A karantén egyik legfurcsább és leginkább megmagyarázhatatlan mellékhatása a hajnali ötórai spontán ébredés. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább van idő írni meg olvasni, a rendelkezésre álló órák (percek, tízpercek) száma viszont csak látszólag több, hiszen a jellemzően külső tevékenységek (úgymint tanulás, kikapcsolódás, munka) és ezek aktorai (családtagok) mind ugyanarra a meghatározott négyzetméterű területre korlátozódnak, párhuzamos cselekvéseik egymásba folynak, még inkább telepednek, egyik a másiktól veszi el az időt.
Pedig, ha Vonnegutra hallgatunk, akkor az időt nem lehet elvenni, hiszen az idő VAN. Oké, most egy kicsit csalok, hiszen ezt a tralfamadoriak mondják, miután elrabolták szegény Billy Pilgrimet Az ötös számú vágóhídban. Vonnegut nagyon fontos íróm volt egy időben, aztán valahogy elsodorta sok másik, szintén hasonlóan fontos és izgalmas író, most pedig egy hurokkal visszatérek hozzá és Pilgrimhez, aki úgy jár ki-be az időben, mint más a lezárt lakása üresen kongó szobái között.
Ön vett volna autót Kurt Vonneguttól? - Könyves magazin
Az írónak mindig úgy kell rendelkeznie egy idegen idejével, hogy az ne érezze feleslegesnek az olvasásra szánt órákat, vallotta Kurt Vonnegut. Életműve november elején az eddig kiadatlan Éden a folyónál című kötettel gyarapodott, amelyben hat korai novellával, egy Kolumbusz Kristófról szóló esszével és egy fiókban maradt, különös szövegtöredékkel üthetjük el az időnket.
Billy Pilgrimet a sztori szerint valamikor a hatvanas évek végén rabolja el egy repülő csészealj, akkor kezdődik különös kalandja, amiben az a legkülönösebb, hogy sosem tudja, múltjának melyik életszakaszában – második világháborús hadifogolyként, tehetős látszerészként vagy csecsemőként – köt ki éppen. Kicsit így vagyunk mi is, karanténba kényszerült hatalmas kérdőjelek, várjuk, éppen hová dob ki minket az időhurok, ahogy azt is, mikor jön el az a pont, amikor ezt az egészet
egyetlen, lezárt végű narratívaként
olvashatjuk és mesélhetjük újra és újra és újra. A regénybeli tralfamadoriak mindenesetre mindig a maguk teljességében látják az időt (ezért is mondják, hogy az idő nem változik, nem figyelmeztet és magyaráz, hanem egész egyszerűen van), ez azonban a földlakók számára mindig csak az események lezárultával lehetséges – addig mindannyian Billy Pilgrimek vagyunk, a tralfamadori definíció szerint a pillanat borostyánjába ragadt bogarak,
zárványok.
Így aztán nincs mit tenni, megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni ezt az élethelyzettől függően nagyon széttöredezett vagy végtelenül elnyúló időt. Most reggel olvasom azt is, hogy bezárnak a Líra és Libri könyvesboltok, nem mondok nagyot, ha ezek után az online források és tartalmak talán még az eddigieknél is fontosabbak lesznek. Ezekben a napokban viszont még printkiadványt olvasok, Marcel Beyer Kaltenburg című regényét, ami a hét könyve lesz vasárnap, ezért nem is írok róla egyelőre többet. Viszont történetesen ennek a regénynek is az egyik legmegrázóbb jelenete Drezda bombázáshoz kapcsolódik (vö. Az ötös számú vágóhíd):
„Most azonban hangosan beszélve bolyongtam a városban, és ha csöndben maradok, talán senkinek sem tűnök fel, következésképpen talán senki sem foglalkozott volna velem, végtére is azon a hamvazószerdán számtalan ember járta látszólag céltalanul, hozzátartozóit vagy otthonát keresve Drezda utcáit.”
Érdekes megfigyelni, ahogy egymástól látszólag távol eső könyvek elkezdenek kiadni egy külön univerzumot. Otthon a legtöbben abc-rendben vagy műfajok szerint pakolgatják a könyveiket, a nagyon elvetemültek színskála szerint, de közben a fejünkben olyan tematikus blokkok jönnek létre, amelyek igazán csak olvasás közben realizálódnak – így kerülhetnek például egy képzeletbeli kalapba John le Carré és Albert Camus művei is. Fun fact: tudtátok, hogy Camus „Pestisnek” és „Kolerának” becézte az ikreit? Bár egy e heti cikkünk szerint A Galaxis útikalauz stopposoknak lehet 2020 könyve, a számok szerint A pestis lesz az, amiből a Guardian cikke szerint tavaly februárban 226 darabot adtak el Nagy-Britanniában, idén februárban 371-et, március első három hetében pedig már 2156 darabot.
Hogy egy másik klasszikust idézzünk:
„Így megy ez.”
