2015 irodalmi Nobel-díjasa: Szvetlana Alekszijevics

.konyvesblog. | 2015. október 08. |
2015-10-08T110145Z 457087025 LR2EBA80UMM6S RTRMADP 3 NOBEL-PRIZE
A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia indoklása szerint többszólamú írásaiért kapta az elismerést, melyekben korunk szenvedésének és bátorságának állít emléket. A díj mellé 8 millió svéd korona (266,3 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
Cikkünk folyamatosan frissül. 

 

Kicsoda Szvetlana Alekszijevics?

A valóság mindig mágnesként vonzott, kínzott és hipnotizált, ezt szerettem volna megragadni a papíron, foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjújában Alekszijevics. Az írónő a világot egyéni hangok kórusaként és a mindennapos, apró-cseprő dolgok kollázsaként érzékeli, könyveiben a második világháborúról, a szovjet-afgán háborúról, és a csernobili katasztrófáról mesél, olyan pontosan és alaposan, ahogy csak egy oknyomozó újságírótól telik.

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz apától és ukrán anyától született 1948-ban, az ukrán Ivano-Frankovsk városában. Miután katona apja leszerelt, a család egy belorusz faluban telepedett le, ahol a szülők tanítóként dolgoztak. Nagyon korán az írás felé fordult, már iskolai évei alatt írt verseket, és cikkei jelentek meg az iskolaújságban. 1967-ben beiratkozott  a minszki egyetem újságírói szakára, egyetemi évei alatt számos díjat nyert. Diploma után a nyugat-fehéroroszországi Bereza városába küldték, hogy a helyi újságnál dolgozzon.Abban az időben Alekszijevics a helyi iskolában is tanított, és kétféle karrierlehetőség állt előtte. Választhatott, hogy továbbviszi-e szülei hivatását, vagy teljesen az újságírás felé fordul, ám az élet döntött helyette. Kapott egy felkérést egy minszki újságtól, néhány évvel később pedig már a Neman című irodalmi folyóirat tudósítója volt, és hamar a non-fiction rovat vezetője lett.

Számos különböző műfajban kipróbálta magát, írt esszét novellát, riportot, végül az ismert fehérorosz író, Ales Adamovics könyvei segítettek a döntésben. Alekszijevics egy olyan irodalmi módszert keresett, amellyel a lehető legvalóságosabban írhatná le a történéseket, Adamovics pedig teremtett  I'm from the Fiery Village és  The Book of the Siege című könyveivel épp g ilyen új műfajt teremtett. Az új műfajra a szerző  többek között a „kolletívregény”, „regényoratórium”  és az „emberek beszélnek magukról” kifejezést használta. Alekszijevics máig őt tartja a fő tanárának, aki segített megtalálni a saját útját.

1983-ban befejezte A háború nem asszonyi dolog című könyvét, de két évig egyetlen kiadó sem kért belőle. Az írónőt pacifizmussal, naturalizmussal és a hősi szovjet asszonyok semmibevételével vádolták, az ilyen vádaknak pedig azokban az időkben nagyon súlyos követezményei voltak.(A könyvből később nagysikerű színházi előadás, és dokumentumfilm-sorozat készült, utóbbi elnyerte a lipcsei filmfesztivál Ezüst Galamb-díját)  A helyzetet súlyosbította, hogy I've Left My Village című első kötetéért már antiszovjet érzelműnek bélyegezték meg.  A Kommunista Párt Belorusz Központi Bizottságának parancsára a kötetet megsemmisítették, Alekszijevicset pedig  kormányellenes és antikommunista nézetei miatt munkája elvesztésével fenyegették. Annak sem örültek, hogy az írónő nem tagja a pártnak. Gorbacsov hatalomra kerülése után azonban új szelek fújtak, és A háború nem asszonyi dolog 1985-ben egyszerre jelent meg Minszkben és Moszkvában, és tette híressé szerzőjét. Az Alekszijevics által „regény-kórusnak” hívott kötetben asszonyok vallanak második világháborúról.

Szintén 1985-ben jelent meg a The Last Witnesses: 100 Unchildlike Stories, amelyben Alekszijevics a kritikusok szerint felfedezte a „háborús próza műfaját”. A publikálás ennél a könyvnél sem volt egyszerű, hiszen a gyermekek és asszonyok háborús beszámolói sem feleltek meg a korszak ideológiai szabályainak.

Könyveit 35 nyelvre lefordították, magyarul eddig A háború nem asszonyi dolog és a Fiúk cinkkoporsóban című regénye jelent meg. Előbbi a Zrínyi Katonai Kiadónál 1988-ban, utóbbi az Európánál 1999-ben. Az Európánál hamarosan megjelenik Elhordott múltjaink című kötete.

Olvass bele a kötetbe ITT!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.