Mikor és miért döntöttél úgy, hogy Vámos Miklós Szív és Lélek című mesekönyvét mesterséges intelligencia felhasználásával illusztrálod?
Előzetesen az volt a szándékom, hogy én illusztrálom a könyvet. Majd amikor először olvastam Miklós kéziratát (2022 telén), egyből tudtam, hogy a mesterséges intelligencia felé szeretnék fordulni. Ebben az időszakban naponta jöttek ki újabb és újabb hírek arról, hogyan fejlődik, és mennyire sok mindenre lehet használni az olyan programokat, mint a chatGPT vagy a Midjourney.
Azt gondoltam: ezt ki kell próbálni!
A szerzőben pedig partnerre találtam. Miklós szereti a komplex gondolkodást, amikor egy könyvben egymásra utalnak a képi, nyelvi, gondolati elemek. A Szív és Lélek olyan mesekönyv, ami kicsit a technikai újításokról is szól. Nanorobotok a főszereplők, akik embereket gyógyítanak. Az orvostechnikai innovációk és az AI fejlődése nagyon hasonló témakörök. Ezért döntöttünk a szoftver használata mellett. Hiszek abban, hogy a technikai újítások jók, de tudni kell őket használni.
Sokan azt gondolják, hogy a mesterséges intelligencia előbb-utóbb háttérbe szorítja a kreatív szakembereket – például az illusztrátorokat is. Erről mi a véleményed?
A kreatív szakemberek a kreativitásukat használják.
Nekem az a legnagyobb kihívás, hogy kitaláljam, mi támogatja leginkább vizuálisan az adott témát.
A grafikusok először fejben terveznek. Hogy hogyan valósítjuk meg, már tulajdonképpen másodlagos. Sok grafikus használ például stock bázist, nem magunk fotózunk. A betűtípust sem mindig mi tervezzük a könyvekhez vagy a marketinganyagokhoz.
Emlékszem, néhány éve még szakmán belül sem tartották sokra azokat az illusztrátorokat, akik nem papíron dolgoztak, hanem digitális rajztáblán. Ők elkezdték használni a technika adta lehetőségeket, és nekik volt igazuk – ez ma már egy bevett munkamódszer. Úgy érzem, most is valami hasonlóról van szó. Az emberi kreativitást nem pótolja gép. A mesterséges intelligencia egy eszköz. Egy olyan irány, amely segítségünkre lehet – ha jól használjuk – a kreatív munkánk során.
Földi Andrea
Mi ennek a jogi szabályozó háttere? Mindennek utánajártatok a kiadóban?
Más jogszabály vonatkozik a mesterséges intelligenciával támogatott emberi alkotásra és a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott alkotásra. Itt az elsőről van szó. Olyan művészi alkotásról, amely emberi intellektuális erőfeszítés eredménye, stílusválasztás, grafikai tervek készítése és utómunka kapcsolódik hozzá. Egy grafikussal ugyanúgy szerződni kell ilyenkor, hiszen
ő csak eszközként használta a mesterséges intelligenciát.
Ugyanúgy, mint bármelyik grafikusi szoftvert. Fontos, hogy a kiadó vállalja és megjelenítse a könyvön, hogy mesterséges intelligencia bevonásával készültek az illusztrációk.
Milyen volt az „együttműködés” az AI-vel?
Őszintén mondom, volt olyan pont a Szív és Lélek illusztrálásakor, amikor fel akartam adni. Azt gondoltam, sokkal gyorsabb lenne, ha én rajzolnám. Ha fognám a digitális táblát vagy ecsetet és papírt, és egyszerűen megcsinálnám, amit látni akarok. De mivel a koncepció része, hogy mesterséges intelligenciával dolgozunk együtt, ezért nem adhattam fel! És nagyon jó érzés, hogy kitartottunk. Szerintem igazán szép a végeredmény. De a többi könyvnél természetesen maradunk a hagyományos illusztrálásnál.
Hogyan képzeljük el a munkafolyamatot? Mik az előnyei és mik a hátrányai egy efféle könyvillusztrálásnak?
A Midjourney nevű mesterséges intelligencia alapú képalkotó szoftver tényleg egy szuper program. Nem létező fotókat ollóz össze, hanem képes olyan tartalmakat is előállítani, amik a valóságban nem is léteznek. Ráadásul rengeteg stílust ismer, ez az egyik legnagyobb előnye. Míg nekem komoly kutatómunka az, hogy megismerjek és alkalmazni tudjak egy stílust, addig ez a Mindjourneynek csupán egy parancssor. De ez, valljuk be, mégiscsak alkalmazott művészet.
Kell az ember, aki kitalálja, hogy mit akar látni.
Míg általában egyedül dolgozom egy könyvön, addig itt Kiss Viktor kollégámmal (programozó, AI hobbista) ketten vettünk részt az illusztrálásban. Sok esetben tucatnyiszor kellett ugyanazt a szöveges parancssort megadnunk, hogy megfelelő végeredményt kapjunk. Ráadásul a szoftver nem képes ugyanazokat a karaktereket (egy orvost, egy kislányt, nagypapát) képről-képre ugyanolyan formában megjeleníteni. Ezért nekem minden egyes AI által generált illusztrációba bele kellett nyúlnom. Nagyon sok utómunkát végeztem, mire „helyre tettem” a megfelelő karaktereket. Ha én illusztráltam volna, ez nem okozott volna problémát. Elsőre apró részletnek tűnik, de nagyon fontos, hogy például minden illusztráción ugyanúgy hordja a szemüvegét az orvos és ugyanott kopaszodjon. Sőt, az sem hátrány, ha borítón szereplő kislány a belső illusztrációkon is szőke és kék szemű…
Elképzelhető, hogy pár év múlva a mesterséges intelligencia átveszi az illusztrátorok munkáját?
A technikai fejlődés megállíthatatlan. Azt gondolom, ezzel élnünk kell, muszáj a javunkra fordítani! Az AI majd segítségünkre lesz a megvalósításban, de az eredetiség, a kreativitás egy megfoghatatlan és végletekig emberi tulajdonság. Vámos Miklós mesekönyve erről is szól. Az orvostechnológia fejlődik, mikroszkópikus robotokat használ gyógyításra – mégis szükség van orvosokra! Szívre és Lélekre.
Az interjúért köszönet az Athenaeum Kiadónak!
