A Harry Potter tömegek életét kísérte végig a 2000-es években. Ám a filmek nélkül nem vált volna azzá a hatalmas nemzetközi jelenséggé, ami a mai napig meghatározza a mainstream populáris kultúrát. Megnéztük, honnan indultak a filmek és hogyan jutottak el a 7,7 milliárd dolláros összbevételig.
Ostoba cím
A Harry Potter és a bölcsek köve című gyerekkönyv valamikor 1997 végén érkezett meg a Heyday Films londoni irodájába. A regényt, ami később milliomossá tette, a stúdiót vezető David Heyman producer „ostoba címe” miatt először alsó polcra, az érdektelen munkák közé dobta. A Heydays Films akkoriban megfilmesíthető gyerekkönyvet keresett és valami ütős új sorozatot a Warnernek. A témának legalább annyira népszerűnek kellett lennie, mint amilyen a Bond-sorozat volt. Az irodában kallódó varázslós könyvre a nagy durranás után nyomozó kollégák hívták fel a producer figyelmét – mint később kiderült, elég jó érzékkel.
„Annyit mondtam csak, hogy oké, elolvasom, de nekem ez a cím gyanús. Aztán azonnal beleszerettem” – mondta Heyman a Guardiannak 2011-ben. „Jo elképesztően gazdag világot alkotott. A Warner viszont korántsem volt ennyire lelkes.”
A családi szórakoztató filmek, pláne a fantasyk még messze nem voltak olyan népszerűek, mint ma. Heymanék viszont hittek a történetben, lelkesen kitartottak mellette, Joanne Kate Rowling és Harry Potter neve pedig egyre ismertebbé vált. Így két évvel később, 1999-ben, a már ünnepelt író a Warnernek adta el az első négy cím jogait, körülbelül 1 millió angol fontért. Ismert kitétele annyi volt, hogy az alapcsapat lehetőleg brit színészekből álljon.A producerek először a Négy esküvő és egy temetés rendező-író párosát, Mike Newellt és Richard Curtist szerették volna felkérni. Newell viszont nem vállalta a feladatot és csak évekkel később, a negyedik részbe szállt be. A Bölcsek köve forgatókönyvírója Steve Kloves lett, akit Rowling a producerekkel készült interjúk szerint azonnal elfogadott, első rendezőt viszont még sokáig kerestek. Versenyben volt a nem éppen gyerekfilmjeiről ismert Alan Parker (Fame, Pink Floyd – The Wall, Evita) és Terry Gilliam (Brazil, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban), de a készítők Steven Spielberggel is hosszasan tárgyaltak. Ő végül azért hátrált ki, mert „nem látott elég nagy kihívást” a sztoriban. A Warner végül 2000 tavaszán konzervatív döntést hozott: az nyert, aki korábban már szállított pénzügyi sikereket és láthatólag tudott is gyerekszínészekkel dolgozni, így vitte el az első két részt a Reszkessetek, betörőkről és a Mrs. Doubtfire-ről ismert Chris Columbus.
A forgatókönyvíró, a rendező, Ron (Rupert Grint) és Hermione (Emma Watson) már mind megvoltak, amikor a címszereplőt még keresték a Bölcsek kövéhez. „A színházban láttam meg egy kisfiút a közönségben. Nagy szemei voltak, mintha egy idősebb lélek lakott volna fiatalabb testben. Ismertem az apját és másnap megkértem, hozza be Dant meghallgatásra” – mesélte Heyman Radcliffe megtalálásáról. „Azt nem tudtam, hogy egyszer már visszautasította ugyanezt az ajánlatot! Danielt korábban Chris is látta a BBC-s David Copperfieldben, és neki is tetszett.”
Radcliffe szüleit végül sikerült meggyőzni, Rowling pedig, miután tesztfelvételen megnézte az akkor 11 éves gyerekszínészt, azt mondta Heymannek, nem tudna jobbat képzelni Harry szerepére.
Grint és Watson több száz gyerek közül került ki és korábban csak iskolás darabokban szerepelt. „Mikor Emma első felvételét néztem, azt írtam a jegyzetfüzetembe: tökéletes! De túl szép kislány” – emlékezett Tanya Seghatchian, az első négy Harry Potter-film co/executive producere szintén a Guardiannek adott interjújában. „Gondolkodtunk is rajta, hogy a könyv szerint elálló fogakat adjunk neki.” Erről letettek, a kisfiúként is sokat poénkodó Grintet pedig mindenki azonnal megszerette.
Az egyének mellett a hármas közötti kémiára is fontos szempontként hivatkoztak interjúikban a producerek. Az, hogy tíz évig folyamatosan kamerák előtt élve, kamaszként szupersztárrá válva Radcliffe, Watson és Grint nem csúszott szét, lehet, hogy ennek a kémiának is köszönhető.
Kockák előre
Biztosan nem ártott, hogy a filmek előkészítésekor a Harry Potter-sorozatot már komoly publicitás és nagy marketingbüdzsé segítette, de a Warnernek szerencséje is volt. Az alkotók a 2000-es években jókor voltak jó helyen.
