Menjünk vissza az időben: Angliában 1997-ben jelent meg a Harry Potter, Magyarországon pedig 1999-ben. Mi történt ez alatt a két év alatt? Hogyan hallottak először a könyvről?
Balázs István: A jogot 1998-ban vettük meg, de a szerencse természetesen közrejátszott, hiszen mint mindenhez, az üzlethez is kell szerencse. A lányaim akkoriban Londonban au-pairkedtek: jelentkeztek egy ügynökségnél, ahonnan sokáig nem válaszoltak nekik. Én akkor egy kiadói fejléces papíron írtam egy sürgető levelet, hogy kicsit komolyabban vegyék őket. Erre az ügynökség egy könyvkiadással és könyvjogokkal foglalkozó családhoz közvetítette ki az egyik lányunkat. Annak a családnak a gyerekei imádták a Harry Pottert, az anyuka pedig elküldött nekünk egy példányt azzal, hogy nézzük meg, mivel szerinte Magyarországon is sikeres lehetne.
Gábor Anikó: Tegyük hozzá, hogy egy kifejezetten jelentéktelen megjelenésű kötet volt ez az első kiadás. Ez azért fontos, mert így még érthetőbb, hogy több magyar kiadó, ahol ott volt a példány, elfektette.
BI: Ez volt tehát a szerencsefaktor. Ami már a mi érdemünk, hogy gyorsan elolvastuk, és gyorsan határoztunk is arról, hogy ki szeretnénk adni.
Mi volt az, ami akkor meggyőzte önöket erről?
GA: Akkor mi már tíz éve kiadót vezettünk kicsiben. A Harry Pottert megelőző egy évben hatalmasat robbant a Működése-sorozatunk – ide tartozott például A kisbaba működése –, ami több százezer példányt és ugrásszerű profitnövekedést hozott. A fordítóval, Tóth Tamás Boldizsárral is akkor kerültünk kapcsolatba. Ez a siker nagy lendületet adott, és azt gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy valami újat, egy másik műfajt keressünk. Ekkor érkezett meg hozzánk az első kiadású Harry Potter, István pedig a karácsonyi előtti héten elolvasta. Nagyon tetszett neki a könyv, érdekesnek, újszerűnek, fordulatosnak tartotta. Én is egyfajta belső vágyat éreztem egy ilyen világ iránt. Volt egy teljesen megmagyarázhatatlan, erősen szubjektív motivációm, és arra szavaztam, hogy vegyük meg, mert valahogy benne van a levegőben a nyitottság egy ilyen világ iránt. Döntésünk idején Magyarországon még senki nem hallott Harry Potterről…
BI: Hallhattak volna, hiszen addigra már öt magyarországi kiadó asztalán ott hevert a kötet.
GA: Abban az időben nem emailen küldték a kéziratokat, hanem könyvet vagy kéziratot küldtek a jogok külföldi képviselői. A Harry Potternek viszont akkor, mint már említettem, egészen jellegtelen volt a külseje, és semmi háttérinformációt nem lehetett tudni róla. Mi jó pillanatot ragadtunk meg, és úgy voltunk vele, hogy meglehet, nem lesz nyereség rajta, de belevágunk, mert érdekesnek tartjuk. Ez az élmény és a döntési mechanizmus a későbbiekben megismétlődött, hiszen így került sor a skandináv krimik bevezetésére vagy lett a miénk Yuval Noah Harari Sapiense.
BI: Az intuícióhoz viszont kell tárgyi tudás, ráhangolódás, a korszellem megérzése is. Persze voltak tévedéseink is.
A Harry Potter magyar hangja: Tóth Tamás Boldizsár - Könyves magazin
Hogyan keletkezett a durrfarkú szurcsók, miért nem kapott magyar nevet Dumbledore, és miért lett volna hiba lefordítani a halálfalók nevét? Tóth Tamás Boldizsárral első benyomásról és nyelvi játékokról is beszélgettünk, és közben kiderült az is, hogy mi közük a Stallone-filmek regényváltozatainak a Harry Potterhez.
