Ma van a csernobili atomkatasztrófa 35. évfordulója. A baleset egészen pontosan 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil közelében fekvő Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Számos ember az életét kockáztatta vagy áldozta fel, hogy ne legyen még nagyobb a baj. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint közvetlenül a robbanás és a nagy dózisú sugárzás miatt 56-an haltak meg, de több tízezer művi vetélést is a katasztrófával hoznak összefüggésbe. Az pedig a mai napig vita tárgya, hogy pontosan hány megbetegedés köthető össze a sugárszennyezéssel.
A baleset óta eltelt három és fél évtizedben számos könyvben megjelent a csernobili katasztrófa témája. Ezekből ajánlunk most hármat.
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
A Nobel-díjas fehérorosz író, Szvetlana Alekszijevics közel két évtizedet szánt arra, hogy kiderítse, mi is történhetett pontosan Csernobilban harmincöt évvel ezelőtt. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. És beszélt azokkal is, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de már csak úgy élthetek, mint egy rezervátum lakói. Alekszijevics könyvében tehát megszólalnak a tanúk, ugyanakkor a Csernobili ima nemcsak az emlékezésről szól, hanem figyelmeztetés is a jövő számára, mert a szerző szerint Csernobil üzenete ma is aktuális és az lesz még 48 ezer évig. A könyvbe ITT bele is tudtok olvasni. Alekszijevics kötete alapján az HBO minisorozatot készített. A Csernobil a katasztrófa eddigi legjobb és talán legnépszerűbb játékfilmes feldolgozása lett.
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky Dénes regényében is megidéződnek a csernobili események, illetve azok hatásai. Az Akik már nem leszünk sosem fiatal főhőse, Lente Bálint a barátaival egyszer néhány sör után egy elhagyatott tüdőgondozóban köt ki. A scifikbe illő, porral belepett bútorokkal, vastüdőkkel berendezett tüdőgondozóban a fiatalokból kirobban az addig elfojtott düh és rombolni kezdenek. Kritikánkban ezt írtuk a regénynek erről a részéről: „A gondozóban Bálint talál és zsebre tesz egy Polimer magnókazettát, amivel úgy vált sebességet a regény, mintha Proust a madeleine süteményébe ekit morzsolt volna. Hirtelen 1986-ban vagyunk a még működő tüdőgondozóban, aminek az ablakait önvédelemből csukni kell, hiszen épp csak felrobbant a csernobili atomerőmű. Lepattant kórház, folyamatosan pulzáló gépek, a technika által életben tartott, ágyhoz kötött emberek a légmentesen zárt társadalmi csoportban. Egy ápolót és sok tüdőbeteget ismerünk meg: Krusovszky úgy ábrázolja a különböző státuszú betegeket és protokollokat, mintha egy ilyen intézményben dolgozna évtizedek óta, miközben ő valójában egy Aszalós nevű vastüdő-testű betegre koncentrál, aki szinte az egész életét a géphez kötve tölti.” A könyvbe ITT tudtok beleolvasni.
Szatmáry Zoltán- Aszódi Attila: Csernobil
A Csernobil című könyv a tények felől közelít az atomerőmű katasztrófájához, szerzői ugyanis nem újságírók, hanem szakemberek, akik szakszerűen, ugyanakkor mindenki számára érthetően igyekeznek elmagyarázni, hogy milyen típushibái voltak a csernobili atomerőműnek és mi okozta a súlyos balesetet. De írnak arról is, hogy mi történt pontosan azt követően, valamint hogy milyen területeket is érintett később a radioaktív szennyezés és annak milyen egészségügyi következményei lehettek. Részletesen kitérnek a korabeli és a jelenlegi tájékoztatás ellentmondásaira, valamint a média és a szakemberek felelősségére. A könyv tartalmaz egy mellékletet is az elmúlt hatvan év reaktorbaleseteiről.
