Barabási Albert-László a Behálózva megjelenésének 20. évfordulóján abba avatta be a közönséget, hogy mikor és miért kezdett el hálózatelmélettel foglalkozni. Saját bevallása szerint 1995 körül akadt a kezébe egy könyv, amelynek hatására eldöntötte, hogy ő ezt akarja kutatni. Meg is mutatta az első hálózatvizualizációját, amely még nagyon kezdetleges volt a mostaniakhoz képest, négyzetrácsos szerkezetű volt, és vizuális szempontból meglehetősen egyszerű. „Sok minden megváltozott 25 év alatt” – mondta, hozzátéve, hogy akkoriban senkit nem érdekelt a téma, most viszont már széles körben ismert.
„A hálózatelmélet megszületett és felnőtt”
– jelentette ki, majd arról beszélt, hogy míg 95-ben arról kellet győzködni az embereket, hogy ez egyáltalán érdekes-e, ma már kutatóintézetek vannak, doktori fokozatot lehet belőle szerezni, konferenciákat szerveznek és sok területen alkalmazzák is.
„Alessandro Vespignani könyve a koronavírus bestsellere” – írja A jóslás algoritmusa – Hogyan befolyásolható a jövő a tudomány segítségével című kötetről a szintén világhírű magyar hálózatkutató, Barabási Albert-László. Vespignani járványügyi modelljei segítik jelenleg az egész világon a Covid-19 elleni védekezést. A magyarul most megjelenő, rendkívül aktuális könyvről online beszélgetett Barabási és kollégája, Vespignani.
Tovább olvasokBarabási szerint azonban az elmúlt két év volt az, ami igazán sokat számított, hiszen a covid kitörése után mindenki egy kicsit hálózatkutató lett, a vasárnapi ebédeknél a családok a reprodukciós rátáról és a kontaktok számáról kezdtek beszélgetni. A Behálózvában annak idején ő is szánt egy fejezetet a vírusok terjedésének, szerinte ugyanis már egy ideje lehetett tudni, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e víruskitörés, hanem az, hogy mikor lesz és milyen lesz a kiterjedtsége. „Mire a covid jött, már működtek azok az eszközök, amelyekkel a vírusok terjedését modellezni lehet” – mondta, majd elmesélte, hogy sajnos azonban ez nem volt elég. Ami hiányzott, az a társadalmi érzékenység és a politikai elköteleződés. Beszélt arról is, hogy kollégája, Alessandro Vespignani már a covid-járvány elején tudta, hogy ebből nagy baj lesz, de nem volt olyan felelős, aki ezt meghallotta és próbált volna valamit tenni. Csak amikor már Olaszországból jöttek a rossz hírek, akkor kezdték el komolyan venni a helyzetet. Ezt követően váltak ők a Fehér Ház modellező csapatává.
„A covidon keresztül a hálózatelmélet kilépett a kutatóintézetekből és eljutott az emberekhez.”
Mint mondta, sok minden megváltozott az elmúlt húsz évben, ezért fontolgatta, hogy érdemes-e újraírni a Behálózvát. A könyv struktúrája, a benne található alaptörvények azonban nem változtak, ezért szerinte csak a példákat lehetne frissíteni benne. Ami változott az elmúlt két évtizedben, hogy megjelent a közösségi média, hogy fejlődtek a hálózatok mögötti algoritmusok, valamint, hogy az agykutatásban, illetve az orvostudományban elkezdett egyre hangsúlyosabbá válni a hálózatelmélet, ahogy a cégek működését is elkezdték ilyen szempontból feltérképezni. Barabási végül feltette a kérdést, hogy vajon érdemes-e egy húsz évvel ezelőtti könyvet olvasni. Arra jutott, hogy a Behálózva egyfajta alapkönyvvé vált, amit újabb és újabb generációk fedeznek fel maguknak. Szerinte mindaz, ami benne van, a mai napig érvényes, csak az változott meg, ahogy mi ránézünk erre a témára.
![Barabási Albert-László: A Föld története a hálózatok besűrűsödése [PODCAST]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/21875/fe_229_160_barabasi.jpg)
Idén ősszel a hálózatkutatás világhírű szakértője, Barabási Albert-László is a Margó Irodalmi Fesztivál vendége volt. A rendhagyó beszélgetés során az aktuális kérdések és a jövő kihívásai mellett szakmai pályáját és személyes életútját is megismerhettük.
Tovább olvasokAz előadást követően Kende-Hofherr Krisztina kérdezte Barabásit, aki főként azt feszegette, hogy vajon miért lett ilyen széles körben népszerű ez a hálózatelméletről szóló könyv. A kutató elmondta, hogy ő elsősorban fiatal doktoranduszoknak szánta a kötetet, de végül egy teljesen más közönség olvasta azt. Ezután szóba került Barabási pályafutása: fiatalként Erdélyben tanult és a fraktálelmélettel foglalkozott, később Budapesten diplomázott, majd egészen a Harvardig vezetett az útja. Barabási elmondta, fogalma sem volt, hogy ilyen pályát fog befutni, annak idején ez elképzelhetetlen volt Erdélyből. Az iskolában például angolból volt a leggyengébb, mert nem látta értelmét, hogy nyelvet tanuljon egy teljesen zárt országban. Nem volt ilyen minta, nem látott senkit, aki Nyugatra ment volna tanulni.
„Minden lépés meglepetésként ért.”
Szó esett arról is, hogy Barabási eredetileg szobrásznak készült, később azonban mégis a fizika mellett döntött, és beszélt arról is, hogy amikor kiment tanulni Amerikába, még úgy tervezte, hogy hazajön majd, nem gondolta még akkor, hogy szakmailag milyen sokat tud adni az a koncentrált környezet, ami Bostonban van. A beszélgetés során Barabási elárult egy-két személyesebb dolgot is. Elmondta például, hogy az egyik fia agykutatásból doktorál, és hogy van is olyan publikációjuk, amit közösen jegyeznek. Mesélt a hobbijáról, ami a fotózás és a művészet, és hogy milyen új művészeti piac születik a szemünk előtt a web3-on keresztül. Végül pedig azt is elárulta, hogy jelenleg milyen projektekben van benne, és mik a tervei az elkövetkező időkre. Szerinte valóban úgy van, ahogy sokan mondják, ötven felett átértékelődnek a prioritások, most már sok minden a közösség érdekéért csinál, az foglalkoztatja, hogyan tud az embereknek segíteni.
