Nem az olvasás, a mániákusság tehet magányossá - #olvass Ott Annával

Időről időre felmerül bennem a kérdés, vajon mit adnak nekem a könyvek. Vajon mi az, ami ilyen elementáris erővel vonz hozzájuk? És hogy van az, hogy bár minden nagy témát feldolgoztak már, mégsem lehet őket megunni? Semmi más nem tud ekkora erővel kiszakítani a hétköznapokból, mint egy-egy jól megírt történet. 

Olyan, mintha le akarnám állítani az agyam, átmosni és valami más élelmet adni neki, mint amin amúgy rágódna. 

Hosszú évekbe telt és vakmerő kitartás kellett hozzá, hogy a legszűkebb környezetem elfogadja bármilyen helyzetben azt a válaszomat egy kérdésre vagy programjavaslatra, hogy “Sajnos nem, mert most olvasok”. Pontosabban: “Olvasnom kell!”. Nyilván mivel én is, mint a legtöbben, olyan közegből jövök, ahol a könyv akkor kerül elő, ha minden mással végeztünk a nap során, mindenkit meglepett, hogy a kezemben a lehető leglehetetlenebb időpontokban és helyszíneken van könyv. Soha nem fogom elfelejteni, hogy egykeként felnőve, miután anyukám újra férjhez ment, meg kellett tanulnom, hogy a vasárnapi ebéd előtt vagy után beszélgetni illik, nem könyvet olvasni. Felnőtt fejjel sem volt ez egyszerű. 

Azt mondják, az olvasás magányos műfaj, szerintem ez nem teljesen igaz. Egyrészt mennyi sorsot, embert és történetet ismerhetünk meg az olvasás során! Másrészt, mennyire szuper érzés, amikor el tudsz beszélgetni a barátokkal, családtagokkal egy-egy könyvről! Szerintem kevés ennél jobb dolog van az életben. 

Nem a könyv tesz magányossá, hanem a mániákusságom talán, ami lehet furcsa szokás mások szemében.

Aztán a nap végén mindig azzal nyugtatom magam, hogy még mindig a legépítőbb drogot találtam magamnak a tudatom módosítására. A pasim az elmúlt heteket Paul Auster 4321 című gigantikus, majdnem 800 oldalas regényével (regényében?) töltötte. Miután tegnap befejezte szomorúan feküdt le, azt mondta, (SPOILER!) a kedves ismerősei közül négyből három meghalt a történet végére. Igazi szomorúságot és talán még gyászt is láttam rajta. 

Ha magányos lett volna, a történetbeli sorosok nem érintették volna ilyen mélyen. 

Az elmúlt hetekben három könyvet olvastam, amiben a mániákusságnak fontos szerepe volt, így megint csak nem éreztem magam magányosnak, azonosságot éreztem, azt, hogy nem vagyok fekete bárány. 

David Grossman A világ végére című regényéről már napok óta minden fórumon elmondom, hogy kötelező olvasmány, mélyen megrendített és maradandó élményt nyújtott. Ora, a főhős kamaszkorában szövetséget köt két fiúval, mindkettőt elszakítja tőle az izraeli háború. Amikor fia három év katonaság után végre leszerel, de önkéntesen visszamegy a második libanoni háborúba, elénk tárul az anya féltése, fia halálát kell legyőznie, meg kell védenie minden bajtól, így nekiindul a hegyeknek. Majdnem kétszáz kilométert gyalogol, közben átrendeződnek benne a múlt darabkái, emlékeire már más szemmel néz, és meg van róla győződve, hogy amíg ezt a zarándoklatot bírja, a fiának nem eshet bántódása a háborúban.

“– Ígérd meg, Ofer, hogy készakarva nem fogsz bántani senkit.

Ofer megrázta a fejét, elmosolyodott, és vállat vont. – Nem megy, Mama. Háború van.

Egymásra néztek. Idegenségük megrémítette őket. Ora fejében fölvillant egy emlék. A rémületnek és a kudarcnak ugyanez a hideg perzselése majdnem harminc évvel ezelőttről, amikor Avramot vették el tőle, amikor az ő, Ora életét kobozták el. 

