A beszélgetésben Bödőcs Tibor elmeséli, hogy a Prímszámok hóesésbenhez című, a Helikon gondozásában megjelent friss könyvéhez ‒ ami az év végi listánk 39. helyén végzett ‒ F. Scott Fitzgerald Hollywoodi történetek című műve adta a konkrét inspirációt. A kötet, „ami Pat Hobby, a viharvert, megkopott, szebb napokat látott némafilmforgatókönyv-író kalandjait követi, kedves olvasmányom, és eszembe jutott, hogy nekem is kéne valami ilyesmit írnom, csak egy másik szakma szűrőjén keresztül”. Ezért a kaliforniai szöveggyáros helyére Bödőcs egy vidéki lap tudósítóját képzelte, ám mivel annyi ötlete lett, hogy az már szétfeszítette volna a kereteket, elengedte ezt a koncepciót.
A Prímszámok hóesésbenről amúgy a Margón tartott kötetbemutatón is érdekes részleteket osztott meg a közönséggel a szerző:
Bödőcs Tibor Prímszámok hóesésben című kötetét az őszi Margó Irodalmi Fesztivál utolsó napján, teltház előtt mutatták be.
Tovább olvasokBödőcs az interjúban kitér rá, hogy nemrégiben olvasta Bret Easton Ellis A szilánkok című regényét (ami az év végi listánk 13. helyére került), és bár ahogy fogalmaz, küzdött a kötettel, de összességében tetszett neki, mert „[ü]gyesen játssza el, mintha önéletrajzi szöveg lenne, közben viszont szabadon keveri a fikciós műfajokat: krimi és horror, coming of age és melegpornó”. A szilánkokban ábrázolt szexjelenetek kapcsán megjegyezte: „ha a mesekönyveket lefóliázzák,
A szilánkokat atomszarkofágban, hatvan méter vastag betonfalak között szabadna csak kihelyezni a boltok polcaira”.
A beszélgetésben körüljárják a Prímszámok hóesésben műfaji jellemzőit is, és ennek kapcsán a szerző a bagatellek, a miniatűrök, a kis színesek, az anzikszok, az apokrifek mellett említi a szilánkokat is, mint lehetséges meghatározást.
Ugyancsak a műfaj kapcsán felmerül, hogy bár Bödőcs szerint Örkény a kulturális DNS-ünk része, ő mégis igyekszik kerülni az egyperces definíciót, mert, mint mondja bár fontos számára az örkényi hagyomány, „az én írásaim kicsit mások is, talán nagyobb szerep jut bennük a nyelvi játékoknak,
de ezt hadd ne én mondjam ki”.
„A Prímszámok hóesésben – írtuk a kritikánkban ‒ játékot űz abból is, hogy mi a poén. Egyáltalán: min nevetünk?”
Ha Bödőcs Tibornak TikTok-csatornája lenne, akkor az olyan lenne, mint új könyve, a miniatűröket tartalmazó Prímszámok hóesésben: ötletekkel, poénokkal teli sűrű tartalomfolyam, ami ósdi módon a vizuális történetmesélés helyett még mindig a szöveget helyezi az előtérbe. Kritika.
Tovább olvasokA közép-európai abszurdnál maradva szó esett a Švejk befejezhetetlenségéről is, amiről Bödőcs megjegyezte: „[t]öbben megpróbálták, de azt nem is lehet befejezni. Látod, Ukrajnában is folytatják, Gázában is. Sosem érhet véget, sajnos”.
A beszélgetés egy pontján szóba került, milyen szerepet tölt be a standup az irodalmi recepcióban. Bödőcs így fogalmazott: „Örkényre, Karinthyre meg Hašekre szokták mondani, hogy olyan jó, mintha standup lenne. Amikor meg én írok könyvet, akkor azt mondják, hogy de hát ez csak standup, nem is irodalom. Tehát az állítás ugyanaz,
csak rám dehonesztálóan, rájuk meg szuperlatívuszként alkalmazzák.”
Bödőcs az interjúban elárulja, hogy amikor paródiát készül írni valakiről, újraolvassa a kiszemelt szerző műveit. Nemrég például a Zabhegyezővel tett így, és arra is választ ad, hogy miért a korábbi cím szerint (nem pedig Rozsban a fogóként) hivatkozik Salinger klasszikusára: „[e]mlékszem, hogy dúlt ez a vita az újrafordítás után, és többen érveltek azzal, hogy a prózai művekre tíz-húsz évente ráférne a ráncfelvarrás és újrafordítás. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert akkor a Rembrandt-képeket is újra kellene festeni, hogy a németalföldi polgárok Versace-ruhákban pózolhassanak a vásznon. A Zabhegyező szerintem épp attól jó, hogy az ötvenes-hatvanas évek szlengjében van”.
Arra a kérdésre, hogy a frissen megjelent kötet után mi foglalkoztatja, Bödőcs azt válaszolja, hogy több lehetőség felmerült. „Örök kísértést jelent az Addig se iszik 2, mert annyi jó író és nagy irodalmi skalp maradt ki az első körből, hogy egy hasonlóan erős, vagy erősebb válogatottat ki lehetne állítani belőlük. A másik lehetőség, hogy ezt a miniatűr műfajt mélyítem, brutalizálom tovább.”
Mindezeken felül a 24.hu interjújában Gilgamesről, Sziszüphoszról, Camusről és Torgyán Józsefről is szó esik. A beszélgetés végén pedig Bödőcs egy frappáns miniatűr-definíciót is ad, mely szerint: „az ember megírhatja a gyümölcsöskertet, vagy lefesthet egy almacsutkát úgy, hogy abban benne van az egész gyümölcsös, ez a miniatűr”.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
