„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

Cikkünkhöz az Arcanum archívumát használtuk, a nyitóképet Valuska Gábor készítette.

ro | 2022. november 19. |

95 éves Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista. Tiszasásváron született, Makón érettségizett, majd felvették az Eötvös Collegiumba, két év múlva pedig kizárták onnan. Az egyetemet viszont még el tudta végezni, magyar-német szakos diplomát szerzett. Tíz éve a Könyvesnek adott interjújában azt mondta, hogy amikor a Könyvhivatal nevű cenzúraintézmény 1948-ban megalakult, minden készülő könyvnek a kéziratát, kefelevonatát oda kellett küldeni: „Az első két verseskötet, amit betiltottak, Jékely Zoltán Álom című verseskötete, és az én könyvem volt. Nekem talán még hasznomra is vált, kiforratlan voltam, de Jékely huszadik századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Akkor nem írhattunk,

jött a hallgatás és műfordítás korszaka,

amikor abból éltünk, hogy fordítottunk”. Négy évig tanított a körmendi gimnáziumba, majd 1955-ben Budapestre költözött. A megmaradt világ című kötetében így írt erről az időszakról:

„Nem tanárnak készültem, mikor beiratkozhattam a bölcsészkarra, úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom, mondjuk, valamilyen szerkesztőségben dolgozhatom, de mikor ötvenegyben átvehettem az oklevelet, örültem, hogy állást adnak, váratlan szerencse volt, hogy gimnáziumban, a minisztériumban kapott papíromon az volt, hogy Vas megyében és csak általános iskolában taníthatok, a vasiak mégis gimnáziumba irányítottak, s egykettőre felfedeztem magamban a furor pedagogicust, de mondhatnám színjátszóösztönnek, komédiáshajlamnak is, kedvemet leltem benne, hogy kapcsolatot tudok teremteni az előttem ülőkkel, hogy látom az arcukon, mi jut el hozzájuk abból, amit beszélek, ezt a szenvedélyemet később is kiélhettem, a hetvenes évektől a világirodalmi tanszéken, stílusgyakorlataimon, később a Színművészeti Főiskolán, vagy, másképp, rádióban, televízióban.”

A körmendi évek alatt már fordított is, Victor Hugót, La Fontaine-t („sose hittem volna, hogy megszeretem”), Shakespeare-től Cymbeline-t, Kormos István jóvoltából pedig írhatott is, akkoriban például verses mesét. Verseivel már egész fiatalon debütálhatott, egy korábbi interjújában (Magyar Nemzet, 1997. november 22.) mesélt arról, hogy hatévesen jelentek meg először versei: „Darvas Iván apja volt a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője. Ő közölte a verseimet a vasárnapi gyerekmellékletben.

Minden gyerekben van valami természetes költői hajlam.

Ezt aztán az iskola elrontja. Velem is ez történt. Aranyt, Petőfit kezdtem utánozni”. Negyvenkét éves volt, amikor megjelenhetett első verseskötete (Sárangyal). Csűrös Miklós azt írta a DIA-n, hogy „Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása”. Domokos Mátyás pedig erről a lírai hajlamról és törekvésről fogalmazta meg azt, hogy „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”.

Lator László 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó latin csoportjának szerkesztője, főszerkesztője volt, költői pályafutásával párhuzamosan pedig tekintélyes fordítói életművet hozott létre. A Szovjet Irodalom című lap 1980-ban (1980/3. szám) interjút készített vele a műfordításról, akkor azt mondta, hogy a művek fordításával a negyvenes évek elején, a beregszászi gimnáziumban kezdett foglalkozni: „A gimnáziumban nyelveket tanultunk – latint, németet, ha jól emlékszem, olaszt is –, és a tankönyvekben található versek óhatatlanul kihívták az embert: hogyan lehetne ezeket lefordítani? Néha egy-egy tanár is adott ilyen feladatot. Persze fogalmunk sem volt a versformákról, csak a latin nyelv révén kezdtünk először érintkezésbe kerülni velük, mert a latin nyelvkönyvekben volt verstan. Makón – ott érettségiztem – már hivatásomnak éreztem a műfordítást, beleástam magam a költészet s a műfordítói mesterség tanulmányozásába.

A mesterség alapos ismerete, úgy vélem, elengedhetetlen.”

