Ötven éve jelent meg a modern angol irodalom, a disztopikus irodalom és egyáltalán az irodalom egyik legnagyszerűbb regénye a Gépnarancs, Anthony Burgess legismertebb könyve. Cikkünkből most megtudhatod, miért volt Burgess az egyik legérdekesebb angol szerző, aki íróként, újságíróként, nyelvészként, tanárként, forgatókönyvíróként, zeneszerzőként különleges életművet hagyott hátra, és emellett még nagyszerű szakács, szórakoztató előadó és elbűvölő ember volt, aki még öt gin és megannyi doboz cigaretta után is elcsavarta a nők fejét.
1. Polihisztor volt
Mint az már bevezetőnkből is kiderül, Burgess megannyi művészeti és tudományágban jeleskedett. Úgy tudott négy-öt különböző kultúrát bemutatni, hogy nemcsak a szteotípiák szintjén ismerkedett meg velük, hanem ismerte azok magas- és a popkulturális színtereit is. Rejtély, hogy honnan volt benne ehhez ennyi energia. Az egyik népszerű anekdota jól mutatja, mennyire hiperaktív volt az alkotás terén: Kingsley Amis fia, Martin Amis egyszer felkereste Burgesst egy interjú alkalmából, aki épp a konyhában főzött, de közben gépelt egy filmkritikát is, valamint a nagyregényén is dolgozott, aztán egy szimfóniához is írt szöveget, emellett már meg sem lepődünk azon, hogy zenét is szerzett.
Olvasnivaló
Tíz dolog, amit tudnod kell Anthony Burgessről
50 éves a legendás botránykönyv, a Gépnarancs
Burgess: Komikus regényeket próbálok írni az ember tragikus sorsáról (az első magyar utószó!)
Egy kicsit mindenki drúg akar lenni (a Mechanikus narancs és a zene)
Burgess műveinek egyik magyar kutatója, Farkas Ákos a Litera interjújában így foglalja össze Burgess szerteágazó érdeklődésének egyik lehetséges okát: “Állandó marginális létben volt, a protestáns Angliában nem érezte otthon magát, mert katolikus volt, Európában azonnal angolnak minősült, Franciaországban, ahol állandóan szerepelt a tévében, rádióban, az angolságnak volt a hivatalos megtestesítője. Amerikában, ahol szintén sok időt töltött, ő volt a megtestesült európai. Nem beszélve a késő gyarmati tapasztalatairól, hiszen fiatal korában Malajziában dolgozott tanárként. Itthon a gyarmatbirodalom nagy kritikusa volt, ott viszont a gyarmatbirodalom képviselője. Ez az állandó "kint is vagyok, bent is vagyok"-szerep rákényszerítette a nyitottságra, finoman kellett reagálnia, hogy kívülállóként a felszínen maradjon. Ráadásul abszolút poliglott ember volt, magyarul is tanult Kodály és Bartók kedvéért, az összes nagyobb európai nyelvet beszélte, plusz malájul és oroszul is. Írt is egy könyvet, a címe Language Made Plain, amiben nyelvészeket megszégyenítő, ugyanakkor rendkívül közérthető módon beszél fonetikáról, fonológiáról, nyelvtörténetről és csomó más nyelvészeti kérdésről.”
Szeretett és tudott főzni
2. A ráknak köszönheti írói karrierjét
Burgess katonai szolgálata után tanárként kezdett el dolgozni először Angliában, majd 1954-ben Llewelaval, első feleségével Malajzába költöztek, hogy ott a Malay College-ban (amelyet a kelet Eatonaként is emlegettek) tanítson Burgess angol irodalmat és történelmet. Ezekben az években a tanítás mellett zenét szerzett, amit leginkább a keleti és a maláj zene inspirált, és ekkor írta meg első regényét a Time for a Tiger címmel, amelyet később még két maláj témájú kötet követett (The Enemy in the Blanket and Beds in the East). Így született meg a Maláj trológia néven ismert hármas kötet, amelyet aztán a The Long Day Wanes című kötetben egyben is megjelentetett. Malajziából 1958-ban Bruneibe vezetett útjuk feleségével, ahol a szerző folytatta az írást és a tanítást, mígnem egy nap tanítás közben hirtelen rosszul lett, és elájult. A vizsgálatok inoperábilis agytumor állapítottak meg, és csupán egy évet jósoltak neki az orvosok. Míg mások ilyenkor utazni kezdenek, vagy csupa őrültséget követnek el, Burgess kemény munkába fogott. Eldöntötte, hogy annyi könyvet ír, amennyit csak tud, egyrészt ambícióból, másrészt azért, hogy feleségének elengednő pénzt hagyjon hátra. A megdöbbentő fordulat már Angliába visszatérve érte: egy év elteltével és számos kivizsgálás után kiderült, a tumor teljesen eltűnt és Burgessnek semmi baja. Az írást azonban ugyanolyan hévvel folytatta, ő volt az egyik legtermékenyebb angol szerző, több mint harminc regényt írt.
3. A nagy probléma - az ital
Burgess, mint oly sok más író, nem vetette meg az alkoholt. Számos történet kering arról, hogy milyen hatalmas mennyiségeket tudott elfogyasztani ginből, rumból vagy sörből. Rajta talán csak első felesége fogott ki, aki sajnos komoly alkoholproblémákkal közdött szinte egész életében. Ehhez tudni kell, hogy Llewelát, vagy más néven Lynne-t fiatalkorában megtámadta, brutálisan megverte és megerőszakolta egy csapat amerikai katona és a támadásból az asszony sosem tudott sem lelkileg, sem testileg felépülni teljesen. Házasságukat Lynne folyamatos betegségei és alkoholproblémái komolyan beárnyékolták, Burgess nem tudott hosszú időre elutazni, mert felesége az utolsó időkben állandó figyelemre szorult. (A brutális támadást Burgess megörökítette a Gépnarancsban is.)