Ugyanazt a régi történetet élte át újra: államunk megint olyan helyre tette be otromba, katonai bakancsos lábát, ahol semmi keresnivalója.”

Nicole Krauss A szerelem története évek óta a polcomon várja, hogy elolvassam, most is csak azért kezdtem el, mert Grossman regényét ő is méltatta. Tudom, hogy felszínesnek tűnik, de igyekszem őszinte lenni: Krauss regényének címe és a könyv borítója sem győzött meg arról, hogy mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet, de becsülettel megpróbáltam. A történet három szálon fut: Leo Gurskyt, a szívbeteg Lengyelországból Amerikába menekült ötvenes férfit és Alma Singert, az apját gyászoló tizenéves kislányt összeköti egy könyv, A szerelem története; a harmadik szálon pedig ennek a könyvnek az íróját, Zvi Litvinofft ismerjük meg. Ez nekem már sok volt, így a felénél abbahagytam az olvasást, de ebben is megtaláltam a számomra megnyugtató mániákusságot, a valamibe fektetett mélységes hitet, csak itt nem az olvasás, hanem az írás az, amit mindenki űz annak érdekében, hogy kiszabaduljon a saját valóságából. 

“Gyerekkoromban szerettem írni. Mást nem is akartam kezdeni az életemmel. (...) Mikor idősebb lettem, elhatároztam, hogy igazi író leszek. Igazi dolgokról próbáltam írni. Le akartam írni a világot, mivel leíratlan világban élni nagyon magányos dolog.” 

Nem lehet vége a cikknek úgy, hogy ne említeném meg benne legnagyobb kedvencemet, Karl Ove Knausgard-t, aki azzal lett világhírű, hogy hat köteteben megírta az életét, középpontjában azzal a vággyal, hogy egyszer író lesz. A negyedik, Élet című kötetet olvasom épp újra, hogy jól megágyazzak a nemrég megjelent ötödiknek, az Álmoknak. A negyedikben a kamasz Knausgard-t látjuk, aki tizennyolc évesen egy észak-norvég kétszázötven fős faluba költözik, hogy tanárként dolgozzon a helyi általános iskolában. “Az ötlet, amit Apa ültetett el, hogy tanárként dolgozzam Észak-Norvégiában, egyre jobban megerősödött bennem. Igazából csak előnyökkel jár. 1) Messze, nagyon messze lakhatnék mindentől és mindenkitől, és teljesen szabad lehetnék. 2) Rendes munkahelyen pénzt keresnék. 3) És írhatnék.”

Mindhárom történet meggyőz arról, hogy van értelme valamibe ennyire belebolondulni. Nyilván eggyel több értelme van, ha ez a bolondéria alkotás, nem csak passzív befogadás, mint az én esetemben. Mégis, ez a befogadás az, ami formál, ami nyitottá, empatikussá tesz, hiszen bebizonyítja, hogy nem csak az én valóságom létezik, nem biztos, hogy az én igazam az igaz.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy
Buddha díler, boldogsággal üzletel - #olvass Ott Annával

A boldogságot hiába nem vásárolhatjuk meg, vannak, akiknek mégis elég pénzük van rá, hogy megpróbálják. Az orosz Viktor Pelevin Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre című regénye azt bizonyítja, hogy a boldogságnál már csak a mocsárba való visszazuhanás kerül többe.

...
Nagy
Egy anya haláláról, kétszer, sűrítve - #olvass Ott Annával

Simone De Beauvoir a Szelíd halálban a halálig kíséri az anyját, Max Porter pedig innen folytatja a Bánat egy tollas állatban a gyászmunkát.  Rövid, kemény és szép regények, és egy varjú.

...
Nagy
Az én valóságom egyezik Barnás fikciójával - #olvass Ott Annával

Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét először karácsonykor, az év legterheltebb időszakában olvastam, amikor pattanásig feszül mindenkiben a húr a tudattól, hogy eljött az idő, amikor együtt a család, és ha tetszik, ha nem, szeretnünk kell egymást. Mindig nagyon érdekelt a család, az intézmény, a különböző szabályrendszerek, a rutinok, a hagyományok, a mintázatok és a szereposztások.

