Gyurkó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Évente több tízezer férfi és nő dönt úgy, hogy le akarja zárni a párkapcsolatát és el szeretne válni. Az egymással folytatott vitákban gyakran azokra hárul a legkevesebb figyelem, akikért a legnagyobb harcot vívják a felek – a gyerekekre. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a munkája során számtalan történettel találkozott már: mindegyik más volt, mindegyik egyedi, más hangsúlyokkal, más problémákkal, sokszor mégis ugyanazt a megoldási sémát akarták a más-más élettörténettel bíró szülőkre erőltetni. Ám ahogy nincs két egyforma házasság, úgy nincs két egyforma válás sem – ezt a gondolatot erősíti Rám is gondoljatok című könyve, melyben praktikus tanácsokkal, leírásokkal, interjúrészletekkel próbál segíteni a szülőknek abban, hogy még a válás során se tévesszék szem elől a gyerekeiket.
Könyved, ami gyerekek szemszögéből vizsgálja a válás folyamatát, a Rám is gondoljatok címet kapta. Miért kell erre külön felhívni a figyelmet? Naivitás azt hinni, hogy a válófélben lévő szülők a legjobbat akarják a gyereküknek?
Ez a legfontosabb fókusza az egész könyvnek, tízéves tapasztalatom szerint ugyanis a gyerek az, aki a leghamarabb eltűnik a válások történetében. Olyan sokféle dolga van egymással a szülőknek, és annyira nem látják magukat kívülről ebben a helyzetben, hogy sokszor még a házasság alatt sem osztanak a gyereknek lapot. Gyakran a feje fölött döntenek, a válásnál ez a gyakorlat pedig még inkább erősödik. Ráadásul a gyerek gyakran vagy zálogtárggyá válik, vagy olyan eszközzé, amivel zsarolni lehet a másikat. Vannak szülők, akik rosszaságból, mások tudatlanságból, vagy érzéketlenségből teszik ezt, de a többség egyszerűen csak azért, mert soha senki nem mondta nekik, hogy ez olyan helyzet, amikor tudatosan a gyereken lehet és kell tartani a figyelmet.
Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok - A gyerekközpontú válás lépései
Bookline Könyvek, 2015, 396 oldal, 3490 HUF
Az, hogy a válás során a szülőként nincs mindig a fejünkben a gyerek, arra vezethető vissza, hogy nincs előttünk minta, és bármilyen furcsán is hangozzék, nem tudjuk, hogyan kell válni, vagy egyszerűen intézményi szinten sem kapunk segítséget ahhoz, hogy ezt felismerjük?
Ha igazán belegondolunk, sokszor magunkra és a másikra se nagyon figyelünk. Nagyon keveset tudunk a házasságról: mindenféle valódi tudás nélkül érkezünk bele, sokszor anélkül, hogy ismernénk magunkat, ismernénk a másikat, vagy tudnánk, mit értünk házasság alatt. Ugyanakkor ma Magyarországon nincsen módja és fóruma annak, hogy szégyenérzet nélkül beszélhessünk arról: nem biztos, hogy jól választottunk, és egyáltalán nem biztos, hogy a társunkkal ugyanazt értjük házasság vagy éppen hűség alatt. A válás valódi krízis és valódi trauma, melyben sokszor nagyon nehéz nyitottnak lenni valaki más szükségletei iránt. Ha nekem omlik össze az életem, ha az én képességeimet kérdőjelezik meg partnerként, ha engem csaltak meg, vagy ha adott esetben én döntöttem úgy, hogy kihátrálok a kapcsolatból, akkor egy ennyire bonyolult egyenletben sokszor piszok nehéz meglátni a gyereket.
Ahogy te is elmondtad, egy válás során rengeteg harag, frusztráció és sértettség jön elő, miközben a szülőknek egy sor racionális, józan, a gyerek érdekeit szem előtt tartó döntést kell meghozniuk. Hogyan lehet ezt a két totálisan ellentétes halmazt összeegyeztetni, és megtalálni a közös nevezőt?
