A csernobili katasztrófa eddigi legjobb és talán legnépszerűbb játékfilmes feldolgozása lett az HBO új minisorozata. A Csernobil rendezői kísérletet tettek arra, hogy több mint harminc évvel a tragédia után megpróbálják rekonstruálni az 1986-os katasztrófa eseményeit, valamint az azt követő kapkodást és titkolózást, amely sok-sok ember életébe került. Ha érdekel a téma, mutatunk négy könyvet, amit érdemes elolvasni.
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Fordította: Pálfalvi Lajos, Európa Könyvkiadó, 2018, 368 oldal, 3690 HUF
Ahogy azt a sorozatban is elég jól ábrázolták, a csernobili atomkatasztrófa utáni órákban hatalmas volt a zűrzavar, a szovjet vezetés pedig napokig titkolta a világ elől, hogy milyen súlyos a helyzet. A Nobel-díjas fehérorosz író, Szvetlana Alekszijevics közel két évtizedet szánt arra, hogy kiderítse, mi is történhetett pontosan ezalatt az időszak alatt. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. És beszélt azokkal is, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de már csak úgy élthetek, mint egy rezervátum lakói. Alekszijevics könyvében tehát megszólalnak a tanúk, ugyanakkor a Csernobili ima nemcsak az emlékezésről szól, hanem figyelmeztetés is a jövő számára, mert a szerző szerint Csernobil üzenete ma is aktuális és az lesz még 48 ezer évig. A könyvbe ITT bele is tudtok olvasni.
Szatmáry Zoltán- Aszódi Attila: Csernobil
Szatmáry Zoltán- Aszódi Attila: Csernobil
Typotex Kiadó, 2014, 220 oldal, 1590 HUF
A Csernobil című könyv a tények felől közelít az atomerőmű katasztrófájához, szerzői ugyanis nem újságírók, hanem szakemberek, akik szakszerűen, ugyanakkor mindenki számára érthetően igyekeznek elmagyarázni, hogy milyen típushibái voltak a csernobili atomerőműnek és mi okozta a súlyos balesetet. De írnak arról is, hogy mi történt pontosan azt követően, valamint hogy milyen területeket is érintett később a radioaktív szennyezés és annak milyen egészségügyi következményei lehettek. Részletesen kitérnek a korabeli és a jelenlegi tájékoztatás ellentmondásaira, valamint a média és a szakemberek felelősségére. A könyv tartalmaz egy mellékletet is az elmúlt hatvan év reaktorbaleseteiről.
Szerger Mirnij: Az élőerő - Csernobili mesék
Szerger Mirnij: Az élőerő - Csernobili mesék
Fordította: Bazsó Márton, Új Palatinus Könyvesház Kft., 2006, 306 oldal, 2565 HUF
Szergej Mirnij foglalkozását tekintve vegyész, akit mint tartalékos tisztet, a csernobili katasztrófát követõen mozgósítottak, és az erõmûhöz vezényeltek, hogy sugárméréseket végezzen. Valódi szemtanúja volt tehát az ott zajló eseményeknek, ráadásul részt is vett a baj elhárításában. Dokumentumregényében részletes leírja, hogy kik voltak a bajtársai, hogy milyen fizikai tüneteket figyelt meg magán, és hogy milyen eredményeket hoztak a sugármérések. De a könyv középpontjában mindvégig a katonai szakkifejezéssel „élõerõ”-ként meghatározott ember áll, aki az erõmû dolgozójaként, sugárfelderítõként, helyi lakosként, így vagy úgy, de megpróbálta túlélni a katasztrófát.
Kirády Attila: Csernobil-vádirat
Kirády Attila: Csernobil-vádirat
Pécsi Direkt Kft., 2001, 240 oldal, 3590 HUF
Talán nem annyira köztudott, de a csernobili katasztrófának magyar kamionsofőrök is áldozatul estek. A Csernobil-vádirat ezeket az eseteket próbálta felderíteni. Szabadszállási Kálmán kamionsofőr perében a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a férfi azért halt meg, mert 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa után nem sokkal a veszélyes térségbe küldték. Az ítélet nyomán Kirády Attila és Vujity Tvrtko újságírók keresni kezdték azokat a kamionsofőröket, akik szintén ott jártak. És persze megpróbáltak arra is választ kapni, hogy ki engedte oda ezeket az embereket, és miért nem mondta nekik senki, hogy életveszélyes területre mennek.
