Régebben létezett egy szülői szemlélet, ami csak azokat a könyveket tartotta jónak, amelyek egyfajta erkölcsi iránytűként szolgáltak. Ez vezetetett aztán oda, hogy időről időre be akarnak tiltani olyan könyveket, amelyek a tiltakozók szerint nem ütik meg ezt a mércét. Amerikában például a Huckleberry Finn volt az első könyv, amely feketelistára került, mivel a cenzorlelkű felnőttek szerint rossz példát mutatott azzal, hogy a szereplői káromkodtak, dohányoztak és megszöktek otthonról. A huszadik században aztán ismét össztűz alá került a könyv a rasszista „nigger” szó használata miatt, amely ma már hallatlan sértésnek számít az USA-ban, és csak N-szóként (N-word) emlegetik. A kérdés viszont mindig az, hogy a könyvek – legyen szó akár magasirodalomról vagy bármi másról – hogyan látják el oktatási funkciójukat (van-e nekik egyáltalán ilyen), hiszen ez a magja annak a vitának, amely azt hivatott eldönteni, hogy mit is olvasson a gyerek.
Ebből a szempontból a sci-fi eleve hendikeppel indul, olvasóit ugyanis olyan kockáknak szokták lefesteni, akik képtelenek megbirkózni a valósággal. A cikkíró szerint viszont ezt leginkább azok képzelik, akik nem tudják, miféle változásokon ment keresztül a műfaj az elmúlt évtizedekben. Ráadásul ideje leszámolni azokkal a sztereotípiákkal is, melyek szerint a sci-fi ügyet sem vet a valódi emberi dilemmákra, holott éppen ellenkezőleg: a szokatlan nézőpontú történetek éppen, hogy segíthetnek a valóság feldolgozásában.
A sci-fi és fantasy irodalomnak nem feladata, hogy a valóság tükörképét nyújtsák ahhoz, hogy súlyos szociális és politikai témákat érintő történeteket kínáljanak. Számtalan olyan regényt fel lehetne sorolni a Harry Pottertől kezdve Az éhezők viadaláig, ahol a fiatal szereplőknek nagyon súlyos társadalmi, gazdasági vagy politikai jellegű kihívásokkal kell szembenézniük, ám az a tény, hogy az egész cselekmény egy nem szokványos, hétköznapi térben és/vagy időben játszódik, lehetőséget ad egyfajta kritikai távolságtartásra. Ez a távolság pedig lehetővé teszi, hogy a fiatal olvasók megbirkózzanak az eset komplexitásával, és a képzeletük segítségével saját megoldási stratégiát vázolhassanak fel. A cikkíró éppen ezért arra biztat minden fiatal olvasót, hogy olvasson sci-fit és fantasyt, hiszen az olvasás közben kialakult kritikai gondolkodás nagyban fokozza azt a rugalmasságot és kreativitást, amely egy, a mostanihoz hasonló járványhelyzetben különösen jól jöhet.
