A Pilátus Magyarországon nem tartozik a legtöbbet hivatkozott Szabó Magda-regények közé, rendezőként miért esett mégis erre a könyvre a választásod?
Több Szabó Magda-regény is tervben van, amiket meg szeretnénk filmesíteni, de a 2018-as tévéfilmes pályázatra ez tűnt a legadekvátabbnak a megvalósíthatóság szempontjából is. Lenyűgözött, amikor elolvastam – elsősorban az a szelete, amit filmre is vittünk. Ez egy elég szerteágazó regény, ahogy sok más Szabó Magda-könyv is, kicsit csapongó a stílusa, a szerkezete, sok benne a flashback, a múltba ugrálás. Ez az adaptálást mindig nehezíti. A két forgatókönyvíróval (Somogyi Györggyel és Szélesi Sándorral) tehát az volt a fő szempont, hogy lecsupaszítsuk a könyvet arra a rétegére, ami nekem elsőre megtetszett: ez pedig az anya-lánya viszony, ez a furcsa szeretetkapcsolat, ami végül tragédiába fullad. Rögtön kiderítettük, hogy belenyúlhatunk-e ily mértékben a regény eredeti cselekményébe, de mivel a történet lényege nem sérült, bátran megtehettük. Az anya-lánya történeten belül egyébként sok változtatás nem történt – a módosítások közé sorolható például, hogy a cselekményt átraktuk a mába, ami inkább vizuálisan érdekes. Szabó Magda a regényben egyébként nagyon kevés dialógot használ, a párbeszédeket így narrációból és a belső monológokból raktuk össze.
A könyvben legalább négy fókuszpont verseng a figyelmünkért, ez a filmben leszűkül kettőre, ami az általad is említett anya és lánya történetvonala – a másik kettő közül melyiket volt nehezebb elengedni?
A fejlesztés hosszú folyamat volt, amelybe Goda Krisztina dramaturgként kapcsolódott be. Elsősorban azt kellett eldönteni, hogy a három férfi szereplő közül kik azok, akikből többet kellene megmutatnunk. Mindannyian arra jutottunk végül, hogy a férfiaknak itt mellékszereplőknek kell maradniuk: az apa, Vince előéletét teljesen elhagytuk, mert az független a nők jelenlegi helyzetétől, és Antal, a volt férj háttértörténete is elhagyhatónak tűnt. Egyedül Domonkos, Iza szerelmének, társának a figurája volt az, amit még a regényhez képest is erősítettünk. Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy Izát még egy szereplőn keresztül jobban megismerhessük, ahogy azt is, hogy Iza tudjon valakivel kommunikálni a filmben, hiszen például a kórházi (azaz a munkahelyi) jeleneteket és a múltbeli történetét teljesen elhagytuk.
A könyvben Szabó Magda nem foglal állást a két nő között, ugyanolyan empátiával mutatja be őket – az anya és a lány nézőpontja közül neked melyik volt a fontosabb?
Sokat vitáztunk azon, hogy ki a főszereplő, de szándékosan hol ide, hol pedig amoda billen ez a libikóka. A forgatókönyvben és a forgatáson is igyekeztünk úgy összerakni a filmet, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor érzelmileg az anyával, és olyanok is, amikor Izával tudunk tartani. Például Iza esetében egyszer elkapunk egy olyan pillanatot, amikor titokban elsírja magát – akkor az ő kis kulisszáiba láthatunk, az ő érzelmi világát mutatjuk. Ha a játékidőt nézzük, akkor az anya felé billen a mérleg, ugyanakkor ő egy passzív hős a filmben, hiszen Iza viszi előre a dolgokat, valójában ő cselekszik – az egy nagy kérdés, hogy vajon lehet-e egy passzív hős a főszereplő. Szerintem egyébként mind a ketten egyformán fontosak a történetben. Generációs kérdés is, hogy a néző kivel tud jobban azonosulni. Hozzám személyesen a lány karaktere áll közelebb, nagyon ismerem Izát – de természetesen az anya, Anna (a regénybeli Etelka) figurája is nagyon ismerős, ők ketten köztünk élő hús-vér embertípusok.
Szabó Magda: Néztük egymást, én és a város - Vaktérkép // Debrecen - Könyves magazin
Képzeljünk el egy országot, ahol az olvasás iránytű. Másfélmillió oldal Magyarországon, amit most írók mutatnak meg nekünk. Városok, folyók, tavak, erdők, amiket történetek alakítanak. Autózás és irodalom, ez a Vaktérkép. 2020 nem valószínű, hogy sokak kedvenc éve lesz, viszont az biztos, hogy soha ennyi új tapasztalatot nem gyűjtöttünk.
Már említetted, hogy a cselekmény a hatvanas évekből átkerült a mába, ugyanakkor a filmben a helyszín is kevésbé megfogható, egy elemelt helyszínen mozognak a szereplők – mi ennek az oka?
Hasonló, mint az időbeli elemeltségnek. Én nagyon szeretem, ha kicsit bizonytalanságban van a néző azt illetően, hogy mikor és hol vagyunk. Szerintem az mindig hozzátesz inkább, annak ellenére, hogy nem beazonosítható – ez egy általános kézjegy vagy fogás nálam. Itt azért is volt ez fontos, mert ez a Budapest lehet bármelyik nagyváros, ez a falu lehet bármelyik vidéki kis hely, mégis ugyanazt fogja jelenteni a történet. A lényeg az volt, hogy a városi és a vidéki közeg markánsan különváljon. Egyébként a regényben a vidéki helyszín egy nagyobb település, mint a filmben: mi Kisoroszi pár utácskájában forgattunk, Anna vidéki háza Tökön volt – fontos volt az is, hogy ne legyen nagyon beazonosítható ez a helyszín, és Budapest (a nagyváros) sem.