1998-ban mit lehetett tudni a könyvről?
GA: Még nem volt igazán kiemelt pozícióban sem Angliában, sem másutt a világon. Akkoriban Rowling éppen megírta a második kötetet. Angliában jól fogyott, de a népszerűségét akkor még nem lehetett összehasonlítani azzal, ami később volt tapasztalható. Ám minket meggyőzött Rowling: az egyik nap délutánján elment a fax, és másnap már jött is a pozitív válasz az ügynökségtől. Egyszerűen nagy kedvet éreztünk hozzá, nem valami különleges siker elvárása motivált minket. Azt hiszem, általánosítható, hogy a kiadók azt tudják sikerre vinni, amit szeretnek, amiben hisznek – nem elég, hogy egy könyv másutt sikeres.
BI: Hozzátartozik, és a többi kiadó mentségére is mondom, akik nem vették meg a Harry Pottert, hogy akkoriban maga az angol sajtó is arról cikkezett, hogy reading is a lost art – azaz az olvasás szórakozásként elveszett. Ebből a helyzetből bukkant elő aztán Rowling, és fordította meg a dolgot a legnehezebb közönség, a fiatalok körében.
GA: Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja, hogy miután megvettük a jogot, és elmeséltem az ismerőseimnek, kereskedelmi partnereinknek, hogy nagyon bízunk egy ifjúsági regényben, csak ingatták a fejüket, nem értették a lelkesedésünket.
BI: Egybehangzó volt a vélemény ugyanis, hogy nem olvasnak a gyerekek. Tévét néznek, játszanak, de nem olvasnak, és ezen aligha lehet változtatni.
Az első kiadás borítóját itthon tervezték. Ennek mi a története?
GA: Fel sem merült bennünk, hogy átvesszük az angol borítót. Egy neves grafikusnak elmondtam, hogy mit szeretnénk – például, hogy legyen benne egy kis misztikum –, ő pedig rajzolt egy olyan képet, amelyben Harry figurája nagyon jó lett, azt meg is tartottuk. A háttér viszont sehogy sem tetszett. Összes addigi könyvünk tervezőjétől, Beleznai Kornéltól kértünk segítséget, így hoztuk össze a végleges verziót – az előtérben a grafikus által elképzelt Harry Potterrel, és Kornél hátterével. Az akkori angol borító szóba se jöhetett, annyira idegen volt a magyar ízlésvilágtól. Amit később átvettünk, az az amerikai verzió. Az első kiadás végül ötezer példányban, a Rowling ügynöksége által is jóváhagyott magyar borítóval jelent meg, ám később az ügynökség nyomására átvettük az amerikai borítótervet, amely lássuk be, tényleg nagyon jól sikerült.
Öt HP-borító, amin mindenkinek megakad a szeme - Könyves magazin
Vannak könyvek, amelyek borítója szinte beleégett az olvasó retinájába - ezek közé tartozik a Harry Potter is, csakhogy Rowling regényfolyama időről időre új köntöst kap. Szinte mindenki megtalálja köztük a maga kedvencét, mi pedig most arra vállalkoztunk, hogy a legelső kötet, azaz a Harry Potter és a bölcsek köve borítói közül kiválasszunk ötöt, amelyek valamiért különlegesek.
A Harry Potter és a bölcsek köve megjelenését követően mik voltak az első reakciók?
BI: Az első cikk, ami rengeteget segített, a Népszabadságban jelent meg. A lap londoni tudósítója írt benne az akkor már egyre magasabbra szökő Harry Potter-lázról. Nem tudott arról, hogy Magyarországon is meg fog jelenni, ám a cikk és a hazai megjelenés szerencsésen egybeesett.
GA: Érdekes, hogy te erre emlékszel, bennem teljesen más maradt meg. Az első kötet elkészítése ugyanis sok fájdalommal is járt. Az történt, hogy a tördelő a korrektúrajavításokat nem mentette el, így sok hiba maradt a könyvben. Erre megjelent egy cikk arról, hogy ez milyen megengedhetetlen, miközben minden közreműködőnek elmondtuk, hogy ez egy nagyon fontos könyv, nagyon figyeljenek oda. Tehát a legelső megjelenés, a zöld borítós, nekem nem túl jó emlék. Fogyása egyébként átlagosnak volt mondható, a második kötet már lényegesen jobban ment.
