Február 14-én egy orosz drón kilyukasztotta a csernobili erőmű fölött emelt védőburkolatot. Akkor nem tűnt nagynak a kár, de kiderült, hogy a burkolat már nem látja el a funkcióját, írja a HVG. Egy moszkvai külügyi szóvivő szerint szándékos ukrán provokáció történt, az ukrán vizsgálat azonban egy iráni tervezésű, onnan importált vagy már orosz gyártmányú Shahed drón által okozott kárról számolt be.
Közel 40 éve történt az atomkatasztrófa
Az 1986. április 26-ai reaktorbaleset következtében radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa bizonyos területeire és az Egyesült Államok keleti részére. A Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki május 4-ig. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint közvetlenül a robbanás és a nagy dózisú sugárzás miatt 56-an haltak meg, de több tízezer művi vetélést is a katasztrófával hoznak összefüggésbe.
Az pedig a mai napig vita tárgya, hogy pontosan hány megbetegedés köthető össze a sugárszennyezéssel.
A robbanás után a 4-es reaktorépület mellé és fölé egy szarkofágot emeltek összesen 400 ezer köbméter betonból. Az építményt eredetileg is csak szükségmegoldásnak szánták, és mivel nem képes a sugárzás teljes árnyékolására, 2010 és 2019 között nagy nemzetközi együttműködéssel újabb objektumot (New Safe Confinement, NSC) helyeztek el a szarkofág körül.
A hatalmas szerkezet célja nemcsak a sugárzás visszatartása, hanem az is, hogy a burkolat védelmében bonthassák le az erőmű 4-es blokkjának romjait.
Kibírja a fagyokat és a kánikulát, még a földrengést is, légiveszélyre viszont nem számítottak a tervezők.
Mennyire nagy a baj?
A dróntámadás során az NSC acél és a kőzetgyapot rétegei közötti műanyag membrán kezdett izzani, így már nem képes megfelelően szigetelni. Az oltáshoz több helyen ki kellett lyukasztani a sérült falakat, a tűzoltó-víz pedig párásodást okoz a szerkezet belsejében. Sugárveszély jelenleg nincs, de ha az eredeti szarkofág omladozni kezdene, és nőne a sugárzás, a nyomáskülönbségre épülő rendszer sérülése miatt az NSC lyukain, résein ki tudna jutna a veszélyes anyag.
A helyreállítást csak a helyszínen lehet elvégezni, ehhez több millió dollárra lenne szükség.
Csernobil filmen és könyvekben
A csernobili katasztrófát több kötet és mozgóképes alkotás dolgozta fel. Az egyik leghíresebb az utóbbiak közül az HBO Max Csernobil című minisorozata, amely több mint harminc évvel a tragédia után próbálta meg rekonstruálni az 1986-os katasztrófa eseményeit, valamint az azt követő kapkodást és titkolózást, amely sok-sok ember életébe került.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is, és ezt számos könyv járja körül. Ezek közül ajánlunk hármat.
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. A Nobel-díjas, fehérorosz Szvetlana Alekszijevics két évtizeden át kutatta a témát, az ebből megszületett Csernobili ima című könyvéből készült a remek HBO-s sorozat.
Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük, az özvegyekkel, azokkal, akik az erőmű közelében éltek, és azokkal is, akiket kitelepítettek.
A kötetből megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket.
Az írónővel három éve interjúztunk is, amikor a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt: itt elolvashatod.
John Hughes-Wilson ezredes: A katasztrófa küszöbén
Az 1945-ös első és utolsó atomháború óta ijesztően sok nukleáris baleset történt: véletlen folytán bekövetkezett vagy akár szándékosan előidézett, az utolsó pillanatban elhárított katasztrófa. Annak ellenére, hogy az emberiség tisztában van a nukleáris konfliktusok pusztító természetével, az 1960-as évek óta nyolc alkalommal is eljutottunk a katasztrófahelyzet szélére.
A katasztrófa küszöbén című kötet fontos figyelmeztetés a jelen számára (itt beleolvashatsz).
Matyáš Namai: Csernobil – Az atomváros bukása
Ford. Illés-Süli Rózsa Krisztina, Troubadour, 2024, 112 oldal
Matyáš Namai képregénye nemcsak kelet és nyugat fegyverkezési versenyének irrealitását skicceli fel, hanem az atomfizikához mit sem értő bölcsészek számára is érthetően magyarázza el a csatorna-típusú, nagy energiakimenetű reaktorok működését. Érzékletes metaforával mutatja be, hogy pontosan mi okozta a tragédiát, és bekerült a képregénybe néhány szemtanú visszaemlékezése is.
A Csernobil – Az atomváros bukása jó szívvel ajánlható a képregény médiumával épp csak ismerkedőknek és fekete öves comics-olvasóknak is. És mivel józan távolságtartással, a vizuális történetmondás expresszivitását viszont messzemenőkig kihasználva mutatja be a 20. század egyik kulcsmomentumát, ismeretterjesztő funkcióján túl pedagógiai célokra is alkalmas lehet.
