Roberto Saviano: ZéróZéróZéró - A világot felforgató kokain nyomában
Partvonal Könyvkiadó, 440 oldal, 2014, 3290 Ft
"Kokaint használ, aki most ült le melléd a vonaton, és azért vette, hogy fel tudjon ébredni ma reggel. Vagy annak a busznak a vezetője, amelyikkel haza szoktál menni, hogy kibírja a túlórát nyakfájás nélkül. Kokaint szív, aki a legközelebb áll hozzád. Ha nem az apád vagy az anyád, ha nem a bátyád, akkor a fiad. Ha nem a fiad, akkor az irodavezetőd. Vagy a titkárnője, aki csak szombatonként szív a szórakozás kedvéért. Ha nem a főnököd, akkor a felesége, aki azért teszi, hogy el tudja engedni magát. Ha nem a felesége, akkor a szeretője, akinek a főnököd adja ajándékba fülbevaló helyett – jobb, mint a gyémánt. Ha nem ők, akkor az a kamionos, aki tonnaszám hordja a kávét a városod bárjaiba, és nem bírná ki kokain nélkül a többórányi vezetést az autópályán. Ha nem ő, akkor az a nővér, aki katétert cserél a nagyapádnak, és a kokain mellett minden könnyebbnek tűnik, még az éjszakák is. Ha nem ő, akkor a szobafestő, aki éppen újrafesti a barátnőd szobáját; kíváncsiságból próbálta ki, és most kölcsönök között tengeti az életét. Aki kokaint használ, ott van melletted." (Részlet a könyvből>>)
Így kezdődik az olasz Roberto Saviano második magyarul megjelent könyve, a kokainkereskedelem világát bemutató Zéró, zéró, zéró. Ha a szerzőt nem is, elhivatottságát és alaposságát már alaposan megismerhettük a nápolyi maffiát bemutató Gomorra című könyvénél, amiből sikeres film is készült.
Most a kokain világát mutatja meg:
"[A] kokain cselekvő drog. Ha kokaint szívsz, bármit megtehetsz. Még mielőtt szétrobban a szíved, az agyad péppé válik, a farkad elfonnyad, a gyomrod gennyedző sebbé válik: még mielőtt mindez bekövetkezne, többet tudsz dolgozni, szórakozni és kefélni. A kokain a megfelelő választ ad a mai világ legsürgetőbb szükségére: a határnélküliségre. A kokainnal többet élhetsz." (47)
Hogyan pakolják márványtömbökbe a kokaint? Milyen szállítási útvonalak vannak? Hogyan lesz valaki a semmiből a maffia legfontosabb ügyintézője? Hogy árulja el a maffiát, majd hogyan tér vissza a drogbizniszbe? Hogyan működik a jelenleg legerősebbnek mondott olasz, calabriai drogmaffia, az ‛Ndrangheta? Hogyan alakultak ki a kolumbiai vagy mexikói drogkartellek? Milyen kegyetlenséggel szabályozza a piacot a mexikói Zetas?
Saviano olyan oknyomozó újságíró, akit hetek óta nemcsak mi nem tudunk elérni egy interjúra, de külföldi kiadója és ügynöke sem. Őt reklámozzák úgy, hogy már négyezer napja rendőrök és testőrök kísérik mindenhova. Se egy előre megbeszélt személyes interjút, se egy dedikálást nem lehet megszervezni neki. Saviano legendája szerint őt folyamatosan üldözi a maffia, és talán már a drogkartellek is. Ezt nem tudom, de jól hangzik. A Zéró, zéró, zéró végén megjegyzi, hogy "a maffia nem az íróktól retteg, hanem az olvasóktól".
A Zéró, zéró, zéró alapos oknyomozói munka, megannyi szuperizgalmas mikrotörténettel a kokain világából: maffiafőnök, beépített rendőrök, a világot átszelő nyomozások, arctalan figurák, terjesztési hálózatok, zsoldosok. Ez nem Walter White világa, itt a kokain ellen tüntető pappal megetetik az összes ujját. Az árulónak levágják a fejét, a testét egy hídról lógatják le, hogy mindenki tanuljon belőle. A Los Zetas a világ legkegyetlenebb kartellje, ami Saviano szerint “egy posztmodern hadsereg, amely a rémképein keresztül hódít. A félelem által veszik be a területeket”. Ha nincs jobb dolga az embernek, érdemes megnéznie rendőrségi beszámolókat, híranyagokat: póznákra húzott fejeket, utcán szétszórt testrészeket fog találni.
Bizonyos oldalakon úgy elevenedik meg a dél-amerikai kokaintermelés családi hagyománya, és úgy tekeredik a családtörténet, hogy A száz év magány smafu ehhez képest. A szerző bemutatja a kokain útját a termesztéstől a szállításon és kereskedésen át a pénzmosásig, miközben a szállítókat vagy a kartellvezéreket is nagyon részletesen ábrázolja.
Mekkora a kokainpiac?
- Pontos számok természetesen nem léteznek, csak becslések: a könyvben bemutatott ENSZ-adatok szerint 2009-ben Afrikában 21 tonna kokain fogyott el, Ázsiában 14, Óceániában 2, Latin-Amerikában 101.