Itthon milyen ütemben követték egymást a kötetek?
GA: 1999-ben megjelent az első kötet, 2000-ben a második és a harmadik.
BI: Sőt, nagyon hamar a negyedik is.
Melyik kötetnél látták, hogy nagyobb durranás lesz, mint amire eredetileg számítani lehetett?
GA: A harmadiknál. Akkor vette kezdetét a folyamatos utánnyomás. Szinte hihetetlen volt…
BI: Amikor megérkeztek a nyomdai teherautók a Szabolcs utcai raktárbázisra, egyes kereskedők már a platóról lekapkodták a könyveket.
10 fontos különbség a Harry Potter-könyvek és a filmek között - Könyves magazin
Ha a változtatásokról van szó, a rajongók nem viccelnek. Tele van az internet ölre menő kommentfolyamokkal, apró részleteket kiveséző posztokkal, izzó gyakori kérdések oldalakkal és Angry Dumbledore mémekkel. Néhány különbség szükséges volt a filmes adaptációk sikeréhez, több változás viszont megbocsáthatatlan maradt sokak számára. Megnéztük a legfontosabbakat.
Ekkor mutatták be a filmet?
GA: Nem, ez még jóval azelőtt volt. Egyébként a sorozat szerintem még mindig inkább könyvként működik. Jók a filmek, de az igazi mély élményt a könyv adja. Mi sajnáltuk, hogy film lesz belőle, hogy nem marad meg csak könyvnek.
BI: Úgy tudjuk, Rowling sem akarta, de olyan erős volt a nyomás, hogy végül beadta a derekát. Én szeretem a filmeket is, szerintem nagyon jól sikerültek.
GA: Persze, nincs baj a filmekkel, de a könyvnek sokkal erősebb a hatása, a belső képernyőn gazdagabb világ tárul fel.
Amikor megvették az első kötet kiadási jogát, mit lehetett tudni Rowlingról?
GA: Az alapsztori a szerény körülmények között élő, kislányát egyedül nevelő tanárnőről, aki egy vonatútja során vázolta fel magának a történetet, ismerhető volt, de a mű hazai bevezetésénél ezzel akkoriban nem lehetett sokat kezdeni.
BI: Amikor az első kötet megjelent, a könyvreklám egyébként is gyerekcipőben járt. Még sehol nem voltak például könyves plakátok a metróvonalakon, az online reklámozás sem dívott. Szinte csak a hagyományos, print reklámozás ment.
GA: Az ötödik kötetnél kimentünk Angliába, ahol az árusítás éjféli megkezdése előtt már órákkal kígyózó sorokban álltak az emberek a legnagyobb könyváruház előtt, az elhajtó autósok pedig dudáltak, integettek nekik, tudták, hogy miről van szó. Ami nagyon érdekes volt, hogy amikor visszamentünk a szállodába, belépett a liftbe egy 35 év körüli fiatalember, aki ugyancsak az új Harry Potter-kötetet olvasta. Aztán a repülőgépen is láttunk egy elegáns urat, aki a Harry Pottert olvasta. Angliában egyébként meg is jelent felnőttes borítóval, hogy senkinek ne kelljen szégyenkeznie a metrón, hogy gyerekkönyvet olvas.
Találkoztak valaha személyesen Rowlinggal?
BI: A negyedik kötet után meghívták a külföldi kiadók képviselőit egy díszvacsorára Londonba. A hat kör alakú asztalnál egy-egy üres helyet hagytak, ott volt J.K. Rowling névkártyája. Ő mindegyik asztalhoz odaült, nagyon kedves volt, de látszott rajta, hogy nem igazán szeret szerepelni. Mi arról beszélgettünk, hogy a magyar fordításban a Hogwartsból miért lett Roxfort. Előbbi a magyar olvasónak, ugye, nem mond semmit, és az megint a magyar fordító zsenialitását dicséri, ahogy a rokfort sajtból és Oxfordból összetette ezt a szót. Rowlingnak nagyon tetszett ez az ötlet, elismerően fogadta.