2016-ban a költő-műfordító otthonában jártunk, ahol Valuska Gábor lefényképezte az íróasztalát. Az akkor folytatott beszélgetésből kiderült, hogy Lator László mindig írógéppel dolgozik, „ráadásul egészen különleges módon, mert nem jegyzetel, firkál, hanem egyből írógépbe írja a verset, amit előtte már fejben összerakott. A javításokat ugyanazon a papíron végzi írógéppel mindaddig, amíg el nem fogadja.”

Így néz ki Lator László dolgozószobája
Így néz ki Lator László dolgozószobája
Tovább olvasok

Pár éve az Örkény Színház Élő költők társasága című versprojektjében Lator László versét Kókai Tünde mondta el:

Élő költőket szavalnak élő színészek
Élő költőket szavalnak élő színészek
Tovább olvasok

Lator László a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a DIA felületén megtalálhatók műfördításai, esszéi, versei - utóbbiak közül most a Régi fénykép címűt ajánljuk:

Fejük körül forog a fényes ünnep.
Beleolvadnak és elkülönülnek.
Még kortalanok mind a ketten.
Nem is tudják, hogy milyen gyönyörűek
abban a szinte észrevehetetlen,
megnyíló-összezáruló közegben.
Benépesül megint az elhagyott part.
A szöszökkel s ezüsttel csillogó nyár-
ligetek, füzek közt futó folyónál
külön-külön s egymásban is ragyognak.
Villámok kékes koronája lángol
hajuk július végi viharából.
Tökéletes a célszerű vázra
a már bevégzett s még kezdeti formák
ráépülése, alkalmazkodása,
ahogy a félig rejtett célú tervek
szerint behorpadnak, kitelnek,
funkcióikat~gyakorolják.
De azért mégis az a legszebb,
hogy ebben a tündökletes, hibátlan,
olyannyira nekik való világban
úgy fürdenek, merülnek el gyanútlan,
úgy lélegeznek, töltekeznek,
együgyű bizodalommal magukban –
Egyetlen ízük sem játszotta el még
az adakozó könnyű kedvű isten
rövid határidőre nyert kegyelmét.
A nyitókép a Litera Nagyvizitjén készült, 2017-ben.
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Réz Pál nem akart emlékiratot írni, de Parti Nagy Lajosnak mindent elmesélt

...
Hírek

Lator László nyerte a Rotary Irodalmi Díjat

...
Nagy

Lator: Amit versben meg tudtam csinálni, azt megcsináltam

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Max Porter: Szeretem, amikor a semmiből előpattannak a múlt buborékjai

Max Porter angol író, A bánat egy tollas állattal szerzője. A gyászról és annak feldolgozásáról szóló nagy sikerű könyve után itthon is megjelent második regénye, a Lanny, amiben egy városi család, egy fal és az angol mitológia viszonyai szövődnek össze. A könyvei mellett a partraszálló rómaiakról, Daniel Craigről és a leereszkedő kritikusokkal is beszélgettünk vele.

A hét könyve
Kritika
Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik
...
Panodyssey

Moskát Anita: Az igazi történet az utolsó pont után kezdődik

"A fikció eszköz, amellyel a jövőt írjuk" - fogalmazza meg Moskát Anita,  a Panodyssey projekt egyik nagykövete. Műhelynaplójának második részében a fikció és a valóság viszonyáról olvashatunk, és arról, hogyan tud az ember történetek hatására cselekvőbbé válni. 

Hírek
...
Hírek

Jane Austent tartják a legjobb brit szerzőnek

...
Hírek

Volodimir Vakulenko ukrán író holttestét is megtalálták egy izjumi tömegsírban

...
Hírek

Máris megfilmesítik az amerikai Nemzeti Könyvdíjat elnyert regényt

...
Könyves Advent

5 verseskötet, amivel meglepheted a szeretteidet karácsonykor

...
Könyves Advent

Gerlóczy Márton aparegénye apa nélkül maradt

...
Hírek

Ferrante a hírnév elkerülésével érzi magát teljesen szabadnak

...
Hírek

2022 szava a gaslighting vagyis a gázláng-effektus lett

...
Könyves Advent

A szólásszabadságtól a génrégészeten át az immunrendszerig: ezeket a tényirodalmi köteteket ajánljuk karácsonyra

...
Podcast

Vajna Ádám: A kortársaimnak a Harry Potter volt az első olvasmányélménye, nekem Jókai Mór [Alkotótárs]

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

...
Promóció

Hogyan válasszunk asztalt?