- A könyv megdöbbentő statisztikája szerint az európai piacra érkező kokainnak mindössze a 10 százalékát sikerül lefoglalni. A sarkon lévő CBA-ban nagyobb veszteséggel számolnak az áruházi lopások miatt.
- A World Drug Report szerint 2009-ben 732 tonna kokaint, 2010-ben 694 tonnát foglaltak le.
- Közben a drog tisztasága folyamatosan csökken, mert felütik mindennel, terjesztőtől függ, milyen tisztasággal adja tovább. A könyv címe, a Zéró, zéró, zéró a tökéletesen tiszta kokainra utal. 2006-2010 között az Egyesült Államokban lefoglalt kokain tisztasága 85 százalékról 73 százalékra csökkent.
A könyv nyitó jelenete annyira erős, hogy jobb formában lévő Martin Scorsese legyen a talpán, aki bemerné vállalni a megfilmesítését. Az olasz maffiafőnök betanítja az új nemzedéket, a mexikóiakat és a kolumbiaiakat a kereskedelemre.
"Beszélek hozzátok, és néhányan még szimpatikusak is vagytok. Mások viszont tenyérbe mászó képűek. De még ha valaki a legszimpatikusabb is, nem maradhat életben, ha több muffja és pénze van, mint nekem. Ha valaki olyan lesz számomra, mint a testvérem, és beválasztom a Szervezetbe, és egyenrangúként bánok vele, akkor biztos lehetek a sorsomban: megpróbál majd elárulni. Don't think a friend will be forever a friend. Engem olyan valaki fog megölni, akivel megosztottam az ételemet, az álmaimat, mindent. (...) A szabály az szabály. És a szabályok nem egyenlőek a törvényekkel. A törvényeket a gyáváknak találták ki. A szabályokat a férfiaknak." (17)
Férfivilág, macsóetika, becsületkódex, férfiközpontú rendszer: "Itt van például a kokain. A kokain erről szól: all you can see, you can have it. Kokain nélkül senki vagy. A kokainnal az lehetsz, aki lenni akarsz." (20) Olyan egyszerű szabályok vannak, hogy azt egy hollywoodi filmben sem mernék megmutatni: aki ront, az meghal. A férfiaknak viszont ez az egy kiugrási lehetőség marad, az örök ígéret, hogy borzasztó kockáztatásokkal megszedik magukat viszonylag rövid idő alatt, majd megnőnek. Nagyon kevesen nőnek meg, kilépni meg lehetetlen, ez nem a Tesco. A Kiki nevű beépített rendőr heréibe áramot vezettek, csavart nyomtak a fejébe, átfúrva a bőrt és a koponyacsontot.
Az egész kábítószer körüli hercehurca két dologra, Amerikára és a háborúra vezethető vissza a könyv szerint. A mexikóiak mindent megtettek, hogy hamuvá változtassák a mákvirág-földeket, mindent felégettek. Amerika viszont háborúba ment, így mielőtt a fegyvereket elkezdték volna gyártani, kiadták az utasítást, hogy minél több morfiumra van szükség, mert "morfium nélkül nem szabad háborúzni, mert a háború maga a fájdalom". A szürke zónában újra termeszteni kezdtek, beindult a kereskedés is.
A mexikói drogháború
2006. december 11-én Felipe Calderón mexikói elnök háborút hirdetett a kábítószer-kereskedelem ellen. Nem engedhette meg magának, hogy a drogkartellek a saját szabályaik szerint uralkodjanak az országon. A harcban 45 ezer katona vett részt. Hat évvel később megvonták a mérleget: 47 ezer ember halt meg a szervezett bűnözés erőszakos cselekedetei során. 2007-ben a kábítószer-kereskedelemhez köthető halálesetek száma 2826 volt, egy évvel később 6838, 2009-ben 9614, 2010-ben 15273, 2012 őszéig 12903. A drogháború hat éve alatt 31 mexikói polgármestert öltek meg, csak 13-at 2010-ben.
A kokain létszükséglet, állítja Saviano, ami nélkül megállna a világgazdaság. A drogkereskedelem nem néhány ember sötét biznisze, hanem egy nagyon ügyesen felépített kereskedelmi rendszer, ami semmiben nem különbözik bármilyen más kereskedelmi rendszertől. A lehető legolcsóbban előállítják az árut, amit a leggyorsabban megpróbálnak eljuttatni a terjesztőkhöz, akik pedig kiszórják a fogyasztóknál. A lánc minden lépése irtózatosan veszélyes, de évtizedek óta működik viszonylag kis lebukásokkal. Hányan élhetnek ebből? Megbecsülni is lehetetlen.
Saviano alaposan belemerült választott témájába, és miközben apró részletességgel követi a kokain útját a termesztéstől a fogyasztóig, sorra mutat be olyan szereplőket vagy karaktereket, akiknek mindegyikével sikeres fikciós regényt lehetne írni. Karakterek és történetek sokasága sűrűsödik a Zéró, zéró, zéró című könyvbe, amit oknyomozókönyvként is érdemes olvasni, de nagyobb lazasággal borzasztó erős elbeszéléskötet is lehetne.