A válást folyamatnak kell tekinteni, ugyanakkor nem szimplán jogi folyamat, mert nem ott kezdődik és nem ott zárul le, hogy valaki bemegy a bíróságra, és kap egy határozatot. A válás nagyon komoly munkával jár: el kell gyászolni, el kell engedni a másikat, meg kell bocsátani magadnak és a másiknak, rendezni kell a gyerek helyét. A gyerek számára az idő nagyon drága, és vannak dolgok, amiket érdemes szem előtt tartani, hogy az ő helyzete jó legyen. A könyv ezek mentén próbálja megerősíteni a szülőket abban, hogy kezelhető a helyzetük, hogy ebbe nem fog beleroppanni a gyerek, hogy a válásnak vannak olyan üzenetei is, amelyek kifejezetten pozitívak: például, hogy hogyan lehet konfliktust kezelni, hogyan lehet együttműködni valakivel. Én abban hiszek, hogy miközben az ember ezeket a praktikus dolgokat végigcsinálja, lépésről lépésre közelebb kerül saját magához és a gyerekhez is. A könyv alapüzenete az, hogy szülőként nem a gyerektől válik el valaki, hanem a másiktól, és fontos tudatosítani, hogy ő akkor is a szülője marad a gyereknek, amikor ez a házasság már egy nem létező dolog lesz. A gyereknek pedig szüksége lesz rá is, hiszen egy nem tökéletesen funkcionáló szülő is többet tud adni annál, mintha teljesen eltűnne a gyereke életéből.
Magyarországon hogyan vág neki a válásnak az emberek?
Ahogy a házasságról sem tudunk semmit, a válásról is nagyon komoly sztereotípiáink vannak. Persze nagyon sokaknak van saját élményük, akár gyerekkorukból, de sokan gondolják azt is, hogy a válás aból áll, hogy hogy elmegyünk az ügyvédhez, és ő majd lerendezi az ügyet. Ez a könyv abban próbál segíteni, hogy a szülők tegyék fel a maguk kérdéseit,és találják meg a saját válaszaikat. Hiszen nem feltétlenül az a jó megoldás az ő esetükben, amit a szomszéd vagy a családtagjuk alkalmaz. Sokszor tűnik úgy, mintha még mindig valamiféle taburól lenne szó, pedig évi 36 ezer házasságra 22 ezer válás jut, a házasságok jelentős részében ráadásul van legalább egy gyerek. Nagyon sokakat érint ez az egész, mégsem beszélünk róla őszintén. Van egy csomó kimondatlan dolog, ami csak fokozza a bűntudat kockázatát. Ez pedig a gyerek szempontjából rém veszélyes: ő csak azt érzi, hogy a szülőnek bűntudata van, de hogy miért, azt nem feltétlenül tudja beazonosítani, és nagyon könnyen azt gondolhatja, hogy miatta érzi rosszul magát.
Mennyire van felkészülve a hazai intézményi rendszer arra, hogy ezeknek a traumáknak és konfliktusoknak a feloldásában segítséget nyújtson a szülőknek és a gyereknek?
Mindenki, aki válásokkal foglalkozik, azt mondja, hogy nagyon kevés a rendszerszintű segítség, és sajnos még ezt a keveset sem veszik igénybe azok, akiknek igazából szükségük lenne rá. Egyrészt lehet, hogy nem is tudnak róla, másrészt, aki tanácsadóhoz fordul – és ez egy következő stigma –, arra könnyen rásüthetik, hogy magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Ez egy rém rossz attitűd. Még mindig nem tudunk segítséget kérni, pedig a házassági tanácsadótól kezdve a coachon és a pszichológuson át a lelkészig mindenki megtalálhatná a saját élethelyzetéhez leginkább passzoló segítőt. Többé-kevésbé joggal mondhatja azt az állami ellátórendszer, hogy nincs szükség kapacitásbővítésre, ha még ezt sem veszik igénybe. Először tehát abban kellene előrelépni, hogy az emberek értsék, mikor és miért kell segítséget kérni. Ha valaki kívülről jön, az nem feltétlenül lát mást, csak máshogy látja a dolgokat, ami sokat segíthet a konfliktusok feloldásában. És ha te szülőként jól vagy, akkor a gyereked is nagy eséllyel jól lesz. Ezek egymást erősítő folyamatok.
