Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

Az elmúlt napokban több száz halálos áldozata volt a hőhullámnak Amerikában és Kanadában. A hőség Magyarországot sem kímélte, Budapest környékén több településen korlátozni kellett a vízfogyasztást, a Velencei-tóban oxigénhiány miatt tömegesen pusztultak el a halak, a Balaton vize közel 29 fokosra melegedett. Csehországban egy tornádó végzett kegyetlen pusztítást, Ausztriában teniszlabda nagyságú jégeső esett. Mindez csak néhány hír az elmúlt napokból, ami aggodalomra ad okot, és ami világossá teszi, hogy 

a klímaváltozás már nem csak egy elmélet, hatásait egyre gyakrabban érezzük a saját bőrünkön.

Az utóbbi évtizedekben az emberiség biztonságosabban élhetett, mint korábban bármikor. A modern élettel sok veszélyfaktort kiküszöböltünk, a mindennapok kiszámíthatóbbá, kényelmesebbé váltak, a fejlődés, a növekedés megállíthatatlannak tűnt. Ehhez képest az elmúlt másfél év alaposan kirántotta alólunk a talajt és nem egyszer úgy érezhettük magunkat, mintha egy katasztrófafilm szereplői lennénk. Világjárvány, erdőtüzek, szárazság, kiszámíthatatlan időjárás, leszakadó jéghegyek - csak néhány dolog, ami kézzelfoghatóvá tette számunkra, hogy a világunk már nem az a biztonságos hely, ami korábban volt. Szembe kell néznünk azzal, mi zajlik körülöttünk és miért, illetve mit tehetünk azért, hogy a civilizációt megvédjük a jövő fenyegetéseitől. Ebben segít David Attenborough legújabb dokumentumfilmje, a Breaking Boundaries, amely elmagyarázza, hogyan destabilizáltuk az ökoszisztémát, és 

mikor jön el az a pont, amikortól már visszafordíthatatlanná váik ez a folyamat.  

DAVID ATTENBOROUGH
Egy élet a bolygónkon
Ford: Makovecz Benjamin, Park, 2020, 300 oldal
-

A dokumentumfilm a legfrissebb tudományos felfedezések bemutatásával járja körbe, hogy melyek azok a problémák, amelyeket a következő évtizedben meg kell oldanunk ahhoz, hogy az emberiségnek lehessen jövője a Földön. A filmben Attenborough megismertet velünk egy kutatót, Johan Rockstromot, aki az elmúlt években különböző friss kutatások összefogásával megpróbálta feltérképezni, hogyan működik a bolygó, és mi az, ami elengedhetetlen a stabilitásához. Merthogy a helyzet az, hogy a természetben minden mindennel összefügg, és egy probléma, például a sarki jégtakarók olvadása, könnyen magával hozhat újabbakat is. 

A filmben Attenborough és Rockstrom elmagyarázza, hogy a Földön a hőmérséklet csak tízezer éve stabilizálódott, és tulajdonképpen az időjárás kiszámíthatósága volt az, amely megalapozta a modern világot. A holocén korban a tengerszint stabillá vált, az évszakok beálltak, kialakult egyfajta rend a természetben, az ember pedig ezeknek köszönhetően elkezdhette felépíteni a civilizációt. Csakhogy a holocénnek vége szakadt, és eljött az antropocén kora, amikor a bolygón zajló folyamatokat, változásokat már az ember határozza meg. A túlhalászással, a káros anyagok kibocsájtásával, az erdők kivágásával ötven év alatt destabilizáltuk a bolygót, és most

szembe kell néznünk azzal, hogy talán most van az utolsó pillanat, amikor még helyre lehet hozni a károkat. 

Johan Rockstrom azt vizsgálta meg, hogy milyen rendszerek határozzák meg a Föld stabilitását, és hogy ezek jelenleg milyen állapotban vannak. Másképp fogalmazva: mik azok a határok, ameddig el lehet menni, anélkül, hogy összeomlana az egész. A dokumentumfilmben több ilyen határról is szó esik. Elsőként például a két állandó sarki jégsapka szerepét magyarázzák el, amelyeknek funkciója a napfény visszaverése, és ezáltal a bolygó hűtése, de persze közük van a tengerszinthez is. Fontos téma a széndioxid-kibocsátás és az üvegházhatás is, mint kiderül, ebben a tekintetben már jelenleg is a veszélyzónában vagyunk. Emellett a földi életközösségek sokszínűsége, a biodiverzitás, a Föld vizeinek állapota, a földművelés és a nitrogén műtrágyák, valamint egyéb új anyagok hatásai is szóba kerülnek. 

Attenborough filmje - a tavaly megjelent Egy élet a bolygónkonhoz hasonlóan - elsősorban arra ébreszt rá, hogy még nincs minden veszve, de 

az utolsó pillanatban vagyunk.

A Földnek ugyanis megvannak a maga korlátai és nem fogja bírni örökké ezt a fajta környezeti terhelést. Négy olyan terület is van, amelynél már jelenleg is a veszélyzónában vagyunk, ráadásul Johan Rockstrom és a filmben megszólaló többi tudós szerint, ha elérünk bizonyos fordulópontokat, onnantól kezdve ezek a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak, és az egyik probléma dominószerűen rántja majd magával a másikat. Szomorú látni ezeket a kutatókat, akik évtizedek óta beszélnek a globális felmelegedésről, és akik tehetetlenül nézik végig, hogy nem történik semmi, a vesztünkbe rohanunk. A filmnek talán az egyik legszívszorítóbb jelenete, amikor a kamera előtt sírja el magát Ausztrália egyik vezető korallzátony-kutatója, miközben a Nagy-korallzátony sosem látott léptékű pusztulásáról beszél. A Breaking Boundaries megdöbbentő összefoglaló a bolygó jelenlegi állapotáról, amelyből megérthetjük, hogy az emberek, az állatok és a környezet egészsége összefügg, így 

a mi életünk is azon múlik, hogyan bánunk a természettel. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

15 elképesztő tény Sir David Attenborough életéről

Ma ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough, világhírű természettudós, aki arra tette fel az életét, hogy bemutassa nekünk a természet csodáit. Születésnapja alkalmából 15 érdekes tényt osztunk meg az életéről.

...
Hírek

David Attenborough elmeséli, mi történt a természettel, míg mi karanténban ültünk

Kedvenc természetudósunk ismét arra figyelmeztet, hogy a természet egyébként milyen jól ellenne nélkülünk.

...
Kritika

David Attenborough utolsó figyelmeztetése a hatodik kihalás előtt

Könyvben és filmben szegezi nekünk tanúvallomását David Attenborough: az Egy élet a bolygónkon tisztán, érthetően magyarázza el nekünk, milyen károkat okoztunk az élővilágban az elmúlt évtizedekben, és mit kell tennünk, hogy megmentsük önmagunkat. 

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...
Szórakozás

Kíváncsiak az életre – HIÚZ: Ez ennyi volt

Az a.dal.szöveg rovatban ezúttal a HIÚZ zenekar Ez ennyi volt című dalával foglalkozunk. 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte

...

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.