„Átok arra, aki engem munkámban meggátol" - 100 éve született Szabó Magda - Könyves magazin
Száz éve született Szabó Magda, aki pályakezdőként „1945-ben, kicsi volt, kecses, macskaarcú", ahogy pályatársa, Nemes Nagy Ágnes jellemezte őt, és aki költőként indult, majd komoly díjat kapott, melyet még aznap visszavontak tőle. Azután kényszerű hallgatás következett, csaknem tíz évre szólt, ám közben mindvégig írt, és később olyan nagy prózai művek írójaként vált ismertté, mint Az ajtó, a Régimódi történet vagy a Pilátus.
Sok tematikus ponton megragadható a film és a könyv is, hiszen beszélhetünk a generációk közti kommunikációs csapdákról éppúgy, mint a lélektelen gondoskodásról – neked mi volt fontos ebben a történetben?
Fontosnak tartom, hogy Izát se ítéljük el, hiszen tényleg próbálkozik megfelelni, ezt a filmben még talán jobban is sulykoljuk. Ha nincs ott az anyja, ha egyedül van, akkor kitárulkozik, mások jelenlétében bezárkózik, ő nagyon kifelé viselkedik. Az anya, Anna szintén álarcot visel. De ez jellemző a többi Szabó Magda-hősre is, és ha ezek az álarcok lehullanak, akkor kezdődik az igazi dráma – de sokszor a másik ezt már pont nem látja. A filmben is szándékosan egyetlen veszekedés van, ám utána rögtön vissza is zárkóznak mindketten: nagy érzelmi elfojtások vannak ebben a történetben.
Egy film előkészítése során menyire gondolkodsz már az elejétől kezdve konkrét színészekben, arcokban?
Györgyi Anna biztos volt – korábban már csináltunk két kisfilmet, ő nagy kedvencem, nagyon szeretem, ahogy játszik, gondolkozik, tisztán és őszintén létezik. Iza karakterét kicsit rá is írtuk. Az anya figurájánál eredetileg Törőcsik Mari járt a fejemben, de azt tudtam, hogy nem vele fogjuk megcsinálni. Nekem nagyon fontos volt, hogy alkatilag vékony legyen a színésznő, aki megformálja Annát: hogy egyre fogyjon, egyre kisebb legyen, ahogy halad a tragédia felé. Mattyasovszky-Zsolnay Bálint casting direktor segített Hámori Ildikót megtalálni, egyébként ő volt az első, akit behívtunk, és utána már nem is hívtunk be mást.
Hámori Ildikó, Györgyi Anna és Dombrovszky Linda a forgatáson (fotó: Hartung Dávid)
Egy adaptáció során az eredeti mű lehet mankó, de közben bizonyos szempontból meg is kötheti a rendező kezét – a forgatás során a konkrét regény mennyire volt a segítségedre?
Nagyon. Hiába csapongó, sok flashbackkel dolgozik, szerkezetileg is bonyolult adaptálni, de közben mégis nagyon filmszerű, élő, megfogható, létező, köztünk élő karakterekkel, zseniális mondatokkal. Szabó Magda két másik regényének, a Freskónak és a Für Elise-nek az adaptálásán is dolgozunk egyébként, hasonló tapasztalatokkal. A Für Elise egy nagyszabású történelmi filmterv, a Freskót pedig szintén áttettük egy lebegtetett korba, ez alapvetően a mában játszódna, sokszereplős, de egy helyszínes történet lenne.
A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-díjért - Könyves magazin
Dombrovszky Linda Szabó Magda regényéből készült Pilátus című filmjét beválogatták a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba. Mint írják, a Szabó Magda azonos című regényéből készült tévéfilm így jelölhető a legjobb idegen nyelvű filmnek járó 2021-es Golden Globe-díjra.
Korábbi interjúidban már meséltél arról, hogy debreceniként van személyes kötődésed Szabó Magdához, de ez mit jelent pontosan?
A debreceni, kicsit poroszos miliőt jól ismerem, ott születtem és ott töltöttem általános iskolás éveimet is. A debreceni iskola még a nyolcvanas években is (amikor én odajártam) régi hagyományaiból táplálkozott: emlékszem, hogy mindig fel kellett állnunk az iskolapadban, amikor felszólítottak minket a tanáraink az órán, és amikor 1989-ben Budapestre költöztünk, akkor a második kerületi iskolában ezt egyáltalán nem értették. Én tehát azt hiszem, értem Szabó Magda városát, ismerem az utcákat, amikről beszél, a megjegyzéseit, utalásait, a viselkedésmintákat, a karaktereket. A gyerekszobám ablakából ráláttam a házukra, és bár akkor még nem foglalkoztam azzal, hogy ki az a Szabó Magda, de téma volt a családban. Debrecenben nagy tisztelete van máig az írónőnek; abszolút számon tartják, és még él az a generáció, aki a Szabó családot is jól ismerte. Nyilván az évek alatt ez tud kopni, de én úgy látom, hogy az ő kultusza még sok generáción át élni fog.
A nyitóképen Hámori Ildikó és Dombrovszky Linda a forgatáson - fotó: Skuta Vilmos