Kapcsolódó cikkek:
A házasság nélkül a válás sem érthető
„A kőszívű nem tud versenyezni a Harry Potterrel – és miért kellene?”
Ahhoz képest, hogy mennyi válás van ma Magyarországon, feltűnően kevés, a laikusok számára is érthető magyar nyelvű könyv foglalkozik a témával. Mi volt az a pillanat, amikor azt érezted, hogy érdemes lenne könyvbe foglalni mindazt, amit a témáról tudsz?
Nagyon határozott mintázata volt azoknak az ügyeknek, amik hozzám kerültek: sok-sok éven keresztül bántalmazásos ügyekkel, családon belüli erőszakkal foglalkoztam. Ezekben az ügyekben nagyon alaposan meg lehetett figyelni, hogy még a bántalmazott kapcsolatban élő szülőknek is lezáratlan érzelmi történeteik voltak. Nekik is volt egy történetük arról, hogy miért választották a másikat, miben hittek, miért maradtak mellette, miért vállaltak gyereket. Azt láttam, hogy ezek - a döntően – nők iszonyú nehezen küzdöttek meg ezzel a teherrel. Nem volt lehetőségük arra, hogy elkezdjenek dolgozni azon, hogy elengedjék, meggyászolják a kapcsolatukat, hogy elkezdjék felkutatni, megteremteni azokat a biztonságos és fenntartható körülményeket, melyek keretein belül a gyerek találkozhat az apjával. A másik véglet persze az volt, amikor a gyereket szinte kényszerítették a kapcsolattartásra, pedig az nem volt biztonságos és messze nem a gyerek érdekeiről szólt. Én azt tapasztaltam, hogy amint sikerült elérni, hogy rendeződjön a kapcsolattartás, mindenki jobban lett. Az ügyeim döntő többsége az utolsó években a kapcsolattartásról szólt: azt lehetett látni, hogy a bíróság és a gyámhatóság nem talál fogást ezeken az ügyeken, és kilométeres stószban állnak a történetek. Józan pillanataiban mindenki látta, hogy az esetek többségében nem jogi kérdésről van szó, de sokkal egyszerűbb volt beledőlni abba, hogy a jog nyelvén és területén találjanak megoldást. Rájuk van tolva az egész, a gyerekek pedig szépen lassan belehalnak ezekbe a történetekbe. Akkor arra gondoltam, ki más tudná hitelesebben elmondani, hogy a jog nem megfelelő eszköz és nyelv arra, hogy a válást lezárd, mint egy jogász?
Gyurkó Szilvia és D. Tóth Kriszta a Margón
Abból, amit elmondasz, az derül ki, hogy a házasságunk minősége, milyensége is nagyban meghatározza a válásunkat...
Ez így van. Ahhoz, hogy az embernek jó válása legyen, szükség van egy valamilyen szinten jól működő házasságra, melyben van kommunikáció, együttműködés, megvan a bizalomnak legalább az a csírája, hogy merj a másiknak hátat fordítani. Egy csomó félelem irracionális az egyik oldalról, miközben tökéletesen érthető a másikról. A könyv azt mutatja meg, hogy ha nagyon rossz is a helyzet, és nem mersz a másiknak hátat fordítani, akkor is van rá esély, hogy pici lépésenként fel tudjatok valamit építeni. Nyilván senki helyett nem lehet végigcsinálni a válást, de terelgetni lehet afelé, hogy olyan dolgokra is gondoljon, melyek magától nem biztos, hogy eszébe jutottak volna. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem csináltok semmit, és minden marad úgy, ahogy volt. Ám ha energiát fektettek bele és végiggondoljátok, akkor lehet, hogy úgy is válás lesz a vége, de teljesen másként érkeztek el erre a pontra, és nem lesz bennetek az a gyűlölet, harag, megbocsájthatatlan, ádáz megfenekedettség a másikkal szemben.
Jogászi szempontból van olyan, amikor a gyereket kell megvédeni a szülővel szemben? És most nem feltétlenül a bántalmazásos ügyekre gondolok…
Hogy a bánatba ne. Nagyon komoly krízise a válásoknak, amikor a szülő képtelen észrevenni a gyerekét, és képtelen észrevenni, hogy ő maga hogyan működik. Amikor azt képzeli, hogy ő van a szakadék egyik oldalán, a másik szülő pedig a másikon: nem bízik meg benne, be sem engedi a lakásba, csak írásban kommunikál vele, nem mer neki hátat fordítani, és csak akkor érzi biztonságban a gyereket, ha a szakadéknak azon az oldalán van, ahol ő is tartózkodik. Emellett pedig mindent megtesz azért, hogy a másik ne jusson át az ő oldalára. A szülő nem látja saját magát, ami amúgy is iszonyatosan nehéz: a válásban eleve rengeteg a külső szereplő, hiszen ott a nagymama, a szomszéd, a barátnő, aki tanácsokat osztogat, de senki nincs abban a cipőben, amit valójában te hordasz. A válások során a legmérgezőbb a sablonos gondolkodás, ami felé az ügyvédek és sokszor a nagyszülők is tolják a szülőt, arra buzdítva őt, hogy semmit se adjon a másiknak. Ez főleg a konfliktusos válásra igaz, közben azonban nem szabad elfelejteni, hogy a válások jelentős része nem konfliktusos. Nekik abban tud segíteni ez a könyv, hogy ne sablonokban gondolkodjanak.
Mi az, ami a gyerek szempontjából abszolút tilos a válás alatt?
Rosszat mondani a másik szülőre, szidni őt a gyerek előtt. Állásfoglalásra használni a gyereket, azt kérni tőle, hogy álljon mellénk. Elidegeníteni a gyereket a másik szülőtől, faggatni a gyereket, miután visszatért tőle, minősíteni, ami ott zajlott. Kikutatni a telefonját, a gyereken keresztül üzengetni a másiknak. Hosszútávon pedig kialakulhat egy olyan helyzet is, amikor a gyerek átveszi valamelyik családtag helyét, és érzelmi támasszá válik. De igazából ide tartozik minden, ami a gyerekkortól idegen. A gyerekség ugyanis nem arról szól, hogy a szülei érzelmi támogatói legyenek, és nem is arról, hogy ilyen nehéz döntéseket hozzanak meg.
Az előbb már beszéltünk a két szülő közötti párbeszédről, de ugyanilyen fontos a gyerekkel való folyamatos kommunikáció. Ez azonban nagyban különbözhet attól, hogy óvodáskorú vagy kamaszgyerekről van szó. Főszabályként mit tudsz tanácsolni ezekben az esetekben?
Az biztos, hogy lehet jól kommunikálni ezekben a helyzetekben is. A könyv ebben is próbál segítséget adni. Fontos, hogy komolyan vegyük a gyereket. Ha ő érzékeli a feszültséget meg a vitákat, akkor ne akarjuk lenyugtatni azzal, hogy nincs is semmi baj, mert akkor megkérdőjelezzük, hogy jól érzékel-e helyzeteket. Cserébe meg kell tanulnunk úgy üzeneteket megfogalmazni, hogy megértse: nem miatta van a válás. Ez nagyon fontos feladat. A gyerek azzal az ígérettel érkezik egy családba, hogy az együtt fog maradni, ezért szinte automatikusan trauma neki a válás, mert az ő fejében ez a kettő együtt létezik. A gyerekkel való kommunikációban fontos feladat visszaigazolni, hogy valóban vannak viták a szülők között, de azok nem miatta vannak, és őt továbbra is mindkét szülő nagyon szereti. Ha a szülő meg tudja állni azt, hogy ne rakja rá az érzéseit a gyerekre, hanem pusztán a tényekről beszéljen, akkor első körben már sokat tett.
