A Van Helyed Alapítvány roma növendékei fordítják magyarra Amanda Gorman verseskötetét (az Open Books adja majd ki), erről mi is írtunk korábban, most pedig az amerikai közszolgálati rádió, az NPR közölt egy riportot a témában, amelyben megszólal mások mellett több fordító és a mentoruk, Bódis Kriszta is.
Amanda Gorman egy éve, Joe Biden elnöki beiktatásán lett egy csapásra ismert. Az akkor 22 éves Gorman volt a legfiatalabb költő, aki elnöki beiktatáson valaha verset mondhatott, ezzel pedig olyan nagy elődök nyomába léphetett, mint Robert Frost vagy Maya Angelou. A The Hill We Climb című vers óriási figyelmet kapott, felrobbant tőle az internet, és Gorman nevét talán még az is megjegyezte, aki amúgy nem nagyon olvas verseket.
A nagy érdeklődésre való tekintettel mi is megkértük Totth Benedeket, hogy fordítsa le magarra a verset, ezt ITT olvashatjátok. Természetesen rögtön mindenki le akart csapni az irodalmi sztár státuszba emelkedett fiatal költő kötetére, és a különböző országokban neves műfordítókat kértek fel a feladatra. Csakhogy sokan dühítőnek vagy csalódást keltőnek találták, hogy egy fiatal fekete nő kötetének fordítására fehér férfi szakembereket kértek fel. Így vissza kellett lépnie a katalán fordítónak, és a holland fordításnál is történt egy csere: eredetileg a Nemzetközi Booker-díjas Marieke Lucas Rijneveldet kérték fel, de a döntés bírálói szerint elszalasztott lehetőség lett volna rábízni a feladatot, aki a nőnemű és fekete művésszel szemben fehér, nem bináris, és nincs is elegendő tapasztalata, így végül vissza is lépett.
Magyarországon egy egészen különleges helyzet áll elő, mivel itthon Bódis Kriszta író, műfordító vezetésével a Van Helyed Alapítvány irodalmi műhelyének roma fiataljai fordítják a kötetet. Az NPR riportjában egyikük azt mondta, azt érezte, mintha Gormannek az elnöki beiktatáson elhangzott verse a saját élményeit adták volna vissza, melyeket romaként Magyarországon megtapasztalt. Galambica Rozália arról mesélt, hogy sokszor azt éreztették vele, hogy nem elég: a fivérének például azt mondta az egyik tanára, hogy nem számít, milyen szorgalmasan tanul, akkor sem kap majd jó munkát és egy senki lesz. Egy másik fiatal fordító arról beszélt, hogy az osztálytársai nem is észlelik, hogy az előítéleteik mennyi fájdalmat tudnak okozni, de abban bízik, hogy a verseket olvasva majd ráébrednek erre.
A teljes riportot angolul ITT lehet meghallgatni.
