• Gyurkó szerint nagy probléma, hogy azokban, akik az ukrajnai háborút elindították, semmilyen módon nem merültek fel a gyerekjogi szempontok, és hogy a jövő generációi hogyan élik meg ezt.
• Itthon, olyan országként, ahova a gyerekeket nevelő családok menekülnek, végig kell gondolnunk azokat a kockázatokat, amik az úton várnak rájuk, és azt, hogy hogyan kezeljünk egy helyzetet, ami nem tudjuk, meddig tart. Idővel ugyanis sok olyan gyermekjog is belép a helyzetbe, ami most esetleg nem is jut eszünkbe. A krízis elején a biztonság, a kapcsolatok megteremtése, az énhatékonyság megerősítése (úgy segíteni, hogy akin segítünk, megtapasztalhassa, hogy ő is cselekvőképes, mert ez növeli benne a rezilienciát) az elsődleges, de idővel belép például az oktatáshoz való jog, az egészségügyi ellátás joga.
• A Hintalovon Alapítvány elindított egy kezdeményezést, aminek az az alapja, hogy minden menekülő gyerek elsősorban gyerek és csak másodsorban menekülő. A hátizsákos programban stresszcsökkentő játékot, plüsst, olvasnivalót, kifestőt, csupa olyat gyűjtöttek, amik nem a szükségletekre reagálnak, de fontosak, hiszen a játék is gyermekjog. Eredetileg 1000 gyereknek akartak segíteni, de most már a háromezren is túl vannak. “Fantasztikus, ahogy a város megmozdult.”
• ECPAT-tagország vagyunk, ez egy olyan nemzetközi szervezet, ami a gyerekek szexuális kizsákmányolása ellen küzd. Van tagszervezet Odesszában és a menekülési útvonalakon is. Velük is együttműködik a Hintalovon, hogy hiteles információkat tudjanak adni a menekülő családoknak, hogy melyik szervezetektől tudnak segítséget kapni, valamint hogyan tudnak biztonságosan eljutni a célországba - Magyarország ugyanis sokak számára csak tranzitország.

Gyurkó Szilvia egy egész könyvnyi segítséget ad ahhoz, hogy válás közben elég jó szülők maradhassunk

A Túl a plafonon podcastsorozat következő vendége Gyurkó Szilvia gyerekjogokra specializálódott jogász, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője. Olvass bele Rám is gondoljatok című könyvébe!

Tovább olvasok

• Egyszerre fontos, hogy a világ országai milyen szellemiségnek vetik alá magukat, és hogy ez a szellemiség hogyan valósul meg a gyakorlatban. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét a világ összes országa aláírta, és az USA kivételével minden ország ratifikálta, így Oroszország is. Tíz éve viszont az egyik legkomolyabb kritika az oroszországi gyermekjogok kapcsán, hogy még mindig működik náluk a gyerekkatonaság, a kadétiskolák, ahol tizenéves gyerekek kezébe adnak fegyvert és gyakorlatoznak. Ez ugyanis szembemegy a Gyermekjogi Egyezmény azon célkitűzéseivel, hogy 18 éven aluliak fegyveres konfliktusban ne vegyenek részt. A menekült gyerekek és a honvédőként fegyvert fogó 18 év alattiak mellett azok az oroszországi gyerekek is érintettek a háborúban, akiknek az apját úgy vezényelték el, hogy nem is tudott róla, hova és miért megy.
• Több millió gyerek érintett a háborúban, ami kihat a gyerekkorukra és ki fog hatni a felnőtt korukra. Hiába mondjuk, hogy a fiúk nem vonhatók felelősségre az apák bűneiért, mégis gyakran látjuk azt, hogy a gyerekkori élmények fontos meghatározói annak, hogy milyen döntéseket hozunk.
• A neurobiológiai, a történelmi, a pszichológiai kutatások és tapasztalatok egybevágóan, adatokkal megerősítik, hogy az életünk első 18 éve meghatározó a felnőtt jóllétünk viszonyában. A gyermekjogok nem elvont jogszabályok, hanem az első 18 év alapvető szükségleteit jelentik.
• A gyermekvédelem nem azt jelenti, hogy minden gyerekhez odamegyünk és megsimogatjuk a buksiját, hanem képessé tételt. Azt, hogy együttműködünk a gyerekkel, hogy az ő bevonásával felkészítjük az életre. Ha engedelmes, gondolkodás nélküli, kérdéseket fel nem tevő felnőttekkel akarjuk teletölteni az országot, akkor gyerekkorban a kötelezettségekre kell felhívni a figyelmet. Ha viszont olyan jövőt képzelünk el, amiben potens, kritikai gondolkodásra képes, egyéni megoldásokat kereső felnőttek vannak, akkor biztos, hogy gyerekkorban is segíteni kell ezt megtapasztalni - és megtanítani a gyereknek, hogy a döntéseink mellé felelősség is járul. Gyurkó szerint fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeinket arra, hogy a jogaink addig terjednek, ahol a másik emberé elkezdődik. 

A saját és a másik jóllétéért felelősséget vállalni képes gyerekgeneráció az, ami felnőttként elnyomás nélkül együtt tud élni a környezettel, a másik emberrel, az idősekkel, azokkal, akik bármilyen szempontból mások.

