A szóbeli egyértelmű, a tanár által összeállított tételsorával szemben az írásbeli maga a bizonytalanság, hiszen szinte bármire lehet készülni, és akár annak az ellenkezőjére is. Ami egészen biztos, az az, hogy idén még a régi NAT szerinti feladatok várják a diákokat, jövőre ez megváltozik: egy feladattípus egészen biztosan megszűnik, és egy műveltségi feladatsornak adja majd át a helyét. A három nap múlva érettségizőknek azonban még nincs miért aggódniuk, ők a jól ismert feladatokra számíthatnak. Az első, 90 perces blokkban egy szövegértési feladatsort kell megoldaniuk (40 pontért), majd következik a gyakorlati szövegalkotás vagy érvelés (10 pontért). Utóbbiról az elmúlt öt év tapasztalata alapján elmondható, hogy
általában a diákokhoz közel álló, az érettségizők generációját érintő hétköznapi témát keresnek a feladatsor összeállítói.
Az érvelési feladat témái között olyan kérdések merültek fel korábban, hogy szükség van-e házi feladatokra, leáldozott-e a papír alapú térképek kora, jobb-e a társas, mint a videójáték, feliratozva vagy szinkronizálva jobbak-e a filmek. A gyakorlati szövegalkotásnál is ez a diákközpontú szemlélet figyelhető meg, legalábbis az elmúlt öt év tendenciája alapján: a feladatot a 18 év körüli gyerekekre szabják, tehát nem kell hivatalos levelet írniuk például háromgyerekes anya vagy kisnyugdíjas nevében. Az elmúlt években ennek megfelelően motivációs és hivatalos levelet, hozzászólást és vitaindítót kellett alkotni, de minden esetben a diák nézőpontjából, perspektívájából.
A legfélelmetesebb mumus: az esszé
Az első rész befejezése után kapják kézhez a diákok az önálló ötleteket, elemzési készséget és elég nagy kreativitást igénylő esszéfeladatot, azaz a műértelmező szövegalkotási feladatot (40 pontért), mely egyértelműen a magyar érettségi legnagyobb mumusa. Tanári tapasztalataim szerint ettől az egységtől félnek a legjobban, hiszen itt az első feladatrészhez képest jóval nagyobb a bizonytalanság, kevesebb a fogódzó. Erre az etapra egyébként 150 perce van a tanulóknak, és vagy egyetlen szöveg komplex elemzését vagy két szöveg összehasonlítását kell megírniuk 400-800 szavas esszé formájában. A statisztikák szerint a túlnyomó többség fél az összehasonlító elemzéstől és inkább egyetlen szövegre koncentrál. Noha az elmúlt években (az őszi és a tavaszi érettségi időszakban is) mindig novellát kellett elemezni (Tamási Áron, Szabó Magda, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Fekete István, Karinthy Frigyes, Mándy Iván, Cholnoky Viktor, Balázs Béla szövegeit), ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak prózai szöveget kaphatnak a most érettségizők. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint ugyanis ennek a feladatnak „bázisszövege lehet lírai alkotás, szépprózai mű vagy műrészlet, drámarészlet”, azaz akár drámarészletet is kaphatnak a diákok, de erre eddig nem volt precedens, és verset (Babits Mihály Ádáz kutyám című költeményét) is utoljára 2007 októberében választottak az feladatsorok szerkesztői.
A diákok nagy része ennek megfelelően idén is inkább novellára számít, és a feladatszerkesztők valószínűleg nem is fognak váratlant húzni az utolsó „régi típusú” érettségin.
Ettől függetlenül a véghajrában azért nem árt még egyszer átnézni a novella mellett a verselemzés általános szempontjait is.
A másik választható esszéfeladat nehezebbnek tűnik (alapvetően azért, mert a líra sűrített, képies nyelve nehezebben megközelíthető, és azért is, mert két szöveg összehasonlításának megszerkesztése mindig bonyolultabb feladat, mint egy szöveg interpretációjának megalkotása). Ebben a feladatban - bár várhatóan idén is kevesen választják majd - viszont az a könnyebbség, hogy mindig nagyon jól ismert, a tankönyvi kánonban is előkelő helyen szereplő magyar költők szövegeit kell összehasonlítani. Az elmúlt öt évben Radnóti Miklós, Janus Pannonius, Juhász Gyula, Petőfi Sándor, Arany János, Tóth Árpád, Berzsenyi Dániel, Dsida Jenő, József Attila, Szabó Lőrinc versei kerültek egymás mellé, tehát olyan költők versei, akiket az átlag érettségiző jól ismer (vagy legalábbis jól kellene, hogy ismerjen). Ennél a feladatnál nem igazán lehet számítani kortárs vagy ismeretlenebb szerző felbukkanására (ez alól eddig egyetlen kivétel volt, Gyóni Géza, igaz, ő éppen a legutóbbi, őszi vizsgán).
