P. Szathmáry István tavaly bekerült a 10. Margó-díj shortlistjére első, Bánatos férfiak kézikönyve című regényével. A fordulatos kötetben egy hétköznapi féltékenységből indulunk ki, amikor a régóta kevésbé népszerű krimiket író főszereplő legjobb barátja sikereire kezd irigykedni, viszont a férfit pár nap múlva holtan találják (olvass bele!). Szathmáryról korábban már a Bestiarium Hungaricum című kötet kapcsán is írtunk, sőt a Margó-díj előtt interjúban beszélgettünk vele alkotásról, írásról.
P. Szathmáry István most Bevezetés az auradizájnba címmel ír tárcasorozatot a Könyves Magazin oldalára. Ez az első rész.
P. Szathmáry István: A scrum master látogatása
– Hát megjöttél végre, te kalácsképű tökimajom! – és máris lendült a terebélyes, lapátforma tenyér, jó nagyot csattant a fiú vállán – Végre jó levegőt szívsz, anyád majd feltáplál.
Együtt van minden, ami manapság csak kellhet egy vonzó kortárs irodalmi szöveghez. A fiú a fővárosból érkezett, úgy fél órája tette le a távolsági busz a templomtéren. Első generációs küzdelmek, hátrahagyott barátságok, jó dolgodban, nem tudod már, mi van vidéken, telebeszélték a fejedet abban a nagyvárosban. Aztán meg itt van az egész színes, elrajzolt vidéki tabló, vendégsereg, pálinkaköd, részegeskedésre hajlamos rokonok töltik be máris a kiskonyha szűkös terét, panírszagba pácolt nehéz férfitestek párolognak.
Lesz majd jó eséllyel transzgenerációs feszültség is, a fiú családjában történtek események.
Ne emlegessétek Kálmánt, nekem ne, mert nem állok jót magamért! Persze, semmi olyan, amit ne láttunk volna már, ki- és betelepülés, háborúk, téeszesítés, hagyatéki viták, ki ápolta az öreget halála előtt, mert nem te, az biztos, önkizsákmányolás, sorolhatnánk.
Ott tartottunk, hogy az egyik rokon, legyen a neve Vermesi Béla, barátságosan oldalba vágta a kiskonyha ajtajában feszengve álló fiút. Elcsattan még néhány csók, női rokonok karéja lép elő, a fiú feje jobbra és balra mozog a csókok érkezési sorrendjében, félénk, könnyűsúlyú ökölvívóként próbálja felvenni a megfelelő ritmust.
Majd elhangzik a kérdés.
– Aztán mivel is foglalkozol te abban a nagyvárosban?
Valaki köhögött. Vagy csak az egyik hokedli lábát húzták arrébb a kőlapon. Egyre többen vannak ebben a kiskonyhában. A fiú áll, középen, mint a kiskertbe leszúrt fapálca, amire növény fut fel és egy csillogó üveggömbben végződik a tetején. Miért nem nyit valaki ablakot végre?
Elhangzott a kérdés, legyen Vermesi Béla az, aki feltette, spóroljunk a szereposztással, igazán kidolgozott karaktere neki sincs, elég az arcára egy nagy, piros orr, meg a testét fedő kék kezeslábas.
– Hogy is mondjam – kezdett bele a fiú. – Én tulajdonképpen most scrum master vagyok.
Penészpöttyök szeplőzik tele a falvédőt, meg sárgul is már itt-ott, errefelé már a levegő se annyira tiszta, kár tagadni. Ezen tűnődik magában az egyik rokon a beállt, kristályosra dermedt csendben. Ki tudja, mi alakul még belőle.
– És az mi a kurvais… fasza? – Vermesi elharapja az egyik szót, nem emlékszik, látta-e bejönni a papot, de miért is ne lenne itt, ahol ekkora tömeg van, az ingyen italt meg közönséget jelent.
