„Bezzeg a mi időnkben mindenki olvasott, de a mi időnkben nem volt mindig a kezünk ügyében képernyő, és nem állt gombnyomásra rendelkezésére a világ minden tudása meg szórakoztató baromsága, sorozatokból se volt végtelen mennyiségű azonnal elérhető, és a szerelmünk se akarta, hogy percenkét csetüzenetekben erősítsük meg érzelmeinket” – kezdi a posztot Dragomány György, majd kiemeli, hogy mindezek ellenére „ma is sokan olvasnak, és mindig is lesznek olvasó emberek, a szavakra épülő történetmesélés túl régen jelen van az emberi civilizációban ahhoz, hogy csak úgy véget érjen, de
szülőként és emberként nekünk is van felelősségünk abban, hogy olvasó embereket neveljünk magunkból, egymásból, a gyerekeinkből.
Erről osztott meg néhány gondolatot facebook-bejegyzésében a szerző, ezeket szemlézzük.
- Mutassunk példát, olvassunk magunk is, vegyük erre rá a párunkat is, beszéljük meg az olvasmányainkat egymással, lássák a gyerekek, hogy olvasunk.
- Olvassunk fel rendszeresen a gyerekeinknek, esténként, vagy bármikor (emlékszem, a Tenkes kapitányát épp a chicagói reptéren fejeztük be sorban állás közben). Az esti felolvasások életünk legintimebb pillanatai, érdemes egy-két könyvnyi felolvasást felvenni, ezek az idők ugyanis gyorsan elmúlnak, öregedő apai (anyai) szívünknek jót tesz majd, ha belehallgatunk abba, hogy szuszogtak, kérdeztek, arra is rácsodálkozhatunk majd, ha eljön az idő, hogy milyen fiatal is volt a saját hangunk tíz évvel ezelőtt.
- Olvassunk fel a párunkkal is gyakran egymásnak is, ha nem is egész regényeket (bár ez nagyon jó házasságterápia) akkor legalább verseket.
- Tegyük a hangoskönyveket minél előbb az életünk részeivé (...) Csodálatos színészek olvasnak csodálatos hangoskönyveket, csodálatosan, felnőttként is roppant élvezet egyik-másik. Nálunk A Tom Sawyer és a Családom és egyéb állatfajták volt a két legnagyobb kedvenc, de azt is nagyon vicces volt visszahallani, hogy Rudolf Péter hangsúlyaival idézik egymásnak Csukás Istvánt. (A tizenötéves kapitány és a Tamás bátya kunyhója rádiójáték változata is hatalmas kedvenc volt.)
- Autózáskor is hallgassunk közösen hangoskönyveket, hosszú utakon elmaradhatatlan Rejtő, Hasek, Harbal, Kosztolányi, remek szórakozás, kétszer is végighallgattuk a Szent Péter esernyőjét, amíg leértünk Horvátországba.
- Olvassunk közösen, halk zene, gyertya, hangulatos olvasólámpák, nyugalom – „az olvasóklub megnyílt” szoktam mondani – jó dolog együtt ülni, olvasni és beszélgetni.
- Építsünk olvasókuckót vagy zugot nekik (vagy éppen magunknak), gyerek koromban boldog órákat töltöttem könyvel a kezemben létrák tetején, asztalok alatt, erkélyre kitett függőágyakban, talán azért is szeretek máig olyan nagyon függőagyban vagy hintaszékben olvasni.
- Adjunk célzottan könyveket a gyerekek kezébe, menjünk velük közösen könyvesboltba és könyvtárba, válasszunk és hagyjuk őket választani, beszéljünk arról, hogy mit olvasnak, vigyük őket könyves programokra, mutassuk be őket élő íróknak, sőt dedikáltassunk velük. (Féltett kincsek nálunk Berg Judit, Nógrádi Gábor és Böszörmény Gyula dedikált könyvei.)
- Ne féljünk a képregényektől, adjunk azt is bátran a kezükbe, a nyelvtanulásnál is nagyon jól jönnek majd, hagyjuk, hogy ők is ajánljanak nekünk, olvassuk mi is el azt, amit ők szeretnek, beszéljük meg velük (Gyerekeimnek hála, felnőtten elolvashattam a Tintint vagy a Bone-t, szuper volt.)
- Ne féljünk a ponyvától, adjunk nyugodtan sci-fit, krimit, lányregényt a kezükbe, a lényeg, hogy könyv legyen. (Ha évekig nem olvasnak mást, akkor kezdhetünk elterelő manőverekbe – érdemes a zsáner magas irodalmi elágazásaira is felhívni a figyelmet.) Az is jól működik, hogy mi elolvassuk amit ő ajánl, remélhetjük, hogy cserébe ő elolvassa amit mi ajánlunk.
- Szabadjon abbahagyni a könyveket, nem baj, ha nem tetszik, az szerintem jó szabály, hogy értelmesen kell tudni bírálni a könyvet, ha ez megy, akkor abba lehet hagyni az olvasást. A nem tetszik nem elég, mi nem tetszik?, mért nem tetszik?, akartam mindig hallani. (Ne sértődjünk meg, ha a mi régi kedvenceink nekik nem tetszenek, változnak az idők. Én Karl May-al is és a a Tarzannal is csúfos kudarcot vallottam.
- Használjuk bátran a filmeket, vagyis az adaptációkat, de ha lehet, csak azután, miután már legalább részben ismerik az eredeti könyvet. Nagyon jókat lehet erról beszélgeni, hogy mit képeltek vagy csináltak volna másként az adaptációban és miért.
A jó tanácsok teljes listája a szerző eredeti bejegyzésében olvasható:
