Salinger a második világháború idején
Áprilisban jelenik meg új fordításban Salinger talán leghíresebb műve, a Catcher in the Rye. A könyv 1964-ben jelent meg először magyarul, akkor Zabhegyező volt a címe, a mostani új fordításé pedig Rozsban a fogó lesz. Barna Imre, a kötet fordítója a tegnap megjelent interjúnkban kifejtette, hogy mi indokolta a változtatást, és kiemelte azt is, hogy műfordítóként a címnél sokkal fontosabbnak tartotta, hogy visszaadja azt az élőbeszédszerű nyelvezetet, amely az angol szöveget jellemzi: "Az angol eredetit olvasva azonban helyenként az volt most az élményem, hogy Salinger szinte prózaverset csinált abból, ami ugyanakkor a szó legéletszerűbb értelmében a kor beszélt nyelve volt, amiben magára ismerhetett bárki. Azért gondoltam, hogy érdemes új fordítással próbálkozni, mert a beszélt nyelvi élmény ma már sokkal magától értetődőbb az olvasó számára".
A kommentelőket azonban láthatóan megosztotta a téma: volt, aki teljesen kiakadt tőle, más azonban korántsem berzenkedett az új címtől ennyire. "Nekem a Zabhegyező soha nem jelentett semmit, vagyis de, állandó idegességet, hogy hogy a pékbe lehetne a zabot hegyezni és amúgy is mit jelent. A Rozsban a fogónak nincs ilyen erős hatása, viszont jobban tetszik a ritmusa" - írta egyikük.
Kommentelők mondták:
- "Marad a remény, hogy maga a szöveg esetleg jobb lett - talán sikerült levetkőzni azt a lágyságot, amely Zabhegyező változatban volt, és talán jobban közelít az eredeti szókimondásához - csak remélni tudom, hogy nem a mai divat szlenget próbálja beletukmálni, mert akkor tíz év múlva ismét jöhet a következő fordítás."
- "Csak angolul olvastam, de az eddigi magyar cím jobban tetszett, mint a minden jelentését elvesztett szó szerinti fordítás."
- "Túl azon, hogy van-e értelme az újrafordításnak, engem leginkább a következetlenség zavar. Miért pont a Zabhegyező, illetve, ha már ez újrafordítódik, lesz-e folytatás? Ha más nem, a címeket illetően. Hiszen az Európánál ott van például a Száll a kakukk fészkére, a Sörgyári capriccio, a Két nap az élet. Egyiknek sem ez az eredeti címe."
- "Nekem viszont új fordításban lehet, hogy fog tetszeni a könyv. A "Zabhegyezőt", bár nem olvastam eredetiben, de nem szerettem. Bár egy fontos életkori sajátosságról szól, a szövegen mégis átüt a népnevelő szándék, a fordító véleménye."
- "Nem volt az a Zabhegyező cím rossz. Lehet, hogy nem passzolt egy iskolás értelmezéshez, de a főhős helyzetéhez igen."
Hogy alapvetően miért volt szükség az újrafordításra, annak megválaszolásához elég rápillantani az első megjelenés dátumára. Gyepes Judittal, az akkori fordítóval néhány éve a Litera közölt egy nagyon érdekes interjút, melyben részletesen elmeséli, hogyan is került hozzá a könyv, és hogy hogyan birkózott meg a fordításával. Az Amerikában élő testvére például nagy segítségére volt: "Ez ugyanis az akkori amerikai tizenévesek szlengjében írt regény, s én, aki az egyetemen tanultam úgynevezett irodalmi angolt, mindenféle öreg tanároktól, nem mindent értettem a szövegből".
Az, hogy klasszikusokat időről időre újrafordítanak Magyarországon is, egyáltalán nem akkora újdonság. Nádasdy Ádám például az elmúlt években több drámát is újrafordított, és tavaly, amikor a Shakespeare-fordításairól kérdeztük, azt mondta, hogy szerinte nem indul hátrányból, amikor egy olyan művön dolgozik, melynek korábbi fordításai már kanonizálódtak a magyar irodalomban.
Az Európa Kiadó mindenesetre az új Salinger-fordításhoz egy kis füzetkét is mellékel majd, amely éppen arról szól, hogy mi indokolta a fordítást és a változtatást. Bónusz: tavasszal jön David Shields és Shane Salerno életrajza az íróról, amely várhatóan sok-sok részlettel szolgál majd a regényről.