A digitális technológia (CGI) fejlődése, a Web 2.0 rohamos elterjedése óriásira növelte a HP-filmek körül kialakult hype-pot. A varázslós sztoriról akartak beszélni az emberek az utcákon ugyanúgy, mint a földrajzi határokat nem ismerő fórumokon, az email csoportokban és a chatszobákban. Az angolul geeknek vagy nerdnek nevezett kocka szubkultúra kitört a lépcső alatti gardróbokból és nagy lépésekkel indult meg a mainstream felé. A Harry Potterrel együtt induló, 2001 és 2003 között futó A Gyűrűk Ura trilógia is hatalmasat lökött a sci-fi, a fantasy és általában a szuperképességekkel rendelkező hősös műfajok ismertségén. A vámpír zsánert a tinifilmek kliséivel felélesztő Twilight-sagának 2008 és 2012 között már könnyű dolga volt.
A zeitgeist egy másik, sötétebb szempontból is jól rezonált a fejlődő HP-univerzummal. A 2008-as gazdasági világválság csak egy évvel előzte meg a megerősödött Voldemorttal és halott Dumbledore-ral végződő Félvér herceget. Harryvel, Ronnal és Hermione-val együtt nőtt fel a világ bizonytalanabbá válását saját bőrén is érzékelő, komolyabb témákat igénylő Y-generációs rajongótábor. Az első filmek csilingelő, arany színű főcímeit fokozatosan elkezdték felváltani a borongós, szürke, paráztatós indítások.
A Warner, ráérezve a hangulatra, jó döntést hozott. Miután Columbus nemet mondott a harmadik részre, a stúdió a 11-12 éveseknek szánt kedves gyerekfilmek után a mexikói Alfonso Cuarónra bízta a harmadik részt. Cuarón Azkabani fogolyt megelőző filmjei távolabb nem is állhattak volna a Columbus-féle mókázástól ( az 1998-as Szép remények és a 2001-es Anyádat is egyik fő témája a fizikai vonzalom és a szenvedély). „A harmadik filmnél már tudtuk, hogy van fix közönségünk és lehetünk kalandvágyóbbak (...). Chris szuper volt, de Alfonso emelte a tétet. Épp akkor adott a sorozatnak felnőttesebb hangot, amikor az megkívánta” – mesélte a váltásról Tanya Seghatchian és a vizuális effektekért felelős Tim Burke. A negyedik filmet Cuarón már nem vállalta, elfáradt, így a korábban említett Mike Newell ugrott be, aki újra egy viccesebb hangulatú mozit csinált. A Tűz serlegében hangsúlyosak lettek a tiniproblémák és csak a film legvégén ütött be – Ralph Fiennes tökéletesen hátborzongató Voldemortjaként – a krach.
„Szerettem volna komolyabbá, erősebbé tenni a filmeket” – ezt már az a David Yates mondta, aki az ötödik résztől egészen a nyolcadikig vitte a sorozatot. A drámához volt is mivel dolgoznia: a könyvekben megjelent a halál, a gyász, a korrupció, az autoriter politika, a propaganda, az emberi- és varázslény jogok, a rasszizmus és a besúgók is. „Fogalmam sincs, hogyan volt energiám négy filmhez. Szerettem ezt a világot és nem akartam kiszállni. Miután az ötödiket és hatodikat befejeztem, nem tudtam volna elviselni, hogy valaki más tegyen pontot a végére. Olyan volt az egész, mint egy hullámvasút: a legjobb helyek legelöl és leghátul vannak. Senki sem akar a középen ülő fickó lenni” – fogalmazott Yates saját filmjeiről. Utólag úgy tűnik, elég jól döntött.
A legutolsó Potter-film, a Halál ereklyéi 2. a 96%-os Rotten Tomatoes-értékelésével és 8,1-es IMDb pontjaival a kritikusoknál és nézőknél is a legjobban teljesítő rész lett.
Fantasztikus világ
Jelenleg három új produkció áll J. K. Rowling és a Warner Bros. közös, Wizarding World nevű médiabirodalma előtt. A Legendás állatok-sorozat eddig nem teljesít túl jól (a 2016-os Legendás állatok és megfigyelésük nem mondható rossznak a 74%-kkal, viszont a 2018-as Grindelwald bűntettei már csak 37%-os Rotten Tomatoes-eredményt tud felmutatni), de ez biztosan nem jelenti a történet végét. Hollywood XXI. századi blockbustereit ma a Harry Potter-filmeknek rengeteget köszönhető Marvel-univerzum határozza meg. A földi világtól merőben eltérő fantasztikus mesék valószínűleg még jó darabig velünk lesznek, hogy pár órára elmenekülhessünk beléjük.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin Harry Potter-különszámában jelent meg. Elkészülésében a VOX és a Guardian írásaira támaszkodtunk.