Moraj támad hátul. Arcok merednek az egyik telefon képernyőjére. Persze, ma játszott a falu a szedresdömösdligeti csapattal. Ősi ellenfél, aljas. Vermesi rosszallóan néz. És a pap is ott van. A fene. Lassan visszaáll a csend. Most dől el minden, gondolja. Váltsunk témát, ezt kéne mondani, de az meg milyen, hiszen most érkezett ez a gyerek. Valaki suttogni kezd hátul, hogy a Balatonon vannak most valakik a faluból, de azok még ott is folyton dolgoznak. A nyaralón. Nekem a Balaton a Riviéra, ezt szeretné énekelni az egyik félrokon félrészegen, de veleszületett raccsolása miatt elbátortalanodik.
– És jól lehet azzal mostanság keresni? – veti oda könnyed hangsúllyal Vermesi. Túl vagyunk a nehezén, gondolja elégedetten.
– Igen, ez most kimondottan egy keresett munkakör – mondja a fiú. – De nem akarok senkit se untatni a részletekkel, ez ilyen céges dolog.
– Ugyan már, mit képzelsz – kedélyeskedik Vermesi. – Időnk, mint a tenger. Ugye? Ezt már félig hátrafordított fejjel mondja, a tömeg mögötte visszafogottan helyesel.
– Hát, jó vágjunk bele – mondja a fiú. Mintha magasabb lenne, erőteljesebb a hangja is. – Mi is az a scrum master? Sokfelé hangzik el mostanában a kérdés. De vajon létezik-e egyszerű, mindenki számára egyértelmű válasz?
Ezen a ponton a fiú pillanatnyi hatásszünetet tart, a vendégsereg érezhetően feszültebb lesz. Tudja valaki a jó választ? Vermesi szeret okoskodni, az igaz, meg a pap se megy a szomszédba, ha szócséplésről van szó, de azért erre válaszolni, csak így! Ember legyen a talpán, aki képes rá. Szerencsére a fiú folytatja.
– Zökkenőmentes ügymenet, transzparencia, dolgozói jólét. A jó scrum master mindeközben tanít, támogat, akadályokat hárít el. Úgy vezet, hogy igazából szolgál.
Dermedt szemfehérjékből álló mozaik most a rokonok tömege, meredt tekintetek tapadnak a fiúra, aki most már feléjük magasodik, arca vörös. Valaki közben kinyithatta az ablakot, mert mintha a haja is lobogna a légmozgásnak engedelmeskedve, ahogy egy szép költőé vagy forradalmáré szokott.
– Egyszóval ő mutat másoknak utat, ő tanít és segíti elő az együttműködést az agilis projektek és a termékfejlesztések világában.
Tényleg nyitva az az ablak, kilátni az utcára, ahol falubeliek állnak, közhelyes seregszemle, biciklit toló részeg gázpalackkal, boltba siető kötényes néni könyékig lisztes kézzel. Pedig zárva már a bolt. Évek óta. Ne ragadjunk le a részleteknél. Állnak az emberek az utcán és hallgatják tátott szájjal a fiú hangját, ahogy mesél a scrum masterek munkájáról.
Besötétedett. Lámpafény táncol a csodálkozó arcokon. A rokonok megilletődve hallgatnak, aztán Vermesi felé kezdenek pislogni. Mondjon már valamit. Bár nem kéne elrontani ezt a pillanatot.
– Nem hiába tanultál, az már biztos – mondja Vermesi halkan. – Hagyunk is akkor pihenni, biztos kimerítő csinálni ezt a melót. Köhint egyet. – Nekünk is ideje már mennünk, beesteledett, észre se vettük. Aztán meg holnap is lesz nap.
Helyeslő moraj kíséretében távoznak a rokonok, üres felespoharak és pogácsamorzsák veszik át a helyüket. Vermesi távozik utoljára. Mielőtt kilépne az ajtón, még visszafordul a fiú felé.
– Holnap, ha ráérsz, átjöhetnél hozzánk, biztos akadna egy-két dolog, amiben segíteni tudnál ezzel a hogyishívjákkal.
– Scrum master.
– Igen. Jó tudni, hogy van már a családban ilyen is.
– Átmegyek, Béla bátyám. Nyugodt lehet.
Vermesi int. Aztán behúzza maga mögött a szúnyoghálós, faléckeretes ajtót.
