többek között ezekről is beszélgettünk Daróczi Ágnessel, a roma mozgalmak egyik úttörő alakjával.
Címlapi fotó: Fortepan/Urbán Tamás