Még több olvasnivaló
...
Nagy
Búcsú az Indextől - 8 könyv a szabad újságírás megértéséhez

Elfogultak és szomorúak vagyunk, hogy összeomlik az Index, mert nélküle a mai Könyves Magazin nem lenne az, ami. Függetlenséget, szabadságot és bátorságot tanultunk az Indexben, az Indextől.  

...
Szívünk rajta
Kiss Judit Ágnes: Bár egyre több prózát írok, irodalmi anyanyelvem a vers maradt

Júliusban a Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg lett a Szívünk rajta programban a hónap kiemelt könyve - Kiss Judit Ágnest a nevek fontosságáról, a vers és a mese kapcsolatáról, valamint az új könyvbe átköltöző kalózcsaládról faggattuk.

...
Nagy
Glukhovsky földalatti kalendáriuma: Metró – A trilógia

Dmitry Glukhovsky Metró-trilógiája tavaly egy kötetben, egy elbeszéléssel kiegészülve jelent meg. Glukhovsky Danteként kalauzol végig a radioaktivitástól kiégett orosz néplélek sötét bugyrain, és fantasztikum ide, apokalipszis oda, nem is rugaszkodott el a valóságtól annyira! 

Olvass!
...
Beleolvasó
A kiégés társadalmában élünk

A kiégés és a túlhajszoltság ma már korunk egyik népbetegségének számít, olyannyira, hogy a WHO tavaly hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette. Byung-Chul Han szerint ma a kiégés társadalmában élünk és önmagunk kizsákmányolói lettünk. Olvassatok bele a könyvébe!

...
Beleolvasó
Olvass bele a pszichoterápiás könyvbe, amelyből Eva Longoria főszereplésével készül sorozat!

Magánéleti válságok, önpusztítók, nárcisztikus személyiségek és a pszichológushoz járó terapeuta történetei sejlenek fel Lori Gottlieb könyvének lapjain, amelyből tévésorozat készül, a főszerepben Eva Longoriával.

...
Beleolvasó
Flea: Az agyam eldobom, szinte LEBEGEK, fénysugarak hatolnak át a testemen

A Red Hot Chili Peppers a világ egyik legnépszerűbb zenekara, ikonikus alakja a basszusgitáros, Flea, vagyis Michael Peter Balzary, aki LSD gyerekeknek címmel megírta önéletrajzát. Hosszú részletet olvashattok itt.

...
Beleolvasó
Kobe Bryant, a kaliforniai Szellempofa

Kobe Bryant minden idők egyik legjobb kosárlabdázója volt, 41 évesen 2020. január 26-án tragikus helikopter-balesetben hunyt el kislányával. Egy sportoló alapvetően eredményeket és emlékeket tud örökségként maga után hagyni, és csak egészen keveseknél adatik meg, hogy a sportolói karrier életfelfogássá vagy egyéni nézőponttá álljon össze. Mivel a kosárlabda az NBA népszerűsége globális játékká vált, ezért a kiemelkedő szereplői a legkomolyabb véleményvezérekké váltak, akik rengeteg fiatal számára jelentenek inspirációt. Exkluzív részletet mutatunk az önéletrajzból olasz szállal, rappeléssel és Kaliforniával.

...
Beleolvasó
Kaland és menekülés is lehet a gyászmunka minden idők egyik legjobb regényében

Háztartás az amerikai Marilynne Robinson 1980-ban megjelent első regénye, amelyet a Guardian beválogatott minden idők 100 legjobb regénye közé. Olvass bele!

...
Beleolvasó
Az emlékkezelés segít megtalálni a problámák gyökereit

Alexander Loyd legújabb könyvében radikálisan új megközelítést kínál gondolataink, tudatos és tudattalan énünk megújításához. Módszere, az emlékek újraformálása arra teszi képessé a használóit, hogy életüket magasabb szintre emeljék. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Milyen versek születtek a második világháború legsötétebb hónapjaiban?
...
Kritika
Milyen versek születtek a második világháború legsötétebb hónapjaiban?

Zoltán Gábor új kötete egy borzalmas időszak lenyomata versekben, melyet egy, a kétezres évekből visszatekintő szerző értelmez, így hozva létre egy rendkívül rétegzett, sokoldalú alkotást. A Szép versek 1944 a hét könyve.