A vámpírok izgalmas karakterek az irodalomban, ugyanakkor tökéletes metaforák is lehetnek a társadalmi problémák felfejtésére. A nemrég a mozikba kerülő új Nosferatu feldolgozás első adaptációja például 1922-ben jelent meg, és egyebek mellett a háború utáni elkeseredettség és felfokozott állapot szemléltetője lett a német expresszionizmusban.
Nemrég arról írtunk, hogy a több mint száz évvel készült adaptáció valójában jogtalanul készült el, most pedig vámpíros könyveket ajánlunk a rémisztő világ rajongóinak:
Bram Stoker: Drakula
A klasszikus történet, ahonnan az egész vámpírőrület indult: az 1897-ben megjelent regény a gótikus és horrorirodalom egyik kiemelkedő alkotása. A történet szerint Jonathan Harker, egy fiatal angol ügyvédbojtár a Kárpátok zord vidékére utazik, hogy a híresen gazdag Drakula grófnak egy ingatlan megvásárlásában segítsen. A meghívás persze csak egy csali, a magányosan élő gróf ugyanis más terveket sző –
a kastély sötét falai között egy több száz éves lény járkál, aki csak első látszatra emberi.
Harker hamar rájön, hogy neki kell elpusztítania a szörnyet, és egy vámpírológiában jártas személy segítségét kéri, hogy együtt vessenek véget Drakula életének. Nehéz lenne felsorolni, hogy Stoker regénye mennyi filmet és könyvet inspirált, számunkra azonban az a legfontosabb, hogy a leghíresebb Drakula mindmáig Lugosi Béla, aki 1931-ben játszotta el a grófot. (Cikkünk arról, mit nyújt ma a regény)
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Ha azt gondolod, hogy a vámpírokhoz a koszos és lelakott kastélyok helyett inkább a fényűzés és a hedonizmus illik, akkor jó helyen jársz. Anne Rice ezzel a regénnyel újra népszerűvé tette a gótikus irodalmat, és megmutatta, hogy a vámpíroknak nemcsak a horror és a terror áll jól, hanem a habzsoló semmittevés is.
A történet szerint egy fiatal újságíró egy nap azt a felkérést kapja, hogy készítsen interjút egy magát vámpírnak mondó személlyel. De hamar kiderül, hogy nem egy magamutogató alakról van szó, hanem a legendák és mesék gonoszáról, aki a beszélgetések során lassan felfedi élettörténetét, lelkének legmélyebb gondolatait. Egyebek mellett azt is elmeséli, hogy az egyetlen dolog, amivel annyi évszázad után sem tud megbirkózni: a szerelem.
A kultikus könyvből egy kultikus film is született, az 1994-es Interjú a vámpírral című filmben Tom Cruise és Brad Pitt ölti magára a vámpírjelmezt, de Anne Rice szerint nem sikerült olyan jól a casting, és Cruise rosszul alakította főhősét. Két éve egy újabb feldolgozás készült, immár sorozat formájában.
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Szécsi Noémi első, bemutatkozó kötete végre beemeli a vérszívókat a magyar irodalomba.
Ez a kötet játék a zsánerrel, az irodalommal és a nyelvvel. A Finnugor vámpír elbeszélője kicsit bölcsész, kicsit nem is annyira akar vámpír lenni, de a miénk.
A főszereplőt inkább az írás érdekli, bölcsészként sokkal jobban ért a szöveg kivéreztetéséhez, mint a vérszíváshoz. Groteszk és cinikus megjegyzéseket tesz a világra, az életre és a társadalomra, miközben a családi hagyományt éltető vámpír nagymamája egyre csak nyaggatja, hogy ideje lenne „élni”. Vérfagyasztóan vicces és intelligens Szécsi kötete, remek olvasmány annak, aki unja a téma hagyományos megközelítését.
Darren Shan: Rémségek cirkusza
A Rémségek cirkusza egy kicsit oldottabb, kalandosabb olvasmány. A főhős, Darren Shan (igen, a szerző neve, de a 2000-es években még nem dobálóztak az autofikció kifejezéssel) egy kiskamasz, aki egy tipikus amerikai kisvárosban él jómódú családjával. Közepes tanuló, hétköznapi gyerek. Viszont egy nap a városba látogat egy vándorcirkusz, és Darren nem bírja ki, hogy ne lesse meg a Cirque du Freak rémisztőbbnél rémisztőbb lényeit. A bonyodalom ott kezdődik, amikor ellop egy mérgespókot a cirkuszból, ami halálosan megsebzi a barátját.
Az egyetlen megoldás, ha a cirkusz vámpírjához fordul, aki persze nem adja ingyen a segítségét.
Darren Shan ezzel a könyvvel indította el hosszú vámpírkönyves sorozatát, ami végül a 12. kötetnél állt meg. Darren kalandja sok könyvön át folytatódik, sőt az első részből még egy mozifilm is készült 2009-ben.
Stephen King: Borzalmak városa
A horrorirodalom egyik kortárs nagymestere bizony nem hagyhatta ki a vámpírokat sem a repertoárjából. King második könyve, az 1975-ben megjelent Borzalmak városa (kritikánk itt) egy sikeres író történetét követi, aki a szülővárosába utazik, hogy ihletet szerezzen következő regényéhez. Az író nem véletlenül választja ezt a helyet, szembe akar nézni egy régi traumájával.
Az 1930-as években ugyanis a Marsten-házba vonult vissza egy gengszter, ahol előbb agyonlőtte a feleségét, majd felakasztotta magát. A főhős pedig gyerekként, évekkel később úgy talált rá a holttestre, hogy az még nem indult oszlásnak. Természetesen a sok rejtély mögött vámpírok állnak.
A Borzalmak városa a jól megszokott King-receptre épül:
lassú, de annál hatásosabb rettegés, emlékezetes karakterek és megannyi felfedezésre váró titok.
A könyvből már egészen korán, 1979-ben filmes feldolgozás készült, majd 1987-ben és 2004-ben minisorozat. Mi a tavaly megjelent filmes adaptációt ajánljuk leginkább.
Bret Easton Ellis: Az informátorok
A vámpírok a társadalmi elitben húzódnak meg, és pontosan úgy szórják a pénzt, mint bárki más. Ha olvastad (vagy láttad) a szerzőtől az Amerikai pszichót, akkor tudod, mire számíthatsz: a felső osztály mindent megtesz, hogy az unalmas és üres életét kitömje pénzzel, ami végül egészen a szadizmus és perverzitás szélére sodorja őket.
Az író ebben a novelláskötetben a vámpírokhoz fordult, ami, valljuk be, egészen találó párhuzam: ők már nem kastélyokban és kriptákban alszanak, hanem
ultramodern, rádióval, digitális ébresztőórával, márkás ágyneművel, telefonnal és tévével felszerelt koporsókban.
Az informátorok a teljes nihil és közöny világát mutatja be, a zenészek, színészek, szépségek és sztárok színfalak mögött megbúvó vérszegény életét. Bár nem egy klasszikusan gótikus és drámai vámpírtörténet, izgalmas belegondolni, milyen is lenne a modern vámpír. Bret Easton Ellis legutóbbi, 2023-as a Szilánkok című regénye nálunk a 13. helyen végzett az éves listán, így az íróval biztosan nem nyúltok mellé.