A HP-könyvek szélsőséges reakciókat is kiváltottak, volt, ahol feketelistára tették őket, máshol elégették. Itthon mit tapasztaltak?
GA: Itthon is akadtak szélsőséges reakciók, és ez, nem tagadom, nagyon rosszul érintett. Egyházi részről is sok vádaskodás hangzott el.
BI: Megjelent olyan vélemény, amely a sátán művének nevezte a könyvet, úgy vélte, hogy elfordítja a gyerekeket Istentől, és mágiára tanítja őket. Ám egyszer csak a Kossuth Rádió egyik műsorában megszólaltattak egy szolnoki plébánost, aki megkérdezte a hittanosait, hogy hisznek-e abban, hogy lehet seprűn lovagolni. A gyerekek nemmel válaszoltak. És hisznek-e abban, hogy van varázslás. A gyerekek megint azt felelték, hogy nem, plébános bácsi, hiszen ez csak mese. A plébános pedig azt mondta, ha ez csak mese, akkor mi ezzel a baj, hiszen ezek szerint a gyerekek sem gondolják, hogy igaz lehet.
GA: A problémát valószínűleg az jelentette, hogy a könyv olyan erősen beletalált a gyerekek világába, olyan erőteljesen magával ragadta őket, amivel sok felnőtt nem tudott mit kezdeni.
BI: Akadtak irodalomtanárok is, akik attól tartottak, hogy olyan mértékű Harry Potter-függés alakul majd ki, hogy a gyerekek más könyvet nem lesznek hajlandóak elolvasni. Ugyanakkor legalább annyian voltak, akik azt mondták, hogy erre a sorozatra fogják építeni az olvasás megszerettetését.
GA: Jól érzékelteti az említett szélsőséges fogadtatást, hogy egy szomszédunk a páratlan sikert látva alig fogadta a köszönésünket, mert úgy gondolta, valami nagyon ártalmasat szabadítunk rá a gyerekekre. Ma már ilyesminek nyoma sincs, az élet felülírta az akkori görcsöket, aggodalmakat. Csaknem egybehangzó az a vélemény, hogy ez a mű azáltal hat, hogy a jó és rossz örökös harcát a gyermeki lélekbe, képzeletvilágba egészen mélyre hatolva mutatja be.
A HP-ról utólag elmondható, hogy az említett félelmekre rácáfolva egy egész generációnak hozta vissza az olvasási kedvét.
BI: Nagyon sok megindító levelet és rajzot kaptunk annak idején a gyerekektől. Emlékszem, egyikük azt írta, hogy az anyja egész nap dolgozik, egyedül van, nagyon magányosnak érzi magát, és minden vigaszát a Harry Potter jelenti. De anyukák is hálálkodtak azért, mert diszlexiásnak mondott gyerekük életében először végigolvasott egy könyvet.
Minden gyerek Rowlingot olvas - Könyves magazin
Fotó: Pixabay Az elmúlt húsz évben nem volt olyan könyv vagy sorozat, amely annyira megváltoztatta volna a gyerekek olvasási szokásait, mint a Harry Potter. Ráadásul Rowling varázslószériája sokkal többet tett annál, mint hogy kaput nyitott egy sajátos fantáziavilágra, hiszen sok gyerek éppen ezeknek a történeteknek a hatására fedezte fel, hogy olvasni jó.
A sikerek egy része idővel megkopik, viszont a Harry Potter 20 év után is ugyanúgy magához vonzza az olvasó gyerekeket. Erre van valamilyen magyarázatuk vagy megfejtésük?
GA: Rowling egy komplett univerzumot, egy modern mitológiát teremtett, e tekintetben a Csillagok háborújához vagy A Gyűrűk Urához is lehet hasonlítani. Hallottam gyerekpszichodráma-csoportokról, amelyek arra is keresik a választ, hogy személyisége alapján ki melyik házba tartozna Roxfortban.
