A tavalyi Hugón fan writer kategóriában Takács Bogi nyert, így ő lett az első magyar származású győztes a díj történetében. Ennek kapcsán mi is érzékelhettük (kifejezetten a mainstream médiához kapcsolódó közösségi felületeken), hogy az egyébként elég progresszív fantasztikus szcénához kötődő díjak egyfajta kulturális hadszíntérré váltak. Miért lehet most ennyire átpolitizált és polarizált a fantasztikus fandom világa?
Általánosságban véve is sokkal megosztottabbnak érződik a világ, mint emlékeim szerint eddig bármikor.
Ez pedig, csak úgy, mint minden más területre, a rajongótáborra is nagy hatást gyakorolt – bár nem gondolnám, hogy nagyobbat.
De tényleg voltak valódi konfliktusok is a rajongók közt. Nyugaton leginkább a Sad Puppies és a Rabid Puppies öt évvel ezelőtti, más rajongókkal szembeni konfliktusában volt tetten érhető. (A Sad Puppies nevű szélsőjobboldali mozgalom aktívan próbálta befolyásolni a 2015-ös Hugo-díj végkimenetelét – LP) Ez eléggé felfokozottá és kellemetlenné vált, de úgy tűnik, hogy ennek a viszálynak is köszönhető a most tapasztalható progresszív időszak. Nyilván a Takács Bogihoz hasonló, és más megérdemelten díjakra jelölt, vagy éppen díjnyertes írók felé tapasztalt nyitottság is ezeknek a Puppies akcióknak a kellemes velejárója.
Egy korábbi válogatás előszavában írta, hogy rendszeresen kérdezik trendekről, ami antológiaszerkesztői tevékenységét tekintve nem meglepetés. Mi is erre lennénk kíváncsiak: milyen irányba változtak a fantasztikum trendjei az elmúlt pár évben?
Valóban elég sokszor kapom meg a kérdést. A legmeghatározóbb trendnek a nézőpontok változását látom.
Az elmúlt két évtizedben a spekulatív fikció határozottan pozitív lépéseket tett egy befogadóbb közeg irányába.
Egyre több és több LMBTQ+ közösséghez, vagy etnikai kisebbséghez tartozó, de akár Észak-Amerikán kívüli írót láthatunk egyre nagyobb sikereket elérni. Még így is nagyon hosszú az út, de az új nézőpontok megjelenése nemcsak új témákat hoz magával, hanem a régi toposzok friss feldolgozását is.
A trendek másik iránya pedig bárki számára egyértelmű lehet, aki széles körben tájékozódik, és sokat olvas. A robotok és avatárok most nagyon mennek.
Az alkotók olyan új megközelítéseket keresnek, ahol sikerrel tudnak társadalompolitikai és hasonló témákat feldolgozni.
Az emberi főszereplőktől való eltávolodás egy jó módja lehet ennek. Emellett rengeteg klímaváltozással kapcsolatos írást látok, mind a katasztrófát vizionáló, mind a reménytelibb hopepunk iskolákból. Ez utóbbi csoport az, akik legalább rávilágítanak arra, hogy ésszerűen cselekedve akár túl is élhetjük ezt az egészet.
A retro elég szép szeletet hasított magának a popkultúra tortájából az utóbbi években. Mennyire érhető ez tetten a fantasztikumban?
Kétségtelenül ott a retro a sci-fiben is, leginkább a steampunkban, ami a viktoriánus időkre kacsint vissza. Más módokon is beférkőzik ugyan, de nem gondolom túl meghatározónak.
Rengeteg, korábban sci-fi művekben felbukkanó ötlet vált valósággá mind jó, mind rossz értelemben. Charlie Brooker, a sorozat ötletgazdája is azt mondta, hogy azért nincs új Black Mirror-évad, mert konkrétan benne élünk. Valóban így lenne?
Elég nagy a világ és nagyon eltérő a mindennapi élet attól függően, hogy éppen hol élsz. Saját tapasztalataimból kiindulva azt mondanám, hogy nem.
Meglehetősen félelmetes időket élünk, ahol a dolgok hamar még rosszabbra fordulhatnak, de ugyanakkor, akár sokkal jobbra is.
Bár úgy tűnhet, hogy rengetegen kemény munkát fektetnek életünk disztópiává alakításába, én megrögzött optimista vagyok. Szerintem harcolnunk kell ezen disztópikus törekvések ellen, hogy mindenki számára jobb hely legyen a világ.
Elég tetemes mennyiségű szövegen kell átrágnia magát évről évre, ugyanazokon akár többször is. Még ha nagyon kedveli is a műfajt, megterhelőnek tűnik ennyi írás feldolgozása. Hogyan lehet kezelni ezt a fajta munkát? Van, amikor már elege van a betűkből?
Tényleg sokat olvasok, és valóban fárasztó. Be kell osztani az időt, és frissen tartani magad. Kora reggel és késő este, valamint hétvégente olvasok. Sokat jegyzetelek, és ha csak lehet, mással is foglalkozom. Meg kell találni az egyensúlyt. És igen, időnként belefáradok, de eddig ez nem tartott túl sokáig.
Szerkesztőként bizonyára sok olyan felfedezettje volt, akiket az antológiáiba való beválogatás hozzásegített a hírnévhez. Kire a legbüszkébb?
Minden általam publikált íróra büszke vagyok, de talán akkor vagyok a legboldogabb, amikor a karrierjük elején járó írókkal dolgozhatok együtt, mert ekkor az új felfedezés friss illata járja át a levegőt. Ez pedig roppant izgalmas.
Volt már olyan, hogy személyesen nem szeretett egy novellát, de valamilyen objektíve jó tulajdonsága miatt mégis beválogatta a legjobbak közé?
Nem igazán tudom, mik lennének ezek az objektív jó tulajdonságok. Nem akarok vitát szítani, de az a helyzet, hogy az olvasólétben annyi minden szubjektív. Láttam írókat, akik olyan módon hágták át az irodalmi szabályokat, hogy műveiknek nem szabadna működniük, mégis működnek. De a kérdéshez visszatérve: elég széles spektrumban olvasok, így pedig annyiféle történetet tudok értékelni, amennyi csak erőmből telik. Szerintem egy szerkesztő esetében ez kifejezetten fontos. Hiszen nem jelentetheted meg csak azt, ami neked tetszik, vagy csak a kedvenceidet. Pláne nem egy olyan kötetben, ami Az év legjobb science fiction novellái címet viseli.
Milyen hatással lehet majd a világ jelenlegi helyzete a fantasztikus irodalomra?
Szerintem erről korai még beszélni. Rengeteg munka van még előttünk, de úgy vélem, hogy nyomtatásban nem igazán látjuk még ezt magunk előtt. A világjárvány kétségtelenül rányomta a bélyegét a könyvkiadásra és az eladásokra, ez pedig igazán nagy probléma.
De szerintem legalább egy év, vagy inkább több, hogy a járvány által befolyásolt írásokkal találkozzunk.
Ön próbálkozott már fantasztikus prózaírással?
Nem, nem igazán. Mindig is szerettem, ha írtak rólam, de írni nem akartam. Az nekem már nagyon is valós munkának tűnik.
