A Meseország mindenkié azoknak ad hangot, akik ritkán jutnak szóhoz

A Meseország mindenkié azoknak ad hangot, akik ritkán jutnak szóhoz

A mese örök és mindenkié - hangzott el azon a szombati margós programon, ahol a Meseország mindenkié című antológiáról beszélgettek ötletgazdák, szerkesztők, meseírók. A kötet a marginalizált helyzetben lévő csoportok képviselőinek ad teret, így van benne örökbefogadott, roma származású vagy épp mélyszegénységben élő mesehős is, néhány történetben pedig felbukkannak LMBTQ-karakterek is.

Fotó: Valuska Gábor

Rátkai Zsófi | 2020. október 18. |

Óriási érdeklődés övezte a Meseország mindenkié című könyv szombati bemutatóját, a meseválogatás ugyanis rengeteg polémiát váltott ki az elmúlt hetekben. A mesékben kirekesztett társadalmi csoportok képviselői kaptak hangot - klasszikus mesei környezetben. Ezzel kezdte a program moderátora, Szekeres Nikoletta, a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke is, majd rögtön átadta a szót a többi résztvevőnek. Bódis Kriszta író megerősítette, hogy a könyv célja, hogy "azok is hangot kaphassanak, akik ritkán jutnak szóhoz". A könyv egy kísérlet arra, hogy a marginális csoportok egy helyen képviseltethessék magukat. A könyvben mások mellett LMBTQ-szerzők is szóhoz jutottak, ami át is jön a meséken, tette hozzá Nagy Boldizsár, a kötet szerkesztője. 

Kiss Judit Ágnes és Bódis Kriszta

A kérdésre, hogyan folyt a közös munka, hiszen befutott szerzők és kezdő írók is képviseltették magukat, a jelenlévő Kiss Judit Ágnes és Pengő Edit szerzők elmondták saját tapasztalataikat. Kiss Judit Ágnes elmondta, hogy kisebbségi szempontból nem érintett, így nem érinti az alkoholizmus problémája sem, amelyet témaként választott, de fontosnak tartotta, hogy hangot adjon neki. "A környezetemben nagy vihart kavart a könyv, a családomban magasan kvalifikált emberek is véleményt formáltak egy szöveg felett, amit nem olvastak" - tette még hozzá. Pengő Edit kezdő író, a meséje pályázat útján került a kötetbe, és az aszexuálitás témáját próbálta az Elrabolt királykisasszony című történetben megjeleníteni.

Ezután Botzheim György tanító beszélt arról a felkérésről, amelyben át kellett gondolnia, hogyan érzékenyülnek a gyerekek, hiszen egy békés, elfogadó osztályközösség akkor jön létre, ha rávilágítunk, hogy mindenki más, és elfogadásra buzdítjuk őket. Majd a szülői kompetencia fontosságáról esett szó, arról, hogy mekkora a felelőssége a szülőnek, hogy beszélgessen erről gyermekével, és mindig nyíltan, érthetően válaszoljon a gyerekek kérdéseire.

Bódis Kriszta kiemelte, a könyv azért is jó, mert mesekönyv, és a mese örök, mindenkié, ezért bátran vegye kezébe mindenki, hiszen a mese egy olyan dimenzió, amelyben rend van, minden lehetséges benne, ezek pedig olyan erősségek, amelyekre már óvodás kortól szükségünk van. Ez a mesekönyv is az önelfogadáshoz és az önismerethez, összességében a békesség felé vezet minket. Továbbá kijelentette, hogy a könyv ellen irányuló hecckampány nem a mesekönyvről szól, hanem manipulál, eltereli a figyelmet a nagy problémákról, ezt mindannyian tudjuk. Ezután az európai kultúrában ismert nőalakokat említette, akik nem akartak nőnek kinézni (Jeanne d'Arc vagy Benedek Elek Béla kisasszony című meséjének címszereplője), aláhúzva, hogy a történetek kiterjesztik a látótávolságot, valamint azt, hogy a népmesék lényege az újramesélés. Véleménye szerint a mai gyerekeket úgy érdemes nevelni, hogy kérdéseket kell felvetni, kételkedni kell - a könyvnek pedig pont ez a hozadéka.

Nagy Boldizsár, a kötet szerkesztője megjegyezte, hogy az antológia meséi alapvetően átiratok; a meséknek rengeteg változatuk ismert, a könyv pedig ezekhez csak hozzá akart adni. "Hófehérkének is rengeteg változata van, attól függően hogyan végez a mostoha Hófehérkével." Ezt már Kiss Judit Ágnes mondta, és hozzátette, hogy nem lehet elszúrni a dolgot, hiszen a népmese archetípusokkal dolgozik. Őt például mindig is izgatta, hogy Hamupipőke meséjében hol van az apa, miért nem védi meg a lányát a mostoha kegyetlenkedéseitől, és bizony előfordulhat, hogy valaki olyan mélyre süllyed például az alkoholizmusban, hogy már nem tud törődni a gyermekével. Ismerünk számos, szüleiket ápoló gyermeket a környezetünkben - innentől kezdve neki már csak a nyelvet kellett megtalálnia a történet megírásához.

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

Meseország mindig is mindenkié volt, csak erről nem tudott mindenki

Nagy Boldizsárt, a kötet szerkesztőjét kérdeztük a Meseország mindenkié koncepciójáról, és beszélt a Grimm-mesék hatásáról, a Disney-film változásáról és a kötet szakértőcsapatáról.

...
Hírek

Pszichológusok a Meseországról: Nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés

Már több mint ezer pszichológus aláírta azt a szombaton közzétett szakmai állásfoglalást, amely kiáll a Meseország mindenkié című mesekönyv mellett. 

...
Hírek

TIME: A Meseország mindenkié az LMBTQ-jogokért való harc szimbóluma lett Magyarországon

Már a Time is a Meseország mindenkié című antológiáról ír. A cikkben megemlítik a könyvet ért támadásokat és a petíciót, valamint azt is, hogy egy példányt ledaráltak belőle, és hogy Orbán Viktor miként nyilatkozott róla. 

Hírek
...
Szórakozás

Négy Gotham-díjat is nyert a legújabb Ferrante-feldolgozás a független filmes gálán

...
Szórakozás

Varázslatos lett az évfordulós Harry Potter-kvízműsor, a Roxforti Házak Tusája

...
Hírek

Gyönyörű fotót osztott meg a Magvető Boldizsár Ildikó új könyvéről

...
Hírek

Beck Zoltán zenésítette meg Grecsó Krisztián Magánapokrifját - nézd meg!

...
Hírek

Mesekönyvet kaptak a parlamenti dolgozók gyerekei, a főhőse az ereszcsatornán mászik

...
Hírek

75 éves lett Marina Abramovic, akinek töltött fegyvert tartottunk a fejéhez

...
Hírek

A vakcinát választotta az év szavának a Merriam-Webster szótár

...
Szórakozás

Ezeket a könyvadaptációkat nézzük 2022-ben!

...
Hírek

Az afrikai szerzők domináltak a 2021-es irodalmi díjak nyertesei között

A hét könyve
Kritika
A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat
...
Kritika

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

Száz évvel ezelőtt született Pilinszky János, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. A centenáriumra megjelent életének egyik legérdekesebb irodalmi kísérlete, az Önéletrajzaim, amelyet ő „vertikális regényként” emlegetett, és amelyben nem a saját életének konkrét történéseit, hanem „figyelme önéletrajzát” akarta megírni.