Az egy mű elemzésénél sokkal szélesebb az a paletta, amiről válogatni szoktak a feladatsorok készítői: itt kortárs és/vagy a tankönyvben nem szereplő magyar szerzők művei is előfordulhatnak. Bodor Ádám, Lázár Ervin, Szabó Magda, Fekete István, Mándy Iván, Balázs Béla, Cholnoky Viktor is szerepelt az elmúlt években, őket az iskolából és a tankönyvekből nem igazán, vagy csak nagyon felületesen ismerhetik a diákok. Valójában persze nem is kell ismerniük, hiszen az elemzést az életrajz és az életmű ismerete nélkül is fel kell tudni építeni, ha ehhez megfelelő felkészítést kaptak (az, hogy ez hogyan valósítható meg, és milyen kihívást jelent az irodalomtörténet és az elemzési skillek közötti présben fulladozó tanár számára, már egy másik cikk témája lehetne). Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint egyébként az elemzésre választott művek „származhatnak bármely korszakból, stíluskorszakból, szerzőtől tematikai és műfaji kötöttség nélkül”. Ettől függetlenül nem valószínű, hogy a vizsgázók 200 évnél régebbi művet kapnak, az elmúlt évek szövegei alapján a 19. század második felétől egészen napjainkig alkotó szerzőkre lehet inkább számítani, az elmúlt húsz év érettségi feladatai alapján. Végigböngészve a szerzőket azt látjuk, hogy a legkorábbi Arany János volt, az időben hozzánk legközelebb álló pedig Bodor Ádám, Állatkert című novellájával. Többször előfordult már Lázár Ervin, Szabó Magda, Mikszáth, Kosztolányi és Márai is, tehát ők a készítők között „népszerű szerzők”, valószínűleg azért, mert gazdag kisprózai termésükből bőven lehet válogatni.
De mégis mire lehet számítani idén?
Az érettségizők visszatérő kérdése, de jóslásokba nem lehet bocsátkozni, legfeljebb ki lehet zárni szerzőket (például aki tavaly volt, nagy valószínűséggel idén nem lesz). Elterjedt, népszerű megközelítés az évfordulókat böngészni, hátha a jubiláló szerzők kerülnek valamilyen formában a feladatok közé. Idén nagyon adná magát a bicentenáriumát ünneplő Petőfi életműve, de verselemzésként nehezen elképzelhető, legfeljebb a szövegértésbe csempészhetik bele valahogyan, esetleg még az összehasonlító elemzésbe, ahol már eddig is többször szerepelt. Külön érdekesség, hogy 2017. májusi feladatsor szövegértési feladatának alapszövege is Petőfihez kapcsolódott, és ez a szöveg a mi egyik korábbi, 2013-as interjúnk volt, az akkor még Könyvesblog néven futó felületünkről, mely Petőfi imázsépítéséről kérdezett két szakértőt:
A 26 évesen elhunyt költőről rekordszámú kép készült: Petőfi Sándor céltudatosan használta a róla készített képeket. Másfajta képet festetett közéleti célokból, és másokat baráti rendezvényeken. Negyvenhét, köztük több, eddig ismeretlen portrét mutat be Petőfi Sándorról az a kötet, amely március elején jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Az Arcpoetica című kiadványt végigpörgetve mintha pillanatfelvételek egész sorozatán bukkanna fel előttünk az 1848-as forradalom emblematikus költőjének alakja. Mennyiben tekinthetők azonban hitelesnek ezek az ábrázolások? Milyennek látták a kortársak Petőfit, és miért utálta a költő, ha fényképezik? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kerestük a választ Adrovitz Anna művészettörténésszel és Kalla Zsuzsa irodalomtörténésszel.
Tovább olvasokDe vissza Petőfi kétszáz éves évfordulójához: ha azt mondjuk, ő benne lesz valamilyen formában, azzal nem sokat segítünk, hiszen Petőfi amúgy is a hat életmű tétel egyike, ami azt jelenti, hogy pályáját és életművét nagyon alaposan kell ismerniük a diákoknak, és jó eséllyel ismerik is. Szintén kétszáz éves évfordulóját ünnepli a Himnusz, így alkotója, Kölcsey is felmerülhet lehetséges témaként, de ahogy Petőfit, úgy őt sem várhatjuk az esszénél, és ugyanez igaz Csokonai Vitéz Mihályra is, aki születésének 250. évfordulóját ünnepli idén (az emelt szinten érettségizőknek viszont akár érdemes lehet még a véghajrában átfutni ezeket az életműveket). Madách-bicentenárium is van, bár kissé elhalványul a megemlékezés ereje Petőfi mellett, de jó tudni, hogy a két szerző egy évben (sőt, egy hónapban) született. Mivel az ő esetében Az ember tragédiája lenne az egyetlen felmerülő szöveg, és drámarészletre nem igazán számíthatunk, megint csak nem valószínű, hogy felbukkan majd a magyar érettségi második részében.
Fontos kiemelni, hogy idén az az évfolyam érettségizik, melynek diákjai kilencedikesek voltak a koronavírus-járvány megjelenésekor, és első középiskolai tanévükben márciustól a tanév végéig online keretek között tanultak, majd tizedikesként novemberben küldték őket haza, hogy május közepéig otthon legyenek.
Négy tanévük közül az első kettőt gyakorlatilag lenullázta a járvány,
így talán bízhatnak abban, hogy a feladatsorok összeállítói nem az utóbbi évek „legvérengzőbb” feladatsorával lepik majd meg őket. Hétfőn meglátjuk és be is számolunk róla!