• Gyurkó saját gyerekkora is motiváló tényező volt, hogy a jogon belül a gyerekjogokkal kezdjen foglalkozni. Ő is tapasztalt és más gyerekek életében is látott jogsértést, ami sértette az igazságérzetét. Hagyományos értelemben nem rajong a gyerekekért, és hisz abban, hogy nem kell szeretni az összes gyereket ahhoz, hogy felismerjük a gyermekjogok fontosságát. Ez az érzelmi távolságtartás jól is jött neki jogászként a munkájában. Hisz abban, hogy a segítő munkák hatékonysága mérhető, lehet objektív módon jól csinálni. 
• Szakterülete a bántalmazás és a gyerekek elleni erőszak - ami egyébként sok kollégájának nehézséget okoz. Szerinte ez a téma tabu itthon: tabu a szexualitás és tabu az erőszak, a szexuális erőszak pláne egy tabu, a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak pedig egy hatalmas tabu. Ezen kívül a válásban érintett gyerekek helyzete az, amiről sokat kutatott, írt, a Rám is gondoljatok című könyve is ebben a nagyon gyakori élethelyzetben nyújt jogi segítséget - a gyermekjogokat szem előtt tarva. A kötetbe itt beleolvashatsz.
• Hamarosan több könyve is érkezik. Jön egy kötet, ami szexuális visszaélések ellen vértez fel gyerekeket, és ennek a felnőtteknek szóló részét írja ő. Jön egy könyve, amiben kisgyerekeknek magyarázza el a gyerekjogokat. És a végén tart egy gyerekekkel szembeni szexuális erőszakról és pedofíliáról szóló könyvnek - ez olyan lesz, mint a Rám is gondoljatok, szakembereknek és szülőknek is közérthetően beszél arról, hogy mi ez a jelenség, mit lehet tenni ellene stb.
• Minden, ami azzal kapcsolatos, hogy a gyereknek van teste, hatalmas tabu itthon. Gyurkó azt tapasztalja, hogy sok szülő nem beszéli meg előzetesen, hogy ezzel kapcsolatban mit tartanak jó gyereknevelésnek: mehet-e a szájrapuszi a gyerekkel, lehet-e együtt fürdeni stb. Közben a gyereknek óriási a kiszolgáltatottsága a szülővel szemben a testével kapcsolatban is. A nevelés során már azzal a játékkal is tabusítunk, amikor kérjük a babát, hogy mutassa meg, hogy hol a füle, a szeme, a keze. Azt nem kérjük, hogy mutassa meg, hol a puncija, a fütyije, a cicije, amivel azt tanítjuk meg neki, hogy ezekről - miközben látja, hogy léteznek - valamiért nem beszélünk, és az a jó, ha ő sem.

Al Ghaoui Hesna: Sokszor fel sem ismerjük, hogy amit érzünk, az maga a félelem

Az egykori haditudósító Al Ghaoui Hesna ma a félelem és a rugalmas lelki alkalmazkodóképesség kutatásával foglalkozik. A podcastet az ukrán háború kirobbanása előtt vettük fel, a tartalma ma sajnos még aktuálisabb. 

Tovább olvasok

• A Yelon a Hintalovon Alapítvány projektje, egy olyan honlap, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy kamaszok (és felnőttek) tájékozódhassanak hitelesen és biztonságosan a szexualitással kapcsolatos kérdésekben, mert ha van minőségi információ, akkor kevesebb szexuális visszaélést szenvednek el a gyerekek, a fiatalok. A szexualitás nem csak a szexből áll, hanem beletartozik a testkép, az énkép, a kapcsolatok, a kortárs kapcsolatok, az intimitás, az erotika, a szerelem. “Ezek nem szinonimák.” A 5 éves gyerekkel nem kell szexről beszélni (kivéve, ha kérdez), de nekik is van testük, és azzal kapcsolatban vannak kérdéseik, és fontos, hogy egészséges kapcsolatuk alakuljon ki a testükkel. A jelenlegi politikai helyzet viszont részben jogellenessé tette a Yelonon végzett munkát, ráadásul az alapítvány felmérései azt mutatták, hogy inkább a felnőttekhez értek el a tartalmaik, a 18 év alattiak kevésbé használnak ilyen adatbázis jellegű oldalt.
• A Hintalovon megalapításában szerepet játszott, hogy amikor Gyurkó az UNICEF-nél dolgozott, azt érezte, hogy az ő munkája a magyarországi gyerekekhez kötődik, de ehhez képest az akkori UNICEF keretében kevés helyi programot lehetett csinálni. Ezen akart változtatni egy hazai szervezet létrehozásával.
• Korábban hozott egy döntést, hogy az alapítványi munkájában hátrébb lép az első vonalból, inkább szakértői, tanácsadói szerepet visz tovább. Tudatosan készült erre a visszalépésre, például bevont egy coachot, aki megtanította, hogyan tud jól tanácsot adni úgy, hogy az a gyakorlatban ne keveredjen össze azzal, hogy döntést hoz. “A tanácsadás nem arról szól, hogy én megerősödök abban, hogy milyen okos vagyok, hanem arról, hogy aki tanácsot kér, rádöbbenjen arra, hogy valójában nélkülem is ugyanolyan jól ment volna neki.”