Csernobil felpörgette a levelibékák evolúcióját: feketék lettek
sa

Csernobil felpörgette a levelibékák evolúcióját: feketék lettek

Így is hat az ember a többi élőlényre: az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset befolyásolta a levelibékák szelekcióját. Könyvek hírek mellé az állatok világnapján.

Október 4. az állatok világnapja, ennek apropóján pedig érdemes azt is átgondolni, hogy az emberi fajunkkal (és mi egyénként) hogyan befolyásoljuk az állatok életét és akár egész fajok sorsát. A klímaváltozás hatására bekövetkező kihalási események mellett olyan önálló esetek is számítanak, mint amilyen a csernobili atomerőmű-baleset volt 1986-ban, ami nem csak rövid távon hatott radikálisan az élővilágra. 

A tudományos világ a kezdetek óta figyelemmel követi a csernobili természeti változásokat.

Az erőmű környéke évtizedek óta lezárt terület, és egyben Európa egyik legnagyobb vadrezervátuma, farkasok, medvék, hiúzok élnek erre háborítatlanul. A sugárzás hatására ugyanakkor az élő szervezetben mutációk alakulnak ki, illetve ma már azt is tudjuk, hogy egyes szervezetek megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez - ezt vizsgálják a csernobili élővilágban.

Most a National Geographic számolt be spanyol kutatók eredményeiről, akik a helyi levelibékákat vizsgálták 2016 óta. A kutatócsoport a The Conversation szakfolyóiratban publikálta a kutatási eredményeit arról, hogy a sugárszennyezett területen élő békák sokkal sötétebbek, akár koromfeketék is voltak, míg az érintett területen kívül élők megőrizték a zöld színüket. Ezek a színek nem a mai sugárzással vannak összefüggésben, hanem a baleset utáni első időszakéval: 

azok a békák a legsötétebbek, amik a legszennyezettebb területen éltek.

A háttérben a melanin áll, az a sötét pigment, ami véd a sugárzás ellen - nyáron emiatt tudunk lebarnuni is. Csakhogy nemcsak a Nap ultraibolya sugarai ellen véd, hanem mint az korábbi vizsgálatokból már kiderült, a radioaktív sugárzás egy részét is elnyeli, és segít, hogy az élőlények kisebb sejtkárosodást szenvedjenek a sugárzás miatt. Ezzel pedig nő a túlélési esélyük is. 

A csernobili békák tehát gyors evolúciós választ adtak a tragédiára. Azok az egyedek, amik a fajuk változékonysága miatt sötétebb árnyalatúak voltak (és egyébként nagyon ritkák), nagyobb eséllyel élték túl a baleset utáni időszakot és sikeresebben szaporodtak. Az elmúlt évtizedek több mint 10 békagenerációja alatt pedig elterjedt az a változat az erőmű környékén.

A kutatók folytatni akarják a vizsgálataikat, ezt viszont csak a háború befejezése után tudják megtenni. A csernobili tragédiáról az alábbi könyvekben olvashatsz bővebben:

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Szvetlana Alekszijevics
Csernobili ima
Ford. Pálfalvi Lajos, Európa, 2020, 357 oldal
-

A Nobel-díjas, fehérorosz Szvetlana Alekszijevics az idei Könyvfesztivál díszvendége volt (interjúnkat itt olvashatod vele), korábban két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.

Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe.

Szvetlana Alekszijevics: Miért nem tudunk szembeszállni a diktatúrával?
Szvetlana Alekszijevics: Miért nem tudunk szembeszállni a diktatúrával?

Felfoghatatlan volt számomra, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát – mondta interjúnkban a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, akivel a háborúról, a női narratíva fontosságáról, és egy felfüggesztett filmprojektről is beszélgettünk.

Tovább olvasok


Andrew Leatherbarrow: Csernobil 01:23:40

Andrew Leatherbarrow
Csernobil 01:23:40 - A világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának hiteles története
Ford. Sziklai István, Athenaeum, 2022, 236 oldal
-

1986. április 26-án, 01:23:40-kor Alekszander Akimov megnyomta a vészleállító gombot a csernobili négyes reaktorblokkban. Ami történt, azóta történelem - Csernobil fogalommá vált, az események pedig évtizedeken át egymásnak ellentmondó, eltúlzott és pontatlan történeteket szültek. A szerző ötéves kutatómunkájának eredménye egy átfogó és olvasmányos beszámoló arról, mi is történt valójában. A reaktorok működését is közérthetően bemutató könyv egyben a szerző saját, hirtelen jött utazásának története is, amellyel a még mindig elhagyatott Pripjatyba és a tágabb csernobili zónába vezeti az olvasót. A mintegy 32 oldalnyi, a mai Pripjatyról készült fotókkal és az erőmű műszaki ábráival kiegészített Csernobil 01:23:40 a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófájáról készült lebilincselő, új beszámoló. A grafikus és fotográfus szerző Angliában él a családjával. 2011-ben járt először Csernobilban, és megszállottja lett a nukleáris katasztrófia történetének. Könyve világszerte hatalmas siker lett.