Harry első születésnapja, amin „ott voltunk” nem volt nagy buli, számára azonban élete legjobb szülinapja volt és szó szerint varázslatos fordulatot hozott számára: 1991. július 31-én állított be hozzá Hagrid egy félig kilapított tortával és egy roxforti levéllel, amiből megtudta, hogy felvették a világ legjobb varázslóiskolájába. Harry születésnapjai ettől kezdve már sosem múltak el nagy események nélkül, sőt, július 31. (ami egyben Rowling születésnapja is) visszamenőleg is nagy jelentőséget kapott. Harry Potter életéből tudtuk meg, hogy a születésnapoknak tényleg nagy jelentőségük van, és ezeken a napokon igenis történhetnek csodák: egy átlagos, elhanyagolt, árva kisfiúból is válhat híres varázsló, és még egy lépcső alatti gardróbból is el lehet jutni a Roxfortba.
Harry mellett felnőni azt jelentette, hogy vele együtt tanultuk meg, milyen a varázsvilág, és milyen benne központi, mégis kívülálló figurának lenni, akit mindenki ismer, és aki ugyanakkor senkiről nem tud semmit. Ahogy teltek az évek, úgy tanultunk mi is Harry döntéseiből, és ahogy Ronnak és Hermionének, úgy nekünk is az egyik legjobb barátunk lett, akire felnéztünk, de akiről néha azt gondoltuk, hogy idegesítően makacs és vakmerő, és sokszor előbb cselekszik, minthogy gondolkodna. Harryvel együtt fejlődtünk, együtt ismertük meg a jó és a rossz közötti különbséget, és az ő oldalán tapasztaltuk meg, hogy milyen ereje van annak, ha hűek vagyunk az elveinkhez és azokhoz az emberekhez, akiket szeretünk.
J.K. Rowling diákokról kezdett mesélni, akiknek mindenféle előítéleteket kell leküzdeniük felnőtté válásuk során, ami végeredményben a jó és a rossz harcáról szól. A történet elbeszélése közben Rowling számolt azzal, hogy nemcsak a szereplői, hanem az olvasói is felnőnek: ha valaki 1997-ben, 12 évesen, angolul olvasta az első részt, akkor 22 évesen fejezte be. Könyvről könyvre komolyabb témákat hozott, a regényvilág egyre sötétebbé vált. Harryvel, Hermionéval és Ronnal együtt nőttek fel az olvasók, akik hasonló iskolai környezetben hasonló problémákkal találkoztak. Tanulmányok szólnak arról, hogyan változtatta meg a Harry Potter az ezredfordulós generáció hatalomhoz való viszonyát: ha a világ bármely pontján megnézünk egy tüntetést, akkor találunk olyan táblákat, mémeket, molinókat, amelyeken a politikai vezetőket Voldemorttal azonosítják.
A könyvsorozat mainstream jelenséggé vált, amely kultúráktól függetlenül hatással tud lenni gyerekekre és fiatal felnőttekre, a New York Times például a Harry Potter miatt változtatta meg mértékadó bestsellerlistáját, és készített külön gyereklistát. Felróhatjuk a könyveknek, hogy az angolszász nyugati kultúra az univerzális iskolai történettel kolonializálta a helyi történeteket, így uniformalizálva a kulturális különbözőségekben felnövő fiatalokat, de valahogy mindenki megtalálta saját magát benne. Hetvenöt nyelvre fordították le, számosnem hivatalos fordítás is készült, mert a Harry Potter megjelenése közösségi üggyé vált. Sokan emiatt kezdtek olvasni, sőt angolul olvasni. Az angolul megjelenő negyedik és ötödik rész között eltelt három év alatt kimutathatóan megugrott a fanfictionök száma: a rajongók továbbírták a történetet (mi is mutatunk egyet). Így válhatott a Harry Potter önálló univerzummá, amit Rowling mellett az olvasók és a brand köré felépülő hatalmas üzleti rendszer működtet. (VL)
Harry megtanított lázadni is, és megmutatta, hogy olykor van értelme áthágni a szabályokat. Megtanította, hogy a felnőttek – még ha varázslók is – nem mindenhatóak, és hogy a gyerekeknek igenis tenniük kell valamit, ha nem figyelnek rájuk, vagy nem hallgatják meg őket. Harry megmutatta, hogy a hatalom nem mindig jó, és ha visszaélnek vele, ha rossz dolgokra használják, akkor szembe kell vele menni, fel kell szólalni ellene. Hogy nem szabad behódolni egy olyan rendszernek, amely hamis és nem szolgálja a benne élők érdekeit.
Kemény Zsófi: Tegyél úgy, mintha nem is létezne - Erős nők a Harry Potterben - Könyves magazin
Épp az a korosztály és évfolyam vagyok, ak i a Roxfortba járó gyerekekkel együtt volt szerencsés felnőni. Ki ne zokogott volna közülünk a boldogságtól, amikor kijött egy új rész a könyvből? Ki ne várta volna olyan extázisban, ahogy az először-meglátni-a-tengert-a-szerpentinről-élményt? Ki ne fetrengett volna át a földön napokat, amikor végre hozzájutott?
Harry a saját példáján mutatta meg azt is, hogy milyen az igazi tehetség, és hogy végeredményben a döntéseinken, nem pedig a képességeinken múlik, hogy milyen emberek leszünk. Harry a legjobb barátunk volt a varázsvilágban, akihez szerencsére bármikor visszatérhetünk, ő maga a gyerekkorunk, a generációnk példaképe, akinek a története mostmár visszavonhatatlanul a mi történetünk része is.
Harry Potter ma lett negyvenéves! Bódog Szűlínapot Herry!