Melyek azok a legkritikusabb kérdések, amelyekről a szülőknek válás esetén mindenképpen dűlőre kell jutniuk?
Az első, hogy egyáltalán el kell-e válni. Ez sokkal-sokkal nehezebb, mint amennyire első pillantásra tűnik. Ahogy beszéltünk már róla, ez érzelmi kérdés, és érzelmi ügyekben nem lehet hidegfejjel dönteni. Hiszen lehet, hogy mind a ketten azt mondják, váljunk el, mégis létezik kettőjük között az a kapocs, ami még egyben tudja tartani a kapcsolatot, ha ehhez segítséget kapnak. Ezért fontos, hogy ha konfliktus vagy krízis van, akkor valóban kapjanak segítséget. Ha mégis a válás mellett döntenek, akkor persze el kell dönteni, hogy kivel maradjon a gyerek. Itthon általában az anyával marad: ennek oka, hogy az esetek nagy részében a nő marad otthon a gyerekkel, ő az elsődleges gondviselő, ő az, aki a biztonságot jelenti a gyerek számára. Klasszikus probléma, amikor a párok azt mondják: maradjon továbbra is, ami eddig volt, és nem mérlegelik, hogy közben esetleg a gyereknek és nekik is mások lettek a szükségleteik, hiszen előfordulhat, hogy a nőnek vissza kell mennie dolgozni, a férfi pedig szívesen maradna otthon. A könyv pont arra bátorítja a szülőket, hogy gondolják ezt végig. Vannak dolgok, amiket nem szabad tenni: például nem lehet azt mondani, hogy akkor becserélem a pénzt a kapcsolattartásra, vagy azért vállalok fele időt a gyerekkel, mert akkor nem kell tartásdíjat fizetnem. Az lenne jó, ha ezek a dolgok nem rutinszerűen történnének, hanem a felek végiggondolnák őket.
A könyvben külön fejezetet szenteltél az apáknak, miért tartottad ezt fontosnak?
Iszonyatosan kevés könyv van a válásról, a gyerekes válásról még kevesebb, és ennél is kevesebb arról, ahogyan a férfiak megélik a válást. A nők nagyon sokszor érzik és mondják, hogy a férfinak nincsenek érzései, hogy észre sem vette, mikor ment tönkre a házasság, hogy nem foglalkozott a gyerekkel. Eközben én azt láttam, hogy a férfi megéli mindezt, csak senki sem mondta neki, hogy ki is lehet mutatni. Azt gondoltam, hogy segítség lehet nekik, ha meg vannak szólítva, ha tudják, hogy ők is fontosak, és tisztában vannak azzal, hogy rájuk is szüksége van a gyereknek. Jó, ha ismerik a kockázatokat is. Azt például minden kutatás megerősíti, hogy a válás után a férfiak elkezdenek szomatizálni, és a betegségeken keresztül jelzik, hogy nincsenek jól.
Minek szánod egyébként ezt a könyvet: útmutatónak, kézikönyvnek, self-help kiadványnak?
Ha minden jól alakul, akkor lesz egy fül a hátsó borító alatt, amelyben benne lesznek a legfontosabb gondolatok. Ezt oda lehet adni a nagymamának, az ügyvédnek, mindazoknak, akiket érinthet a válás, akik résztvevők valamilyen szinten, és ezért fontos, hogy értsék, miért döntenek úgy a szülők, ahogy. Azt képzeltem, hogy különböző életszakaszokban le lehet majd venni ezt a könyvet a polcról: mást fog mondani annak, aki már benne van a válásban, mást annak, aki már túlvan rajta, és megint mást annak, aki csak most fontolgatja. Önmagában az a tény, hogy valaki a gyerek szempontjaira is kíváncsi, hatalmas dolog, és ha szembenéz azzal, hogyan élheti meg a gyerek a válást, már picit segítheti az egész családot.
Az interjú rövidebb változata a Könyves Magazin nyári számában jelent meg.