BI: A sorozat végül is arról szól, hogy a legsötétebb, legfenyegetőbb hatalmat is le lehet győzni összefogással, a szeretet erejével, de arról sem feledkezik meg, hogy azért nem árt egy kis rámenősség, csibészség, bátorság sem. Az írónő egyedülálló tehetséggel élt a legkülönbözőbb írói eszközökkel. Ezek közül a humort talán kevesebbszer emlegetik, pedig Rowling sikerének ez az egyik kulcsa.
Mindeddig főleg a könyvekről beszéltünk, csakhogy időközben sok minden más is ráépült az alapkötetekre, például a Legendás állatok és megfigyelése és társaik, vagy épp a tematikus parkok.
GA: Rowling a hét kötetnél nem akart többet írni. Az egységes egészet is alkot, minden egyéb csak kiegészítésnek tekinthető, és a meglehetősen kiterjedt Harry Potter-üzletág része, az iskolai füzeteken át a legkülönbözőbb ajándéktárgyakig.
BI: A piac nyomása eredményezte, hogy megdőltek korábban tabunak számító alapvetések. Az egyik ilyen az volt, hogy nem lehet illusztrálni a történetet. Később mégis megjelentek a gyönyörűen illusztrált színes kötetek. Rowling sokáig nem akart illusztrációkat, mert úgy gondolta, hogy jobb, ha csak a belső képernyő működik, és ki-ki a sajátja szerint képzeli el a helyszíneket, a figurákat. Nem jó tehát lerajzolni a történetet. Ez aztán mégis megtörtént.
Feketeöves Harry Potter-rajongók, indul a KVÍZ! - Könyves magazin
Ha úgy érzed, egyetlen HP-s kérdéssel sem lehet zavarba hozni, akkor csütörtök este a Könyves Magazin Facebook-oldalán a helyed! Élő online kvízt indítunk, a nyertes pedig értékes HP-könyvcsomaggal lesz gazdagabb! Idén nyáron lesz 55 éves J.K. Rowling és 40 éves Harry Potter. Ezt megünneplendő az elmúlt hetekben számos cikkben foglalkoztunk az íróval és világsikerű sorozatával, a Harry Potter-univerzummal.
Ha összegezni kellene, mit adott önöknek a Harry Potter?
GA: Nyilván bevételt, a kiadó megerősödését, ami újabb „kalandokra” adott lehetőséget. Sokat tanultunk általa a szakmáról, magunkról, másokról. Legkedvesebb kötetem talán a harmadik, mert akkor még boldogan és önfeledten dolgoztunk a sorozattal. A bombasiker okozta feszültség és a szakmai harc később némi keserűséggel is járt ugyan, de hát ez is a tanulás része és a siker ára. Nemrég újra a kezembe vettem az első kötetet, és talán most tudom csak igazán élvezni, egy kicsit eltávolodva.
BI: A magyar fordítást alig kellett gondozni, nagyon élveztük Tamás szövegét, szinte lubickoltunk benne. A sorozat páratlan sikere tagadhatatlanul jót tett az önbecsülésünknek, és lett még egy fontos hozadéka, amire Anikó újabb kalandként utalt: az Animuson belül ebből nőtt ki egy olyan gazdag ifjúságikönyv-portfolió, a modern kortárs gyerekirodalom legjavával, ami plusz jóérzéssel tölthetett el minket.
GA: Egy generáció meghatározó olvasási élménye lett a Harry Potter-sorozat, és e generáció számára – a mai harmincasok – sok más ifjúsági könyvünk volt a folytatás, például Jacqueline Wilson könyvei vagy az Adersen-díjas szerzők sorozata. Aki azonban figyelemmel kíséri működésünket, láthatta, hogy egy idő után más műfajok felé kalandoztunk, jöttek a skandináv krimik, a 100 történelmi tévhit vagy a világhírű történész, Harari művei.
Az interjú eredetileg a Könyves Magazin Harry Potter-különszámában jelent meg.