4. A második feleség és a boldogság
Még élt első felesége, mikor Burgess megismerte Liliana Macellarit (később a Liana Burgess nevet használta), egy fiatal olasz műfordítót, aki Burgess műveit fordította olaszra. Lynne halála után nyolc hónappal 1968-ban összeházasodtak, Burgess 51, Liana 38 éves volt ekkor. A házasságba Liana vitte négyéves kisfiát, Paolo Andreát is, akit Burgess saját fiaként nevelt, és aki később felvette az Andrew Burgess Wilson nevet. Burgess második felesége oldalán megtalálta a boldog, kiegyensúlyozott családi életet, Liana Burgess férje halála után a hagyaték gondozója lett.
5. Az adó elől menekült Monacóba
Mivel Burgess igen termékeny szerző volt, és mint mindenki, nem igazán szeretett adót fizetni, főleg, hogy jövedelmét kilencven százalékos adóval akarták megsarcolni, így második feleségével fogták magukat és egy lakókocsival elkezdték körbejárni Európát, folyamatosan változtatva lakhelyüket. Franciaországban például úgy keltek át az Alpokon, hogy amíg felesége vezetett, Burgess írt, a regények mellett még forgatókönyveket is, például Zeffirellinek. Először két évig Máltán (1969-70 között), majd Rómában, Braccianóban, Montalbuccióban éltek, majd különböző pletykák miatt (állítólag a maffia el akarta rabolni fiát, Paolo Andreát) végül áttették székhelyüket Monacóba 1975-ben. De emellett élt Amerikában (két évet a Princetonon tanított), volt háza Provence-ban, lakása Londonban és Luganóban is.
Még egy kép a konyhából, fiával Paolo Andreával
6. Gyakorlatilag megírta a huszadik század történetét
Burgess legolvasmányosabb írásai tartozik az Enderby-sorozat, amely egy négy könyvből álló hatalmas mű, gyakorlatilag a huszadik század története alulról-felülről, a pop- és a magaskultúra, a művészet, a szórakoztatóipar bemutatása. Főhőse Enderby, egy különlegesen vicces, csetlő-botló figura, aki Anglia, Olaszország, Spanyolország, Marokkó és Amerika mélyreható tanulmányozása során bemutatja nekünk az egész világot. Van minden: Beatles-mánia, luxus és nyomor, szex és LSD-kocsmák, kurvák és homoszexualitás, hollywoodi showműsorok, beat és magasirodalom. És mindezek mellett még hihetetlenül groteszk és vicces olvasmány is.
7. Grace Kelly és kocsmai verekedések
Burgess nagyon barátságos ember volt, azon kevesek közé tartozott, aki mindig megadta a címét a Who is who-nak, azzal, hogy akár be is lehet nézni hozzá, ha az ember éppen Monacóban jár. Élete utolsó egy-két évtizedét többnyire ott töltötte, Grace Kelly nagy rajongója volt Burgessnek, és ez kölcsönös volt. Emellett tudott nagyon egyszerű is lenni, szeretett konfrontálódni, és megesett, hogy emiatt kocsmai verekedésekbe is keveredett.
8. Új kéziratok kerültek tavaly elő
Tavaly legalább húsz, eddig kiadatlan Anthony Burgess írást tártak most a nyilvánosság elé a szerzőről elnevezett manchesteri kutatóközpontban a hagyatékot gondozó irodalomtudósok. Novellák, egy el nem készült film forgatókönyve, színdarabok és több száz zenei alkotás négy évvel ezelőtt került az intézet tulajdonába Burgess özvegyének, Lianának a halála után. A hagyatékban egy mintegy 50 ezer kötetből álló könyvtár, 20 ezer fotó, saját szerzeményű szimfóniák és versek találhatók. Valamint rengeteg tévének írt befejezetlen, vagy visszautasított forgatókönyv és filmes próbálkozás is, többek között egy Attiláról, a hun vezérről szóló szkript, egy Sigmund Freudról és egy Michelangelóról szóló filmforgatókönyv, és még egy Harry Houdiniról szóló színdarab is, ez utóbbin Burgess együtt dolgozott Orson Wellesszel. Az eddig felsorolt ismeretlen szövegek mellett van még egy általa komponált balett Shakespeare életéről, egy London történetét feldolgozó írás valamint egy Trockijról szóló musical is. Sőt, felbukkant még egy soha meg nem valósult Kubrick-film forgatókönyve is, amit Napóleonról csináltak volna együtt. A felfedezett írásokról itt írtunk bővebben.
9. Burgess és a főzés
Annyi minden más mellett Burgess sokat írt a főzésről is, volt, hogy egész recepteket osztott meg az olvasókkal. A Burgess életét gondozó központ oldalán több ilyen receptet találunk.
10. Videós tartalom!
Végül mutatunk egy nagyszerű felvételt 1974-ből, amikor még készülhettek olyan tévéműsorok, amelyekben írástechnikáról, fikció és valóság viszonyáról és összességében irodalomról beszélgettek szerzők és kutatók, köztük Anthony Burgess, akinek - amellett, hogy mondatai magával ragadnak minket - szivarjáról és csodás sárga zoknijáról sem tudjuk levenni a szemünk.
